Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 2. szám - Egri Viktor: Hűség (III.)
Színjáték öt képben Alacsony domb-hajlat a Sziget nyugati csúcsában. Előd jókora füves térség, egy felrobbantott német bunker betonmaradvá nyaival. Feljebb a jobbsarokban az össze- töredezett bunker háta látható. A romok kietlenségét egy hatalmas fűzfa eleven zöldje és a tündöklőén kék ég enyhítik. Fent a dombháton gyalogút vezet Kita posott ösvény lejt a betonlapig. A domíbhajlat mögött a gáttal elzárt Dunaág húzódik. A háttérben — vagy kétszáz lépésnyire — ott a hajógyár. Sze relőcsarnokának felső része látható. Délután van. Egy héttel a második kép után. A szerelőcsarnok felöl a szünetekben ütemes dübörgés hallatszik. Egy csoport CsISz-tag lepi el a szint. Köztük Varga, Kafotai, Sárogh, Furda és Gizi. Csattanó jókedvük, örömük sodró, magával ragadó, de mértéket tartó: a te remtő erő és egészség jele. A betonlapon Halász til Kósával. Nin csenek elkülönülve, csak a kor jogán te lepedtek le ingújjban váüulkra vetett ka bátban. Amikor a függöny felgördül, egy patto gó ütemű karének hangzik el éppen. Két úttörő fut a dombon; hanoüroznak és buk fencezve eltűnnek. Hej, anyám, a hajós, Valamennyi mind adós, nem megyek, nőm megyek, nem megyek hozzája! (Nevetés, a dal tetszésre talált. Gábor egyet-kettöt perget és megismétli.) Hej, anyám, a hajós, valamennyi mind adós, nem megyek hozzája! Halász: Szép, óreg hajósnóta. Honnan kerítetted, Gabi? Gábor: Egy ócska kalendáriumból. Halász; A kótáját is? Gábor: Az nem volt benne. Magam fund álltam ki. Kom-po-náitam. (Elnyújtva, pa rasztosan mondja.) Ha’ász: Akadémi ára küldünk a jövőre főiskola helyett. Komponista lesz belőled. Gábor: Előbb gyün a mémöM dijpComa. Mindent sorjában. Kósa (ugratja): Es a házasság? Hallom, hogy ősszel nősülsz. Gábor: Rosszul hallotta, Tóni bácsi. Nősülés még nincs benn a tervben. Dolgozni, tanulni, nősülni — ki győzné egyszerre. Kása: Pélsz, nem marad belőled egy picuríka az asszonynak, mi? (Nevetés.) Gábor; (24 esztendős fiataiemlber. Barnára égett sovány arcának van valami meg magyarázhatatlan: szépsége. Ez a szépség nem is annyira arca nemes vo násaiban, mint lelkes tekintetéiben, egészen valószínűtlen fényes szemeiben érvényesül.1 Derűs, majd megfontolt beszéd érezteti, hogy hamarosan igaz fér fivá érik. Mindig lányokkal van körülvéve, de nem csupán legánymivoflta vonz za őket, inkább a tréfás, mindig segíteni kész pajtást látják benne. Gábor a parasztfiú» szemérmével nem érinti őket, testiségéiben még nem él az asszony, csak szavakkal csipkelődik: Hát ezt ismeritek, lányok? Figyelem! (Átveszi a mellette könyöklő Furdától a gitárt és megpengeti. Rágyújt a dalra.) Gyöngyömnek, gyöngyömnek egy forint az ára, kéret engem egy hajós, hogy menjek hozzája. írta Egri Viktor ctöüiég Harmadik kép
