Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 2. szám - Szőke Lőrinc: A mesés gazdagság és a hetven millió koldus országa / Nemzetközi kérdések
nélküli koldusokká teszi őket, a gyári ter mékek betódulása megsemmisíti a kéz művességet. A szaporodó lakosságból a pestis, de főképpen az éhínség millió számra szedi áldOiZíaJtiaát, a nyomor foly. tón nő. Amíg a XV1II. század folyamán India területén mindössze négy nagyobb éhínség volt, a XIX. században ezeknek száma 47-re emelkedik és 1900 óta jófor mán minden évben bekövetkezik. Az eil'sö világháború ideje alatt indul meg erősebben a hazai iparvállalatok ki alakulása és erre az időre esik az indiai burzsoázia megerősödése. ‘Az iparvidékeken és a városokban ipari proletariátus ala kul ki, amelynek politikai ön tudatosodá sára óriási hatással van a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Az indiai polgár ság vezetői: Gandi, Nehru, Bősz, inkább „levezetik" a nemzeti eléged etlie nséget, minthogy következetesen harcolnának a függetlenségért és ezért a nemzeti függet lenségért folyó harc tényleges vezetése és miniden terhe — mint annyi más gyarma ton és félgyarmaton — Indiában is a még kisszámú forradalmi munkásság vállára nehezül. A második világháború alapjában ren díti meg az angol vüMgbinxdíalmiat, nem annyira a fasiszták elleni harc, mint in kább a „szövetséges" amerikai imperializ mus mohósága következtében. Az impe rialista Anglia a gyarmat; Indiával szem ben hitelezőből adóssá válik, s helyét, az első monopolista kizsákmányoló helyét, Elő Indában is az amerikai tőke foglalja el. Az amerikai »nyílt ajtók politikáját« persze akadályozta India gyarmati státu sa, támogatja tehát a hazai burzsoázia an golellenes függetlenségi mozgalmát s így nyílik meg 1947-ben Előindia történetének új fejezete: dominiumi rangra emelik. Az angol burzsoázia ez alkalommal is meg játssza évszázadokon át világméretben, jól begyakorolt és bevált játékát, a divide et impera, ossz meg és uralkodjál elvét: Elö- I.idiát két álamra osztják lakosságának — vallása szerint. Európában a 30 éves háború idejében, a XVII. században, a vallásháborúk korá ban osztják fel az országokat vallási ala pon, katolikusok és protestánsok között. Ennek a középkori elvnek az alkalmazása aztán azt eredményezte, hogy a hindu vallású India több mint 300 millió lakos ságával szemben áll a nagyrészt ugyan olyan nemzetek lakta, de mohamedán vallású Pakisztán 72 millió lakossal. Amint a mellékelt térkép mutatja, maga Pa kisztán állam is két részből áll: a nyu gati. nagyobb területű, de gyérebb lako sú Pendzsabbőa és a keleti, kisebb, de igen sürü lakosságú Bengá’iából. Az or szág két része között 1500 kilométer tá volság van. S hogy mindjárt az örökös viszályt is elvessék a két polgári állam között, az északnyugati nagy sztratégiai jelentőségű hegyes Kazsmír hovatartozá sa még ma is, 6 évvel a felosztás után •— nyílt kérdés. Mindkét állam magának kö veteli ezt a körülbelül 5 millió lakosú, vegyesen hindu és mohamedán vallású te rületet. Népszavazás örve alatt angol-ame rikai csapatokat csempésznek be Kazsmír területére, hasonlóan mint Koreában — az Egyesült Nemzetek Szervezetének s.géd- le tévéi. Előindiának ez a megosztása — a kö zépkorban szokásos vallási elv alapján — nem veszi tekintetbe sem a nemzeti, sem .pedig a gazdasági összetartozást. Például Bengália egységes nemzet ségü és nyelvű lakoságát, amely gazdaságilag is évszá zadok óta egészet képez, megosztja India és Pakisztán között. Az egész juta feldol gozó ipar a mai Indiában van, míg ma gát a jutát Kelet-Pakisztán terme i. A hosszú szálú gyapot hazája Nyugat Pa kisztán, viszont textilipar az ország terü letén nem maradt. 1950-ban India burzscá köztársaság lett, de hogy továbbra is megmaradhasson az angol sztratégiai érdekek hatáskörében, mint „köztársaság" tagja a brit „ccornmon- weaitíh«-ffieík:i a Brit Népek Szövetségének. Erinek, az eme a célra kitalált szervezet nek kétféle tagállama van: a domiTdumoík, mint Kanada Dél-Afrika vagy Auszt rália és a köztársajságoik, mint India, amelyek „különleges viszonyban" vannak Angliával, értsd az angol monopoltőkévei. E!ő-Ind'a népeinek harca a nemzeti felszabadulásért. A félig hűbéri, félig kapitalista feje delmeknek, az új indiai és pakisztáni bur zsoáziának, az angol és amerikai impe rialistáknak minden mesterkedése e le nére Elő India népei mind nagyobb mér tékben veszik ki részüket az első világ háború s a Nagy Októberi Szocialista For radalom óta sorsuk irányításából. Bár a 400 milliós tömegben a városi elem ele nyésző, alig 13 százalék és az egész ipa ri s ültetvényeken dolgozó proletariátus kisszámú, mindössze hat millió, mégis dőűftö szerepe van. az indiai népiek nem zeti és szooi’áffl'is felszabadni iásáéct az utóbbi három évtizedben folytatott harc ban. A dolgozók első nagyobb organizáció ja az 1920-ban megalakult összindiai Szakszervezeti Szövetség, amelynek ve zetésével a huszas évek elején hatalmas sztrájkok rázkódtatják meg a bel- és kül földi kapitalisták uralmát. A világkrízis mélypontján, ami az indiai proletariá tust is minden eddiginél mélyebb nyo morba dönti, 1933-ban megalakult a for radalmi proletariátus pártja, az ö©szin- diai Kommunista Párt, amely az ipari góc pontokon kívül a parasztság soraiban is dolgozik. Az egységfront taktikájával a demokratikus értelmiség között is nagy befolyása van a pártnak. Különösen erős a forradalmi lendület a másodig világhá ború után, amikor 1946-ban — az odesz- szai és kronsbadti tengerészek példája nyomán — fellázadt az indiai hadihajók legénysége is. Az ország erőszakos ketté választása után, amit az angol és ameri-
