Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 2. szám - Vietor Márton: Cionizmus és antiszemitizmus / Válasz az olvasónak
zetüket most sem befolyásolta s ha a zsi dó áttért a keresztény hitre, ettől az ül döztetéstől megszabadult. Korvin Mátyás, a zsidó-bíró helyébe zsidó prefektust ál lított, aki az ország egyik legbefolyáso sabb hivatalnokának számított. A Habsburgok (uralma alatt Szlovákia területén, ahol a legtöbb szabad királyi város állott, a zsidó diszkrimináció élén a városi polgárság, a kereskedők és ipa rosok állottak, míg a főnemesség és a Habsburg-ellenes megyei nemesség védte a zsidókat, mert ez az osztály az idegen uralkodó elleni harcában a városi polgár ságban is ellenfelet látott. Ezidőben a városokból kiszorított zsidó burzsoázia a mágnások birtokain élt, mint pl. Eszterházy és Károlyi latifundiumain. Ezekről a birtokokról származott a zsi dó kapitalisták nagyrésze, akik a XIX. század elején a Habsburg-ellenes magyar nemesség reformterveit pénzelték. H. József idején a polgári egyenjogú sítás folyamata meggyorsul. A polgár ság ellenezte, a nemesség támogatta a zsidók emancipációját, főleg azért, mert a zs'dó burzsoázia hajlandó volt asszimilá lódni olyanannyira, hogy a XIX. század elején már a magyar burzsoázia szerves részét képezve, a- fejlődő ipari, kereskedel mi és pénztőke képviselőjévé vált Ma gyarországon. A zsidó burzsoázia gazda sági ereje segítségével elérte 1791-ben az egyenjogúsítás rendezését, am't 1840-ben külön törvényes rendelkezéssel szankció- náltak. Az 1848-as forradalom idején a ma gyarországi városi polgárság, — melynek elsősorban a nép és a haladó nemesi ér telmiség harcolta ki nemzeti és politikai szabadságát — a parasztok, iparosok és munkásak forradalmi hangulatát zsidó ellenes jelszavaikkal akarván félrevezetni, Pesten, Pozsonyban és másutt is psgro- rnokat rendezett. Ezek hatása alatt az egyenrangúsítást ismét megszorították és a végleges emancipációt csak a ki egyezés évében, 1867-ben iktatták törvény be. A magyarországi zsidóság gazdag ré tege tehát teljesen asszimilálódott s a magyar burzsoáziának és birtokos arisz tokráciának szerves részévé vált. A zsi dóság egy további rétege, mely az Orosz országból és Lengyelországból bevándorol takkal növekedett — kitartott val ása mellett, nem aszamilálódott, hanem to vábbra is izolálva maradt. A liberális kapitalizmus idején — az imperializmus kezdetéig — Közép- és Nyugat-Európában a zsidó burzsoáz a az asszimilációiban kereste a kérdés megol dását, lényegében ugyanúgy, ahogy Ma gyarországon történt. ★ Teljesen más irányt vett a fejlődés a cári Oroszországiban. Lengyelországban és Romániában, ahol a XIX. század elején a zsidóság többsége élt. A zsidók ezekben az országokban nem asszimilá l, egységes csoportokban éltek s egymás között saját nyelvükön beszéltek. 1861-ben a jobbágyság eltörlése után az ipari kapitalizmus lassan fejlődött a cári Oroszországban. A parasztság helyzete egyre súlyosbodott s megkezdődött a pro letariátus forradalmi1 megmozdulásainak sorozata. Az uralkodó osztályok, élükön a cárral, a proletariátus forradalmi moz galmát úgy akarták felbomlasztani és le szerelni, hogy a nemzeti sovinizmus segít ségével egymás ellen uszították az Orosz országban élő nemzeteket és zsidóellenes pogromokkal a tömegeket eltérítették az osztályharctól. Itt ismét megmutatkozott az antisze mitizmus osztályjellege. A külső formája ugyan változott, de megmaradt az orosz uralkodó osztály igyekezete: a tömegek elégedetlenségét és a forradalmi mozgal makat eltéríteni a leggyöngébb ellená lás pontjára, a zsidókra és főleg a zsidóság vagyontalan és ezáltal teljesen védtelen széles tömegeire. Az orosz burzsoázia az antiszemitizmus segítségével akarta a munkásosztály egységét szétzúzni és a kapitalista társadalom eltávolítására irá nyuló forradalmi mozgalmat megfékezni. Teljes meztelenségében lelepleződött az a tény. hogy a zsidóellenes pogromok az osztálytársadalomhoz vannak kötve. Kelet-Európában a zsidóság osztályta gozódása olyan volt, hogy — ellentétben a nyugateurópai viszonyokkal — csak egy csekély réteg tört fel az orosz uralkodó osztályokba, viszont a szegény iparosok, szatócsok, alkalmi kereskedők száma ro hamosan nőtt és még gyorsabb ütemben proletarizálődtak a széles tömegek. Az antiszemita hullám fellángolása után megindult a zsidók kivándorlása Kelet- Európából, Az első világháború kitöréséig közel két és fél millió vándorolt ki, egy részt Közép-Európába, másrészt — és ez volt a többség — Amerikába, ahol a zsi dók száma 1914-ben elérte a három mil liót. Egy töredék (60.000) Pa’esztinában telepedett le. Az Oroszországban maradt zsidó dolgo zók és értelmiség között a szcciá'izmus eszméi termékeny talajra találtak. Az oroszországi zsidó munkások nagyrésze fel ismerte a zsidó kérdés gyökereit és mego1- dásának egyetlen útját. Lenin elvtárs az orosz viszonyokra vonatkozólag 1919-ben ezt mondatta: „Antiszemitizmusnak nevezzük a zsidók elleni ellenségeskedés terjesztését. Ami ken az elátkozott cári monarchia utolsó pillanatait élte, még megkísérelte a nem öntudatos munkásokat és parasztokat a zsidókra uszítani. A nyomor által e’sze- gényedett munkások és parasztok gyűlö letét, mely a nagybirtokosoknak és a ki- zsákmányolóknak szólott, a zsidókra akar ták átvinni... Nem a zsidók a dolgozók ellenségei. A munkásság ellensége m nden ország kapitalistája. A zsidók között mun kások vannak, dolgozó emberek és ezek vannak többségben.., Ezek a mi testvé-
