Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 2. szám - Vietor Márton: Cionizmus és antiszemitizmus / Válasz az olvasónak
vaiasz az olvasom Cionizmus és antiszemitizmus A Szíánszky-■perrel kapcsolatban több olvasónk fordult szerkesztősé ginkhöz azzal a kéréssel, hogy magyarázzuk meg, mit jelent a cio nizmus és a szabadkőművesség. Az alábbi cikkekben ezekre a kérdé sekre adunk választ. Az antiszemitizmus és cionizmus egysé ges osztálylényege a Szlánszky-per folya mán leleplezést nyert. E cikk a cionizmus nak, mint a zsidó burzsoa-nacionalizmus és faji sovinizmus formájának keletkezé sével kíván foglalkozni. Miután a cionisták a cionizmust kizá rólag az antiszemitizmusból szokták le vezetni, — habár két különböző dologról van sző, — elsősorban is az antiszemitiz mussal kell foglalkoznunk. A feudalizmusban az osztályharcok és az osztályon belüli gazdasági ellentétek vallási köntösben mutatkoztak, mivel a katolikus egyház keresztény ideológiájával tudvalevőleg a feudalizmus főpillére volt. Ezért a feudalizmusban az antiszemitiz mus is csak vallási diszkrimináció formá jában jelentkezett. Mindamellett a zsidó kérdés és antiszemitizmus történelmi fej lődésének keleteurópai iránya a nyugat éi középeurópai fejlődéstől teljesen el térő volt s * s: A nyugat- és középeurópai fejlődés irá nyát a ni agyar országi zsidóság történeté nek példáján követhetjük. ' Magyarországon a feudális állam kez deti korszakában, amikor a városok még nem voltak kifejlődve és a pénzgazdálko dás még nem volt elterjedve, a zsidókér dés a kereszténység elterjedésének és megszilárdításának kérdésével volt egybe kötve. Kálmán király első zsidótörvénye 1093-bah ugyan megtiltotta a zsidók ve gyes házasságát és letelepedésüket a püs pöki székhelyekre korlátozta, — de ugyan akkor gazdaságii tevékenységük korlátozva nem volt, aminek folytán a kereskedelmi és a pénztőke már abban az időben az ö kezükben kezdett összpontosulni. Szilárd gazdasági helyzetüket mi sem jellemzi jobban, mint az aranybulla 24-ik szakasza, mely megtiltja, hogy a zsidók és izmae liták nemességet nyerjenek és koronaja- vakat kezeljenek. 1233-ban, amikor IX. Gergely pápa a zsidóellenes előírások be nem tartása vé gett az országot egyházi átokkal sújtotta, II. András király kényszerítve volt az 1215. évi lateráni zsinat előírásainak vég rehajtására. Ekkor vezették be Magyar- országon a zsidók ruházatának és lakhe lyének diszkriminációs megjelölését. Egy idejűleg azonban fokozódott a zsidók hit térítése és a püspökök kíUöm utasítást kaptak, hogy a zsidókat ha kell, ajándé kokkal vagy pénzbeli járadékokkal nyer jék meg a. katolikus egyház számára Az egyház és az állam tehát abban az idő ben úgy bánt a zsidókkal, mint a többi, nemkeresztény „hitetlennel“. A tatárjárás után a feldúlt országban, hogy a korona jövedelmei ne kerüljenek ellenérték nélkül az oligarchia kezére, — a királynak szüksége volt a zsidó tőké sekre, akik a királyi jövedelmek bérleté ért fizettek s ezért IV. Béla felkérte a pá pát, hogy a zsidóellenes intézkedéseket függessze fel Magyarországon. Egy 1251. évi törvény szerint a zsidók a korona tu lajdonát képezték, s a király személyes oltalma alatt állottak. Ebből is látható, hogy a zsidő tőkések a feudális uralkodó osztály szolgálatában állottak s az ural kodó osztály segítségével gazdasági be folyásukat erősíthették és a vallási disz kriminációnak a pénztőke kialakulására kihatása alig volt. Bizonyos változás Nagy Lajos idejében állott be, aki 4 évre kitiltotta a zsidókat asz országból, s amikor rendeletét vissza vonta, nyugateurópai zsidókat engedett az országba, akijk Angliában, Franciaország ban, Németországban hozzászoktak a ghettóbeli külön élethez, akik nem ismer ték az ország lakosságának nyelvét és szokásait s akik új lakóhelyükön is elkü lönültek, s az ország népeihez nem kö zeledtek. Ekkor kezdődött Magyarorszá gon a zsidók elkülönített ghettó-álete. Ez a tény, akkor sem változtatott a zsidók gazdasági helyzetén. Nagy Lajos is — miután szolgálták az uralkodó osztályt — a korona tulajdonának tekintette őket 3 védelmükkel az ország legmagasabb hi vatalnokait bízta meg. A nádor, kancel lár vagy országbíró volt az úgynevezett zsidó-bíró. Ebben az időben a konkurren- cia kérdése már szerepet játszott: a bete lepített városi polgárság üzleti vetély- társat látót a zsidókban, akik pénzügyi szolgálataik fejéiben a nemesség védelmé re támaszkodtak. Amikor tehát a városi patriciátus és a zsidóság közötti gazdasági versengés val lási köntösbe bújtatott antiszemitizmusban jelentkezett, e vallási diszkrimináció az Ugyanazon, fejlődésben lévő burzsoa-osz- tályhoz tartozó érdekcsoportok közötti gazdasági harc megnyilvánulása volt. Ugyanúgy, ahogy a városi polgárság a nemesség elleni gazdasági küzdelmében várfalakkal kerített városokba zárkózott, a zsidóság is kőfalakkal kerített ghettók- ban védekezett a polgársággal szemben. A XIV. század végén a budai, pozsonyi, nagyszombati és a többi királyi városok ban levő ghettókfoan különült el a zsidó ság az ország lakosságától, elkülönülve erősítette gazdasági helyzetét a kereske delmi és pénztőke koncentrálása útján. A vallási diszkrimináció gazdasági hely írta Vietor Márton
