Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Az újjáéledt magyar népi táncművészet
Az újjáéledt magyar népi Minden időben táncolt a ma gyar. Tánca az elnyomás év századain át nemcsak szórako zás volt; a magyar népi táncot mindig a tartalma, a mondani valója jellemezte. Amit nem tudott kifejezni sem szavakkal, sem dallal, azt tánccal mondta el; ezért olyan színes, változa tos a magyar néptánc. A falusi dolgozó paraszt táncában min dig a lelki elnyomás alól kívánt, felszabadulni; vagy pedig tán cában beleélte magát a szabad ember örömébe. Minél szegé nyebb volt a paraszt, a felsza badulás utáni vágya annál erő teljesebben mutatkozott meg táncában; figuráinak díszítésé ben, a cifrázásokban benne vo’t lelkének minden rezzenése. A magyar népi táncoknak nem írták meg a koreográfiá ját, márcsak azért sem, mert a táncok túlnyomó része kötet- a& ?? bfnne- az egyéni moz gásszabadság. És ahol kötött is a tánc, a kötöttség csak a vázát jelenti, mert a megadott motí vum alapján a táncos kedvére változtat a megtáncolás módján, ahogy érzése, vérmérsék’ete diktálja. A mai élőtáncok apá ról fiúra, öregekről fiatalokra maradtak meg mint e’even tánctörténet. művészet fakc
