Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben (III.)
abszolutizmus értelmezése szerint a nemze tek közötti egyenjogúság. „Prágát, Csehor szág fővárosát, Lemberget, Krakkót, a len gyel városokat, Bécset, kedves német testvé reink fővárosát összeágyúztatták, és az ola szok fővárosát is Majlandot. Felséges gya korlása a polgári jognak, az egyenlőségnek. A kedves magyar nemzet is megérdemli, hogy többi népeinkkel egyenlő jogban ré- szesítessék. Megvan! Pest városa, a magyar nemzet fővárosa is kikapta részét a minden nemzetiség egyenlő jogosításából..Pél dán keresztül bizonyítja azt, hogy az egyen jogúság az összes nemzetek „egyenlő“ elné- metesítését jelenti. „Láthatjátok csehek, horvátok, tótok, ráczok, oláhok, lengyelek, olaszok, hogy a Gleichberechtigung aller Nationalitäten annyit tesz, hogy németesed- jünk el valamennyien. — Vagy azt hiszi tek, hogy ha velünk magvarokkal megkezd ték a németesítést, nálatok, veletek, kik egyenként ugyan kevesebben, de együttvéve többen vagytok, nem merik megkezdeni? mit kétkedtek? Hiszen nálatok már csak folytatják.“ Khevenhüller tábornok május 24-i rende letét, amely az állam számára káros köny vek és hírlapok betiltását rendeli el, a Pes ti Hírlap így kommentálja: ..Az, aki demo- kratiáról, a hohe ministerium gazságairól, a magyarok szerencsés táborzásárói ír, főbe lövetik, vagy felakasztatik. amint Kheven hüller úr az álladalom részére hasznosabb nak talá'andja.“ A Pesti Hírlap együttérzéssel ír a cseh országi újságírók nehéz helyzetéről, akiket az abszolutizmus kemény elnyomása sújt. „Prágában a szerkesztőségeknek nagy me legük van. Amit a törvény megenged, az admrnistratió megtiltja. Ügy, hogy a szer kesztők nem tudnak hova lenni. Naponként szidják, naponként mocskolják őket... Nem is tréfa az embernek Democles kardja alatt írni.“ Több csehországi község május 17-én a császárhoz petíciót nvujtótt be, amelyben a cseh nép szabadságát, az oktrojált alkot- mánv visszavonását követelték. E petíció elutasítását a Respublica c. lap az osztrák abszolutizmus elleni gyűlölet hangján kom mentálja, ami egvben rokonszenvet jelent a cseh nép iránt. „Ezen méltányos és jogsze rű Kérelemre a kegyelmes (?) osztrák császár azt felelte, hogy szorosan kíván a márcz. 4-iki chartához ragaszkodni. És meg hagyta a kormányzónak, hogy ily vészé1 yes törekvések ellen éljen törvényes hatalmá val.“ A májusi felkelés után az egyre brutáli- sabban fellépő abszolutizmus a cseh népet elnyomó intézkedései mellett nem megy el szótlanul a Respublica. Az újabb helysé gekre kiterjedő ostromállapot és K. Havlí ček Borovsky májusi felkelés utáni küzdel- Csehek és magvarak között szervezett összefogásra nem került sor 1849-ben. A máiusi felkelés leleplezésével és az azután következő kíméletlen intézkedésekkel az osztrák abszolutizmusnak sikerült teljesen szétvernie a radikálisok táborát. A felkelés leleplezése, a cári intervenció megerősítette az ellenforradalmat Csehországban. Az osztrák abszolutizmus mindinkább ránehe zedett a cseh népre és sorra fosztotta meg a még meglévő szabadságjogaitól. Ilyen kö rülmények között szervezett összefogásra 1849. nyarán már gondolni sem lehetett. Az ellenforradalom győzelme a világosi fegyverletétellel, a magyar szabadságharc leverésével teljessé vált. Az osztrák abszo lutizmus újra láncokba verte a birodalom nemzeteit, közöttük a cseheket és magya rokat is. Ez az elnyomás népeink fejlődését nagymértékben akadályozta. A cseh és ma gvar nép legjobbjai ezzel tisztában is vol tak és ezért akarták lerázni az abszolutiz mus igáját. Hősies küzdelmük sikerte’ensé- ge e’sősorban a túlerővel, de a szabadságukért harcoló népek, közöttük a csehek és ma gyarok összefogásának hiányával is magya rázható. Népeink baráti szövetsége — bár az összefogásnak, amint láttuk, voltak ha ladó hagyományai — csak a kapitalizmus elleni harcban és a szocializmus építése során kovácsolódott ki és vált a béketábor hatalmas erejévé. Népeink mai összefogása magába foglalja 1849 haladó hagyományait, de túlmutat azon. Ez a szövetség szikla szilárd, mert tartalmát szabad szocialista népek közös célkitűzései alkotják. me keltik fel a figyelmét. „Ismét két hely tétetett ostromállapotba. Neustraschitz és Jaromerban hirdettetett ki. Ez mind arra mutat, mikép a jó patriarchális viszonynak kapcsai naponként jobban s .jobban tágu1- nak. A terhek, tartozások már majdnem kiállhatatlanok — azon terhek, mellyek régi időben is nyomasztók valának. A katonás- kodási kötelezettség a legnagyobb rész előtt már gyűlöletes. Mert látják, hogy dicsősé get s becsületet, hírt s katonai nevet úgy sem arathatnak. A nemzet'ségi érdekek is aggódnak. És így az elégületlenség, a nyug talanság magvai már nagyon is elszórvák.“ Az abszolutizmus és K. Havlíček Borovsky harcában a magyar lap rokonszenve az utóbbi mellett állt: „Védelme (Havličeké) igen érdekes volt és annyira zavarba hozta a czopfos bírákat, hogy a pört csakhamar bevégezték.“ Ezek a megnyilatkozások azt mutatják, hogy Magyarországon is fordulat állott be a cseh nép harcának, szenvedéseinek szem léletében. Ezek a cikkek már rokonszenvről számolnak be, a korábbi gyűlölet, a nacio nalizmus háttérbe szorult.
