Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Mészáros Gyula: A bábjátszás művészete
Nem volt a múltban, de még ma sincs színház, melynek olyan közvetlen kapcsolata volna a nézőtérrelt mint a bábszínház nak. Sehol színházakban nem tapasztalható az a lelkesedés, amellyel a bábszínházak közön sége kíséri kedvenc színészei nek játékát. A mai bábjátszás hű a népi bábosok hagyományaihoz. A múltban éppen a bábszínházak voltak azok, amelyek az el nyomott nép jogaiért szálltak síkra. Játékukkal arra ösztö nözték az elnyomottakat, hogy harcoljanak emberi szabadsá gukért, jogaikért. Utcákon, vá sárokon, a várak falai alatt, vendégfogadókban és csapszé kekben állították fel a vándor babosok állványaikat, mélyeket mindenütt az érdeklődök töme ge vett körül. Nálunk a báb játszás kezdete a XVII. sázzadba nyúlik visz- sza. Az akkori színházakban latin és idegén nyelv uralko dott, majd később kizárólagosan a német. A vándorkomédiás bábszínházak voltak azok, me lyek először szóltak a néphez
