Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben (III.)
rai megindítása sem. Lényegében ezt a célt szolgálta Fric drezdai útja, amely — mint láttuk — eredménytelen maradt. A radikális demokraták nem kapták meg Drezdából a várt pénzt, pedig Fric drezdai tartózkodása alatt nyomatékosan kért segít séget Bakunintól. Az utóbbi megbízottai, a Straka-fivérek is rendszeresen követelték az anyagi segítséget. Bakunin állandóan biztatta őket. Mint Bakunin vallomásában írja, még az utolsó pillanatban is várta Te lekit és tőle a pénzt. Persze igen nagy fe le1 őtlenség volt az, hogy nem konkrét meg beszélésen, véglegesen lerögzített megálla podásokon alapult Bakunin ígérete. A pénz bizonytalan volt, de Bakunin biztosra ígérte. Ugyanígy nem a’apult az illetékesek kel va^ konkrét megegyezésen Bakuninnak az ígérete sem, hogy a felkelésben lengyel tisztek is részt vesznek és a felkelők fegy vert is kapnak. A cseh radikálisok termé szetesen mindenre számítottak. Bakunin anarchista, kalandor módjára vette tekin tetbe a lehetőségeket, nem mérte fel kel lően a helyzetet. Ezzel többet ártott a fel kelésnek, mint használt. Hozzá méltó ciniz mussal emlékezett meg a prágai májusi fel kelés idején a rendelkezésre álló eszközök ről, amelyeket utólag nevetségesen elégte leneknek tartott. A májusi felkelés kapcsán — befejezésül — még egy kérdést kell felvetnünk. Volt-e lehetőség arra, hogy a felkelés kellő előké szítéssel, a lehetőségek megfelelő felmérésé vel sikeres legven? Erre a kérdésre a bur zsoa történészek felfogásával szemben igen nel felelhetünk. Bár az ellenforradalom erő re kapott Ausztriában és a kormányzat Csehországban viszonylag szüárd volt, fegy veres erőre támaszkodott és nagyjában - egészében élvezte a liberálisok támogatá sát is, de Magyarországon még folyt a füg getlenségi harc és Németországban is a de mokraták felkelésre készültek. E szomszédos forradalmi mozgalmakkal való szoros és sikeres összefogás esetén a felkelés eredmé nyes lehetett volna. Emellett mint láttuk, a cseh parasztság és a cseh munkásosztály körében forradalmi hangulat uralkodott. Mindezek alapján e’eve kilátástalannak Ítélni a felkelést, az egykorúak számára a lefegyverzést, az abszolutizmus előtt való behódolást jelentette volna. Ezt a radikáli sok nem tették meg és hősiességükért elis merés ületi őket. Nem voltak mentesek azonban a hibáktól, és ezek okozták a fel kelés kudarcát, időelőtti leleplezését. Melyek voltak ezek a hibák? Engels az 1849-es tavaszi németországi eseményekkel, így a drezdai május 4-i felkeléssel kapcso latban felveti általában a felkelés kérdését: „ ... a felkelés: művészet, akárcsak a hábo rú és minden más művészet, bizonyos gya- korlati szabályoknak van alávetve, és ezek nek elhanyagolása a párt rontására vezet, amely ebben hibás. Ezek a szabályok logi kus következtetések a pártok természetéből és azokból a körülményekből, ame’yek ilyen esetben adódnak, olyan világosak és egy szerűek, hogy a rövid 1848-as tapasztalat a németeket meglehetősen járatossá tette ben nük. Először is soha nem szabad a felelés sel játszani, ha nincs meg a szilárd elha tározás, hogy a játék minden következmé nyét vállaljuk. A felkelésnek nagyon is ha tározatlan mennyiségekkel kell számolnia, amelyeknek értéke minden nap változha- tik; az ellenfél erői, a szervezettség, a fe gyelem és az eredendő tekintély minden előnyét a maguk oldalára tudják állítani; ha nem tudunk nagy erőfölényt szembe állítani velük, úgy megvertek és megsem misítettek bennünket. Másodszor: ha egy szer ráléptünk a felkelés útjára, úgy a leg nagyobb határozottsággal kell cselekednünk és támadásba kell átmennünk.“ 1. A májusi felkelés előkészítése semmi képpen sem felelt meg ezeknek a követel ményeknek. Ezért elsősorban Bakunin volt a felelős, aki felelőtlen Ígérgetéseivel és a felkelés kitörésének sürgetésével figyelmen kívül hagyta a felkelés „gyakorlati szabá lyait“. 2. A felkelés szervezése során a radikáli sok rendszeresen megsértették a konspirá ció törvényeit. Ez is a felkelés szabályainak figyelmen kívül hagyása volt. A hatóságok emiatt idő előtt tudomást szereztek a ké szülődésekről. 3. A radikálisok — mint láttuk — Cseh ország jelentős részében szervezték a cseh parasztságot. Parasztpolitikájuknak azonban egy döntő hiányossága volt: nem vetették fel a földosztás kérdését. Ennek következ ményeképpen nem tudták maguk mögé fel sorakoztatni a parasztság zömét és ezért a felkelés nem tört ki. Mindezeknek a hiányosságoknak ellenére az 1849-es májusi felke1 és előkészületei a cseh történelem haladó hagyománya, amely megmutatta, hogy a cseh radikális demo kraták és a cseh nép, a liberálisok, felsza badulva az osztrák abszolutizmus megté vesztő és nacionalista politikájának befolyá sa alól, az európai ha1 adás oldalára álltak. A májusi felkelés előkészületei, majd ké sőbb az abszolutizmus előretörése idején a magyar lapok (a kormány- és a baloldali lapok egyaránt) rokonszenwel írnak a ra dikális demokraták és a cseh nép harcáról, előtérbe állítva azt a döntő felismerést, hogy abszolutizmus egyformán veszélyez teti a népek szabadságát. „Prága, Bées, Majland, Lemberg mutatják a bőszült ke gyetlenség jeleit...“ A Márczius Tizenötödike egy cikkében elmondja azt. hogy mit jelent az osztrák
