Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben (III.)
lisok felismerték az összefogás jelentőségét és következetesen harcoltak annak megva lósításáért. Nagyrészt nem rajtuk múlott, hogy ez nem valósult meg. Kik vezették és kik vettek részt a máju si felkelés előkészületeiben? A mozgalom élén azok a kispolgári radikálisok állottak, akik a prágai júniusi felkelésben is a barri- kádokon harcoltak, akik a bécsi októberi forradalom mellett küzdöttek, akik az ab szolutizmust a cseh nép főellenségének tar tották és az ellene folyó harc tüzében mu tatták meg bátor elszántságukat, hazasze retetüket. Gauč, Sabina, Frič, Arnold, Pod- lipsky, Klein ért, Jirgl nevével, — hogy csak néhányat említsek — a forradalmi esemé nyek során nap mint nap találkozunk. A radikálisok többsége kispolgári, parasz ti származású értelmiségi volt. Mint láttuk, a radikálisok felismerték a munkásságra, a parasztságra való támaszkodás jelentőségét. Nem féltek attól, hogy a cseh nemzet leg forradalmibb osztályait mozgassák meg, nem féltek attól, hogy élére álljanak a munkásság és a parasztság megmozdulá sainak. A májusi felkelés előkészületei — mint láttuk — a parasztság és a munkás ság megmozgatására irányultak. A cseh ra dikálisok ezen a téren nagyjában — egé szében tevékeny, harcos, forradalmi mun kát végeztek. A májusi felkelés osztálybázisát a pa rasztságon és a munkásosztályon kívül a kispolgárság adta. Itt elsősorban gondoljunk a risutai és uranai gazdasági egyesületekre, amelyek a módosabb parasztságot tömörí tették. A már ismertetett Ústi nad Orlicei jelentés szerint, amely a cseh radikálisok forradalmi tevékenységéről számol be, a mozgalom egyik vezető alakia egy vászon kereskedő volt. Végül az elítéltek között a radikális demokratákon és a munkásokon kívül jónéhánv módosabb paraszt, molnár és inaros szerepel. Az 1851. márciusi hét elítélt közül öt paraszt, akik közül három földbirtokon kívül malommal is rendelke zett. Ugyanebben az évben még három ítéletet hoznak, egy szabósegéd és két prá gai polgár, (az egvik molnár, a másik pék) felett. Az 1853. februári tíz elítélt közül öt értelmiségi, négy módosabb paraszt és egy molnár. Ezek az adatok kétségtelenül bizo nyítják azt, hogy a kispolgárság, elsősorban a módosparasztság is bázisa volt a májusi felkelés előkészítésének. Ezek a kispolgári e] emek azonban az ingadozást, a határozat lanságot hozták be a mozgalomba. A felkelés előkészítésének nagyobb hiá nyossága a cseh radikálisok paraszt politiká jában mutatkozott. A parasztság földtől va ló megfosztása nagvméretű volt Csehor szágban is, ezt a kérdést a jobbágyfelsza badítás érintetlenül hagyta. Ebben a kér désben a radikális demokraták nem ismer ték fel a helyes utat, nem vetették fel az agrárdemokráciát, a földosztást. Ez azután azt eredményezte, hogy a parasztság nagy részt távo’maradt a mozgalomtól. A májusi felkelés előkészületeiben — mint láttuk — Bakuninnak is szerep jutott. Ezzel kapcsolatban kell aláhúznunk azt, — amit a fentiekből is láthattunk, — hogy bár Bakunin kezdeményezett, útmutatáso kat adott, a vezetést igyekezett a kezében megtartani, mindez csak akkor ment át a gyakorlatba, ha a radikálisok azt megvaló sították. Láttuk, hogy az előkészületek csak akkor fokozódtak, amikor sikerült Bakunin nak meggyőznie a radikálisokat. Mindeh hez hozzá kell tennünk azt, hogy a cseh radikálisok abszolutizmus elleni harcát nem Bakunin indította meg, hanem csak bele kapcsolódott abba. A fentiek kihangsúlyo zására azért van szükség, mert a burzsoa irodalomban találkozunk olyan szemlélet tel, amely a májusi felkelésben, illetőleg előkészületeiben Bakuninnak valóságos sze repénél jóval nagyobb jelentőséget tulajdo nít. Ezek után rátérhetünk Bakunin szerep lésének összefoglalására. Mint láttuk, Ba kunin a magyar-cseh és magyar-német ösz- szefogás kérdésében, az osztrák abszolutiz mus elleni harc kérdésében — különösen a cári intervenció kapcsán — elvileg helye sen foglalt állást. Tevékenysége a meg egyezés irányában jelentős volt és ezen a téren bizonyos kezdeti eredményeket is ért el. Bakunin a csehországi felkelést a né metországi, elsősorban a drezdai felkeléshez akarta kapcsolni. Ez a törekvés is helyes voH és Bakunin szerepe a drezdai felkelés ben pozitív volt. Bakunin tevékenysége azonban már ekkor is masán viselte későb bi anarchista meggyőződésének kisebb- nagyobb jeleit. A felkelésben a munkásság helyett inkább a parasztságra akart tá maszkodni, olyan felkelés kirobbantására törekedett, amely „fénekestől forgatna fel mindent“. Egyéniségében, mint arra Bje- linszkij mutatott rá, az őszinteség hiánya, az uralkodnivágyás, a hamisság, stb. is ér vényesült. Ezek az utóbbi — negáíív — tu'ajdon- ságok hatottak, amikor Bakunin rendszere sen sürgette a cseh felkelés megindítását, olyan körülmények között, amikor az elő készületek nem fejeződtek be. Az előkészü letek állandó gyorsítására irányuló intézke dései sem váltak a felkelés javára. A cseh radikálisok nem egy alkalommal kifejezésre is juttatták, hogy Bakunin ilyen irányú tervével, javasltával nem értenek egyet. Knedlhans-Liblinsky radikális demokrata számol be később, már fogsága idején ar ról, hogy amikor Bakunin Prágában volt, többen nem értettek egyet vele, különösen Gauč fordult szembe vele. Amoldnak is az volt a véleménye, hogy várni kell még a felkeléssel. A cseh radikálisok világosan lát ták azt, hogy az előkészületeket nem lehet elsietni, továbbá nem helyes a felkelés ko-
