Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben (III.)
tozott cseh-magyar viszonyt 1849 tavaszán. Antonín Cepel személyében teljesült meg a cseh-magvar összefogás, amely 1849 tava szán már nem tudott létrejönni. — A radi kálisok közül többen Olaszországba mene kültek. Ugyanígy sikerült megszöknie a felkelés egyik vezető szervezőjének, Adolf Strakának is. Voltak azután olyanok, mint Vochoc és Tucek és K. Kalous, akik május 11-e után is folytatták forradalmi tevékeny ségüket a cseh vidéken. Természetesen ez elszigetelt volt és eredményre nem vezet hetett, azonban mutatja a cseh radikálisok hősiességét, bátor elszántságát. — A radi kálisok letartóztatásuk után sem vesztették el reményüket, figyelemmel kísérték az európai forradalom további sorsát. Sikerült lassanként megtudniok — amint Fric írja — „hogy június 4-én Kossuth újból Pesten volt, Ledru-Rollin kísérlete Párizsban nem sikerült, a badeni forradalmat Drezda el este után ugyancsak leverték, júliusban Görgeyt leváltották, de augusztusban újból kinevezték diktátorrá, mire Világosnál meg adta magát az oroszoknak, és hogy augusz tus végén Velence is elesett. Megtudtuk azt is, hogy szeptemberben kapitulált Ko márom, hogy novemberben a fiatal csá szár Prágában járt, anélkül, hogy ez sor sunkra bármiféle fordulatot hozott volna. Mindezek számunkra általában igazi hiób-hí- rek voltak.“ Sabina 1848—49-ben a forradalmak leve rése után is bízik a kispolgári forradalmá rokban. így ír: „Olaszországban lassan érik a helyzet. A tett pártja valamire készül. Biztos híreink vannak. Talán holnap már ki is tör. Csak egy győzelmet arasson ez a párt és a börtön láncai lehullanak.“ De nemcsak az olaszokban, franciákban, szer- bekben, görögökben, hanem Kossuth emi- erációs tevékenységében is bíznak a börtön bezárt cseh radikálisok. Ezek a remények erősítették a radikálisokat az önkényuralom súlyos elnyomásának időszakában. Az oszt rák abszolutizmus helyzetüket igen nehéz zé tette. A szigorú ítéleteket kemény, hosz- szadalmas vizsgálatok előzték meg. A vizs gálatok a nemzetközi reakció tervszerű együttműködésével Prágán kívül Drezdá ban. Boroszlóban és * Berlinben folvtak. A reakció képviselői a négv különböző helyen rendszeresen tájékoztatták egvmást. kölcsö nösen betekintettek a vizsgálati anyagok ba, nehogy ismeretlen maradion előttük a német és cseh felkelés különböző részlete, összefüggése. A vizsgálat hosszú ideig tar tott, Havlicek augusztus 18-án ezzel kap csolatban így ír: „Máius 10-e óta tart a hi vatalos vizsgálat, ame’y az ostromállapotot vizsgálja és még eddig semmit sem tudunk arról, hogy a vizsgáló bizottság mit állapí tott meg és mit bizonyított be.“ De a vizs gálat csak tovább húzódott. ítélethirdetésre másfél évvel később, 1351 január 1-én ke rült sor. Az ítélet indokolása mutatja a fel kelés jelentőségét és azt, hogy az osztrák abszolutizmus volt az elsőszámú ellensége a nemzetek szabadságának. Az 1949. tavaszi összeesküvés — kezdi az indokolás — köztár sasági irányzatú volt és az' osztrák biroda lom erőszakos széttörésére irányult. Ennek megvalósítására széleskörű előkészületek folytak. A felkelés — folytatja tovább az indokolás — szoros kapcsolatban volt a né metországi forradalmi mozgalmakkal, to vábbá arra törekedett, hogy a cseh, német és a magyar forradalom szövetségre lépjen egymással. Azt akarták, hogy Ausztria ön álló nemzetiségi államokra essék szét. — Az első ítélethirdetéssel azonban még nem ér tek véget az abszolutizmus kegyetlenkedé sei. 1851 márciusában is voltak még letar tóztatások. Ennek megfelelően 1851 májusá ban is hirdettek ítéletet, amelyet újabbak követtek az 1853 és 1854-es esztendőkben. A katonai vizsgálóbizottság munkáját, amely 1849-től 1854-ig folyt és feladata az volt, hogy a cseh radikálisokat végérvénye sen ártalmatlanná tegye — a következő számszerű adatok jellemzik: 28 letartózta tottat kötéláltali halálra ítélt, amit azután súlyos börtönbüntetésre változtattak át. 51 letartóztatottat pedig összesen 474 évi bör tönbüntetésre. Hogy több ítélet nem volt, az nem a vizsgálóbizottságon múlott, ha nem azon, hogy a letartóztatott radikáli sok nem árulták el a rendőrség karmaiba nem került társaikat, és így a felkelés sok részvevője elkerülte a hosszú és kegyetlen fogságot. Az .elmondottak után szükséges, hogy a májusi felkelés előkészületének jelentőségét megvizsgáljuk és helyét kijelöljük a cseh történelemben. Mindenekelőtt meg kell ál lapítanunk azt, hogy a májusi felkelés elő készületei szerves folytatása voltak annak a bátor küzdelemnek, amely 1849 elején indult meg az osztrák abszolutizmus ellen. Ezek az előkészületek megmutatták, hogy a cseh radikálisok és a cseh nép következe tesen harco’tak az elnyomás ellen, ha annak szükségét látták, fegyveres felkelés előkészítését is megkezdték. A felkelés elő készületei megmutatták, hogy a cseh radi kálisok éppúgv, ahogy Csehország haladó erőire, a polgárság egy részére, a munkás- osztályra, a parasztságra támaszkodtak, fel ismerték azt is, hogy a felkelés sikere el választhatatlan a szomszédos, szabadságu kért és függetlenségükért harcoló népekkel való összefogástól. Itt jutottak el a radiká lisok a magyar szabadságharc iránti rokon- szenvig. a prágai magyar helyőrségnek for- rada’mi tervükbe való bekapcsolásáig. Ez döntő fordulatot jelentett a magvar-cseh vi szony alakulásában is. Ugyanígy fordulat következett be a eseh-német viszonyban is. A csehországi németek és a csehek — épp úgy, mint az 1348. évi júniusi felkelésben — együtt harcoltak a közös ellenség ellen. Mindez azt bizonyítja, hogy a cseh radiká lis demokratáknak és a cseh népnek sike rült k;szabadu!niok az osztrák abszolutiz mus és a cseh liberálisok nacionalista, uszí tó politikájának hatása alól. A cseh radiká
