Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben (III.)
bizonyos, hogy a kormány örömmel ragad ta meg ezt az ürügyet, amelyet a balgaság nyújtott számára stb.“ Ha igaz is az a meg látás, hogy — elsősorban Bakunin hibájá ból — a felkelés előkészületei, illetőleg an nak leleplezése meggyorsították az ellenfor radalom előrenyomulását, a liberálisok a felkelés előkészületeit jobbról támadták. A felkelés kirobbantására irányuló törek vés önmagában helyes volt, csak nem úgy, ahogy az történt. A liberálisok nem az elő készületek hibáit bírálták, hanem ellene voltak mindenfajta felkelésnek. Ezért Fric- csel kell egyetértenünk, aki a liberális bur zsoázia fenti állásfoglalásához visszaemléke zéseiben az alábbiakat fűzi: „Gyönyörű kis ajánlás a katonaság és a rendkívüli bíróság karmaiban került, még el nem ítélt foglyok számára, akikre még nem bizonyítottak rá bűnöket.“ A cseh liberális burzsoázia, bár elégedetlen volt a kormány politikájával, a radikálisokkal szembeni állásfoglalásával a kormánnyal nagyjában-egészében egy követ fújt. Az ellenforradalom a felkelés leleplezésé ben és elfojtásában „alapos“ munkát vég zett. Az ostromállapotot kihirdető rendelet arra hivatkozik, hogy egy „Bűnös társaság“ a város és az ország békés rendjének meg zavarására készült. Ennek következménye az ostromállapot, amely egy sor polgári de mokratikus jogot függeszt fel, illetőleg sem misít meg. Hogy csak néhány intézkedést említsünk: a hivatalokat a katonai parancs nokság alá rendelték, a gyülekezési jogot felfüggesztették, a külföldieket szigorú el lenőrzésnek vetették alá, statáriális bírósá gokat állítottak fel stb. Egv hivatalos irat az ostromállapot kihirdetéséről a lakosság egy kis részének hangulatát figyelembevé- ve így számol be: „Prága nyugalmát nem zavarták meg, a lakosság értelmes része megelégedéssel fogadta az ostromállapotot, amelyben olyan eszközt lát, amely a kor mány számára lehetővé teszi az anarchista párt ármánykodásainak meghiúsítását.” A sorozatos óvintézkedések és az a „felvilágo sító munka“, amelyet a hatóságok az egy házak bevonásával végeztek, nem azt mu tatták, hogv a csehországi Jakosság többsé ge azok alatt az ..érieimes“-ek alatt érten dő, akik ..megelégedéssel“ fogadták az el lenforradalom intézkedéseit. A felkelés kitö résétől való félelmében Ferdinánd, a trón járól lemondott császár elhagyta Prágát, mert nem érezte magát biztonságban. Khe- venhüller tábornok május 24-én rendeletet adott ki a forradalmi röpiratok terjesztésé nek megakadályozására. A májusi felkelés leleolezése után ugyanis több német és cseh nyelvű forradalmi röpiratot terjesztet tek. — A katolikus klérus május 23-án és június 11-én körlevelet bocsátott ki a pap sághoz, hogy „kutassák fel a nép csábitóit és harcoljanak a felforgatok ellen szóval és tettel“, szálljanak szembe „a republikánus- szocialista“ szellemmel. Az evangélikus egyház is támogatta az ellenforradalmat. A július 11-i körlevél ezeket mondja: Szembe kell fordulni a forradalmi párt kísérletével, amely „különösen a nemzet alsóbb rétegeit, a munkásokat és a vidéki népet dolgozta meg republikánus-szocialista szellemben ... ez nem is annyira a kormánynak, hanem az egyháznak teszi kötelességévé, hogy a leghatározattabban lépjen fel a bűnös tö rekvések ellen a rendelkezésére álló bár milyen eszköz igénybevételével.“ Az elmon dottak világosan beszélnek: az egyházak reakciós vezetői hűséges támaszai voltak az idegen abszolutizmusnak, árulói saját nem zetüknek. A helytartótanács röviddel a felkelés le leplezése után proklamáciot adott ki a vidé ki lakossághoz, amely felhívta a parasztsá got, ne adjanak hitelt a különböző hamis híreknek, amelyek a szomszéd népek har cainak, elsősorban a magyaroknak sikereiről számolnak be. Ezeknek a híreknek segít ségével — folytatta a röpirat — az idegen emisszáriusok az uralkodó elleni engedet lenségre, a kormány elleni ellenállásra buz dítják a népet. Ez tette szükségessé az ostromállapotot, amely megvédi a lakosság „becsületes“ többségét, és megbünteti a lá zadókat. De nemcsak ez, egyéb adatok is bizonyítják, hogy a hatóságok félnek — jó val a felkelés leleplezése után is — a ma gyar szabadságharc példamutató, lelkesítő hatásától. Több körlevél (június 7, július 26) felhívja a figyelmet a magyarországi drótosokra, ak’k a magyar szabadságharc forradalmi szegemét terjesztik: „A magyar- országi drótosok száma szembetűnő módon szaporodik, több körülmény amellett a gyanú mellett tanúskodik, hogy ezek bűnös kapcsolatban vannak a magyar forradalmá rokkal és a vidéki lakosság felizgatását te kintik feladatuknak. E veszedelmes egyé nek a vidéki lakosság viseletét használják, hogy könnyebben elillanhassanak, vagy mint jó álarcot veszik azt fel felforgató te vékenységükhöz.“ Ezek a drótosok, akikről a ie’entés szól, minden valószínűség sze rint magyarországi szlovák falusi vándor- iDarosok voltak, akik korábban is megfor dultak a szomszédos országokban, illetőleg tartománvokban. A jelentésnek azok a sza vai is amelyek „e veszede’mes egyénekül fő zetéről szólnak, — azt bizonyítják, hogy szróvák parasztokról van szó, akik nem azért öltötték magukra „a vidéki lakosság viseletét“, hogy „könnyebben elillanhassa nak”, hanem azért, mert mint falusi vándor- iparosok paraszti ruhában jártak. Itt kell megjegyeznünk azt, hogy a szlovák paraszt ság többsége 1848 szeptemberétől a magyar szabadságharc oldalán állott. A májusi felkelés Jelep’ezése és az ennek nyomán meginduH letartóztatások teljesen szétverték a radikálisok táborát. Néhány demokratának sikerült elmenekülnie, így Antonín Cepel Magyarországra menekült, ahol azután résztvett a magyar forradalom ban. Ennek az ismeretlen cseh radikális demokratának a. példája mutatja a megvál-
