Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Jankovich Imre: Szovjet építészet
A Vorosilovgrádi területi drámai színház. A minszki A. M. Gorkijról elnevezett pe dagógiai intézet épülete. Az idegen nyelvek intézetének épülete Irkutszkban. mai szédítő eredményeit. Csodálkozva néz zük a hatalmas moszkvai felhőkarcolók képeit, amelyek megváltoztatták az egész város sziluettjét, a földalatti vasút állomá sait, a Volga—Don-csatoma építészeti megoldásait, a leningrádi Kirov-stadion klasszikus monumentalitását és még sok más nagy alkotást. Tekintsünk vissza azon ban arra az útra, amelyet a szovjet építé szet 1917 óta megtett, amíg elérte mai ki forrott formanyelvét. 1932-ig a szovjet építészetnek nem volt meg az egységes irányelve. Az építészek egyik része a cári Oroszország eklektikus és romantikus irányait folytatta, a másik része pedig a világtezerte jelentkező mo dernista elvekhez csatlakozott. Találhatunk ebben a csoportban funkcionalistákat, mint Wesnin, konstruktivistákat, mint Ginsburg és Lissickij. A nyugati teoretikusok gyak ran szokták állítani, hogy a mai szovjet építészet csak átmeneti stádium és végül a Szovjetunió is elérkezik ahhoz a ponthoz, ahol a kapita%ta országok építészete van. A valóság ezzel szemben az, hogy a szov jet építészet elérte a funkcionalista és a konstruktivista irányok minden fázisát, sőt a húszas évek idején ebben a stílusban ve zető szerepre tett szert. Az egész világon csak la Corbusier merész terveit lehetett hasonlítani a szovjet építészek nagyvona lúságához. A szocializmust építő szovjet társada’om azonban nem elégedhetett meg ezzel a dekadens művészettel, amely lénye
