Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Lőrincz Gyula: Szabad hazában élünk
Iákunk“, a „mi Mákunk“, és az „ő kulákjuk“ nagyon jól megértik egy mást, mind a szövetkezetben, mind a gazdasági vezetésben, Ők nem ve szekednek, ők nem késeinek, helyet tük ezt elvégzi két fiatalember is. Elég, ha ők a hajtóerőt, az alkoholt kifizetik. Ne kicsinyeljük le a ránk váró- munkát, sok felelősség, türe lem, oktatás, tanítás és tanulás szükséges ahhoz, hogy az emberből a régi, hibás csökevényeket kiirtsuk, hogy új embert kovácsoljunk, hogy szocialista embert faragjunk hazánk jóhiszemű, de esetleg még tévelygő polgáraiból. Ezen a téren nem elég eljátszani a „Közös út“-at, még ha ez segít is munkánkban, hanem fel tétlenül végig kell járni és végig is járjuk a göröngyös utat, amelyen ha vannak is akadályok, göröngyök, de elvezetnek a közös úthoz. Mi nem látunk olyan akadályokat, amelyek akadályozhatnának abban, hogy elérkezzünk a közös útra. Ré gen felszántottuk azokat a barázdá kat, amelyekkel elválasztani igye keztek bennünket. Keresnünk kell és megtaláljuk azokat a szoros kapcso latokat, amelyek összefűznek ben nünket hazánk többi dolgozójával a csehekkel, a szlovákokkal. Hiszen évszázados együttélésünk alatt min den megmozdulás, minden mozzanat, ami a nép érdekében, ami a szabad ság érdekében történt, közös volt. A Dózsa-féle parasztlázadásban együtt harcoltak a magyarok és szlovákok. Rákóczi seregének jelentékeny része szlovákokból állt. A huszita-mozga lom a magyarokra is nagy hatással volt. Az 1848-as szabadságharcban együtt emeltük fel a szabadság fák lyáját, hogy lángfeaboirítsuk az ide gen elnyomást és csak későn láttuk meg, hogy nemzeteink csak közösen győzhettek volna. A magyar szabad ságharc nem győzhetett a többi nemzetek nélkül. A 1848-as szabad ságharc bukása nem csak a magyar, hanem a többi, így a szlovák nem zet történetének is legsötétebb évti zedét hozta magával, a szlovák nem zet történetében a sötétség, a sivár ság legkeservesebb ideje következett egészen a Bach-korszak végéig. A forradalmi hagyományok egész sorozata kapcsolt össze bennünket a múltban és ellenségeinkre halálos csapást jelent az, ha ezeken a forra dalmi hagyományokon, kapcsolato kon építjük fel, mélyítjük el dolgo zóink egységét, kiirtva a burzsoa ideológia csökevényeit, a burzsoa- nacionalizmust, sovinizmust, mind azokat a káros befolyásokat, ame lyekkel az ellenség megpróbálja megállítani, visszafordítani a hala dás szekerét. Ezeknek csak azt üzen hetjük, amit Malenkov elvtárs mon dott, hogy „ideje volna, hogy meg értsék: a történelem fejlődése nem azokhoz igazodik, akik konzerválni szeretnék a történelmet, akik szeret nék megállítani a népek haladását, a fejlődés útját, akik szeretnék rá kényszeríteni az emberiség tegnap ját az emberiség jövőjére“. Mi belekóstoltunk az emberiség jövőjébe és éppen ezért nem kíván juk többé vissza az emberiség teg napját. Nekünk nem kell többé a kozmopolita báró Kuffnerek világa, amely a cseh finánctőke csendőrei vel lövetett a kosuti magyar és szlo vák földmunkásokba. Nekünk nem kellenek többé a magyar nacionalis ta urak, akik a magyar nép képvise lőinek adták ki magukat, mint Szentiványi, aki ugyanakkor, mikor a magyarság képviselőjének adta ki magát, a sztrájkoló magyar arató munkások letörésére morva arató- munkásokat próbált hozni. Csak, hogy ezek a morva munkások meg tagadták a munka felvételét, miikor látták, hogy miről van szó. Ezek megtagadták, de ugyanakkor Benes elfogadta a nagy „magyar“ meghívá sát és Szentiványi birtokán vadá szott. Az érdekük, az osztályhelyze tük azonos volt, ugyanúgy, mint azonos volt az aratómunkások osz tályhelyzete, érdeke is. Csakhogy, amíg az egyik osztály célja az el nyomás, a kizsákmányolás volt, addig a másiké a közös sza badság kivívása, a kapitalista kizsákmányolás, elnyomás lerázá sa volt. Szentiványit követte Szüllő, Jaross, Eszterházy. Ugyan azzal a demagóg, nemzetvédő jelszó-
