Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Lőrincz Gyula: Szabad hazában élünk
volt semmi összefüggésben sem a gazdasági, sem a politikai életünk kel és így természetes jelenség lett a nagykaposi járás egyes falvaiban, hogy a reakció kihasználta ezt a szájtátiságot, elkezdte a bomlasztó aknamunkáját, s egyes földműves- szöveftkezetek a nagykaposi járásban nem fejlődtek, rosszul gazdálkod tak, nem érdekelte őket a beszolgál tatás, a hazafias kötelesség. Sokkal érdekesebb volt számukra az olcsó nyerészkedés, a pálinkafőzés és így történhetett meg, hogy becsületes szövetkezeti tagok is olyan lépése ken törték a fejüket, hogy Mlépnek a szövetkezetből, hogy feloszlassák az egységes földművesszövetkezetet, mint pl. Kaposkelecsényben, Vajnán és más községékben is. A vészjel megszólaltatta Papp Sándor elvtárs lelkiismeretét és ma olyan híreket hallunk, hogy Papp Sándor elvtárs híven régi, becsületes munkásmoz galmi múltjához, elítéli átmeneti in gadozását, kellő pillanatban feléb redt és most minden erejét, befolyá sát, tekintélyét és tudását latbaveti, hogy helyrehozza ezeket a mulasztá sokat és reméljük, hogy Papp Sán dor elvtárs méltó lesz régi múltjá hoz és igyekezetét siker koronázza. Reméljük, hogy ez figyelmeztetőleg hat minden Csemadok -funkcioná riusra, Csemaddk-tagra is, hogy ébe ren figyelje azoknak az aknamunká ját, akik szeretnék a haladás rúdjét visszafordítaná azokba az időkbe, mi kor a dolgozó parasztra a szoügale- gény sorsa, a végrehajtók, a dobper gés várt A jó Csemadök-funkcionárius, a Csemadok-tagság, jóhíre is elérkezik hozzánk és bizony sokkal jobb olyan híreket hallani, mint amilyent Felső- széliből kaptunk, ahol a múlt évben a szlovák-magyar ellentét úgy a tö megszervezeteknél, mint az egysé ges földművesszövétkezetben erősen érezhető volt, ahol a szövetkezetben külön szlovák és magyar munkacso portok voltak és ahol a pártszerve zet segítségével, irányításával sike rült a tcmegszervezetek tömegpoli tikai munkáját megjavítani, s ma örömmel állapíthatjuk meg, hogy a dolgozók egysége megszületett, s a legnagyobb egyetértésben dolgoznak a szlovák és a magyar szövetkezeti tagok. A verebélyi járás Mohi községé ben a lakosság ugyancsak két rész re, a magyarok és szlovákok táborá ra volt szakadva. A szövetkezet szer vezésénél a Osemadok vezetőségének kezdeményezésére a szlovák földmű vesekkel együtt a község lakosságá nak magyar földművesei is beléptek az egységes föMművesszövetkezetbe és ma a legnagyobb baráti egyetér tésben dolgoznak. A rozsnyói járás ban Berzová község IV. típusú egy séges földművesszövetkezetében dol gozó Csemadok-tagok a tőlük 20 ki lométerre eső Csetnek szlovák köz ség földműveseinek segítséget, ta nácsot nyújtanak a szövetkezet ve zetéséten, irányításában, sőt még brigádmunkával is kisegítették a csetneki szövetkezet tagjait. A Csemadok központi titkársá gán, ahogy nevezni szokták, az „ap parátusban“ dolgozók Szépe elvtárs, egyik legMválóbb munkatársunk. Je lentésében a következőket írja: „Tardo^kedden az éles nemzetiségi ellentét megszüntetéséhez a Csema dok helyi csoportja azzal is hozzá járult, hogy bemutatták a „Közös út“ című színdarabot. A színdarab hatása megmutatkozott abban is, hogy akik eddig — a szlovák és ma gyar lakosság közül — szó nélkül mentek él egymás mellett éveken át, a színdarab bemutatása után talál kozásnál köszöntötték egymást.“ Szép eredmény, ha az ember az embert annyira megbecsüli, hogy legalább köszönti egymást, szép az optimizmus is és mi feltétlenül opti misták vagyunk és lehetünk is, de ne essünk abba a hibába, hogy ezzel az eredménnyel megelégszünk. A kö szöntés mögött még az ellentétek, súrlódások meglehetnek, megbújhat nak. Személyesen győződtem meg Tardosikedden arról, hogy jó néhány- napi vita a szlovák és magyar la kosság közti viszony rendezésére még nem volt elég, mert utána is előfordultak tettlegességig menő összetűzések, uevanakkor, mikor a volt uradalmi főíntéző és a szlovák és magyar kulákok, tehát „saját ku-
