Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Lőrincz Gyula: Szabad hazában élünk
Hazánk minden becsületes polgá rának elsődleges és talán legfonto sabb feladata, hazafias kötelessége a béke biztosítása, a békéért folyta tandó harc, ami egy, a szocializmus építésével, hazánk iparosításával, az állami fegyelem betartásával, a szo cialista falu megteremtésével, ami egyet jelent hazánk dolgozó népe egységének megszilárdításával, ha zánk nemzetei és nemzetiségei közöt ti barátság elmélyítésével. A Csehszlovákiai Magyar Dolgo zók Kultúregyesiilete megalakulása első pillanatától kezdvé egyik legfon tosabb cél jául tűzte ki hazánk béké jének, hazánk nemzetei békés együttélésének biztosítását, elmélyí tését. Ma az adott helyzet az, hogy erre, ennek megvalósítására foko zottabb szükség van és sokkal na gyobb lehetőség nyílik hazánk ro hamos és egyre örömtelibb fejlődé se, élete következtében. Nem szabad megfeledkeznünk a múltról, a kapi talista elnyomás, kizsákmányolás idejéről, a Münohen-előtti úri demo kratikus köztársaság alatti keser ves életünkről, hogy kellőképpen ér tékelni tudjuk azt, amit számunkra az új, a népi demokratikus Csehszlo vák Köztársaság, a mi drága hazánk nyújt a szocializmus építésének út ján. A München-előtti burzsoa Cseh szlovák Köztársaságban a genfi egyezmény „biztosította“ a nemze tiségi jogokat. A burzsoa kormány papíron és néhány külső jelenségben elismerte, „megvalósította“ ezeket a nemzetiségi jogokat saját módja, saját elképzelése és érdeke szerint. Sok zavart, kellemetlenséget, az ál lam védelmi erejének meggyöngíté- sét, majd szétverését hozta magával ez a helytelen nemzetiségi politika. A mi felejthetetlen Gottwald elvtár sunk nem egyszer figyelmeztette a kopnányt a nemzetiségi kérdés meg oldásának lehetőségére a burzsoa köztársaság keretén belül. Figyel meztette a kormányt nem egyszer arra, hogy az ország függetlenségé nek, biztonságának elkerülhetetlen előfeltétele a nemzeti elnyomás meg szüntetése, mind gazdasági, mind kulturális téren. Gottwald elvtárs hűséges harcostársa, Široký elvtárs a Kommunisták Csehszlovákiai Párt jának 1937 május 16—17-én Besz tercebányán megtartott konferen ciáján ismerteti „Sziovenszkó gaz dasági, szociális, kulturális fellendí tésének tervét“, amely ■— ahogy Široký elvtárs mondja — az adott körülmények között a lehető legrö videbb időn belül megvalósítható^ »Minden a terv végrehajtása mel lett szól. Sürgeti ezt a szlovensZkói ~ nép túlnyomó többségének örömtelen élete. De megköveteli ezt a Csehszlo vák Köztársaság nemzetközi helyze te is.“ Hogy a múltról tiszta képet kap junk, szükségesnek tartjuk felidézni Široký elvtárs 1937-ben tartott be számolóját, szükségesnek tartjuk azért, mert semmi jobban nem mu tatja be az ellentétet a múlt és a ma Szlovákiája, a múlt nemzetiségi po litikája, az úri Csehszlovákia és a mai, a népi demokratikus Csehszlovákia nemzetiségi politikája között. Szük ségesnek tartjuk felidézni és megis mertetni ezt az ellentétet, ami a két világ között kézzelfoghatóan meg mutatkozik ma, amikor nemzeteink történelmében először vagyunk sza badok, urai és gazdái vagyunk bol dog, gyönyörű hazánknak. 1937-ben Široký elvtárs így ecseteli Szlovákia helyzetét, valamint az abból kiveze tő utat: '' „A Szlovenszkón élő nemzetek gazdasági, szociális és kulturális színvonalának felemelése végett mindenekelőtt meg kell szüntetni a különbséget a visszamaradott Szlo- venszkó és a fejlettebb Morván-túli tartományok között. Jusson érvény re a Szlovén-sokéhoz való viszony ban a köztársaság alkotmányának demokratikus szelleme. Dűljön meg minden egyenlőtlenség. Szorosra kell fűzni a kapcsot Szlovenszkó nemze tei és a cseh nemzet között olyany- nyijra, hogy ez fokozza a nép ellenál lóképességét a demokrácia és a köz társaság védelme terén a fasizmus sal szemben.“ Szlovákia iparosítását, mint az
