Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 9. szám - Szőke Lőrinc: A monopóliumok a nyugat-európai integrációs törekvések hátterében / Nemzetközi kérdések
a nyugateurópai integrációs törekvések hátterében Több, mint egy esztendeje, hogy a Né metországot 1945-ben megszálló három ka pitalista nagyhatalom és Adenauer bérenc kormánya aláírták az úgynevezett „külön szerződést”, amely Ny ugat-Németországot a Szovjetunió-ellenes imperialista frontba szervezi be, sőt annak az európai száraz- földön legfontosabb elemévé teszi. Az el múlt idő alatt azonban az imperialis ták s a mögöttük álló monopóliumok nem tudták a szerződés aláírásán túl előbbre vinni a különszerződés ügyét. Hiába volt az Egyesült Államok volt és új el nökének, volt és új kormányának, leginkább pedig az új kormány hírhedt külügymi niszterének, Dullesnek, minden ígérgetése, fenyegetése és terrorja, hiába volt leghűbb partnerüknek, Adenauemek és társainak minden mesterkedése: a széles néptöme- gek ellenállásán mindeddig meghiúsult va lamennyi a szerződést aláíró államban a szerződés ratifikálása, még Nyugat-Német- országban is. A háborús keretszerződés azonban nem az egvetlen útja, formája az amerikai monopóliumok nyugateurópai integrációs törekvéseinek, amellyel — a német nehéz ipar vezetése alatt — egyesíteni akarják az európai tőkés államokat a Szovjetunió és a béketábor ellen és amellyel — a né met monopóliumok közvetítésével — az európai tőkés államok legtökéletesebb, leg alaposabb kizsákmányolását szervezik meg saját maximális profitjuk biztosítása érde kében. Sőt úgy látszik, hogy — amióta a különszerződés áthajszolása az új „erősebb kezű” amerikai imperialista kormánynak sem sikerül — az integrációs törekvések másik formája, az országok szuverenitását nyíltan felrúgó szuperkartellek: a Schu- mann-terv, a Pfimlin-terv és hasonlók ke rülnek az imperialisták konyháján előtér be. Az 1953-as év elmúlt első felének ese ményei legalább is erre mutatnak. Nagy hiba lenne az Atlanti szerződés, az európai hadsereg megszervezése és a kü lönszerződés politikáját bármiképpen is szembeállítani a nyugateurópai szuperkar tellek és ezek kozmopolita államfeletti szer veinek kiépítésével. Egy és ugyanazon lé nyegnek, az amerikai monopóliumoknak bskeellenes. minden eszközzel maximális profit elérését célzó politikájának európai megnyilvánulásáról van szó. Ennek a Ja- nus-főnek két arculatát — különösen a má sodikat — akarja ez a cikk bemutatni. A POTSDAMI EGYEZMÉNYTŐL A KÜLÖNSZERZŐDÉSIG 1945 nyarán, az európai háború befejezé se után, a négy Hitler-fasizmus ellen közö sen hadat viselő nagyhatalom: a Szovjet unió, az Egyesült Államok Anglia és Fran ciaország képviselői világosan megegyeztek a legyőzött hitleri Németországgal szemben követendő politika alapelvei tekintetében. Pctsdamban kimondták, hogy Hitler hadigé pezetének a’apjait megsemmisítik, a náci há borús bűnösöket megbüntetik, Németországot demokratizálják és a ténylegesen demokratizált országgal együttesen békeszerződést kötnek. Ezzel a világos és Európa békés fejlődését egyedül biztosító programmal szemben elő ször az angolszász imperializmus, majd a francia burzsoa bábkormányok is homlok egyenesen ellenkező politikába kezdtek Közigazgatásilag egyesítették a három nyu gati megszállási övezetet, majd az 1948-as pénzreform által azt gazdaságilag teljesen elszakították a Szovjetunió által megszáll va tartott keleti területektől. Hiába tilta koztak és emeltek óvást a Szovjetunió kép viselői minden világfórumon, hogy ezek az intézkedések a potsdami megegyezések nyílt megszegését és Németország kettészakító- sát jelentik: az imperialista hatalmak csak fokozták intézke<jéseikkel a trizonia meg alakítása és a pénzreform által ütött éket Németország nyugati és keleti övezetei kö zött. Ebben a fejlődésben mindössze csak stációkat jelent a Nyugatnémet Szö vetségi Állam kikiáltása, a legelvetemültebb náci hadibűnözők szabadlábra helyezése és beszervezése az újra felállított német had seregbe, avagy a nyugat-német bábá’am tervezett bevonása a támadójellegű Atlanti egyezménybe és az úi német haderők be építése az úgynevezett európai hadseregbe. Mindezek a lépések egyenesen a különszer ződéshez vezettek, amelyben politikadag kifejezésre jutott az amerikai monopóliu mok és a német nagytőkések érdekeinek ta’álkozása. HOGYAN SZOLGÁLJA AZ AMERIKAI ÉS A NÉMET MONOPÓLIUMOK ÉRDEKEIT A HÁBORÚS KÜLÖNSZERZŐDÉS? Hogy a különszerződés lényegét meg érthessük, meg kell vizsgálnunk, mit bizto sít a szerződő feleknek: egyrészt Adenauer kormányának és gazdáinak a német nagy tőkéseknek, másrészt a három imperialista hatalomnak, illetve a mögöttük álló mono póliumoknak. Adenauer és bonni parlamentbeli segítő társai a német ipari nagytőkének és a voit keletnémetországi, továbbá a még ma is létező nyugatnémetországi nagybirtokosok nak politikai képviselői. Ezek a kapitalisták világosan látják, mi lenne a sorsuk, ha a megszállók, a fennálló tőkés társadalmi ren det körömszakadtig s minden katonai esz közzel védők kivonulnának Nyugat-Németor szág terüleéről és egész Németország egye sülne. Tudják egész bizonyossággal hogy a nyugatnémetországi nép élutasítana minden háborús kalandor politikát, haladéktalanul A MONOPÓLIUMOK Irta: Szőke Lőrinc