Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 9. szám - Pásztor János: Kelet-Szlovákia a történelem hajnalán / Szemle
Kelet-Szlovákia a történelem hajnalán A Felső-Tisza vidéke sajátságos földrajzi és történelmi terület, mely a Kárpát-me dencét összeköt: a Fekete-tenger partjain elterülő termékeny síkságokkal. Kelet-Szlo vákia nagyobb része e területhez tartozik, mely már a történelem előtti korokban ke letről nyugatra vándorló népek útja volt. Ide tartozik a keletszlovákiai tiszai síkság, a királyhelmeci, tőketerebesi és nagymihá- lyi járásokkal, a zempléni Sziget-hegység, az Eperjes-Tokaji hegylánc szlovákiai ré sze és a kassai medence a sárosi és szepe si területekkel. E vidék magas színvonalú anyagi kultúr- hagyatéka tanúskodik a történelem előtti kor eseményeiről, keletről jött és itt lete lepedett népek gazdasági, kulturális és szo ciális viszonyairól. Ásatások révén előkerült anyagi emlé kek a szkiták, szarmaták, jazigok, germá nok, szlávok, avarok, bolgárok és a ma gyarok bejövetelének korából tanúskodnak egységes kultúráról a Dima-Tisza vidékétől a doni síkságokig. Egyes korokban a Kárpát-medence és eb ben Kelet-Szlovákia politikaüag nem tarto zott Nyugat-Európához. A római birodalom időszámításunk első századában határait a Dunáig és Tiszáig terjesztette ki. A Felső- Tisza vidéke és vele együtt Kelet-Szlovákia izolálva voltak a Nyugat-római birodalom tól. Különféle nomád népek lakták és egy séges kultúrát fejlesztettek ki a Szovjetunió déli termékeny síkságaival. Tanulmányom célja anyagi emlékek alap ján rámutatni egyes nomád népek életére Kelet-Szlovákia területén. Maga a pro bléma bonyolult és nehéz. írott emlék e kor ból kevés van, vagy egyá'talán nincs és ezért nagyobb jelentőséggel bírnak az ar cheológiái források. Eddig a régészet leginkább anyaggyűjtés sel foglalkozott és az emlékek időbeli be osztásával. Keveset vagy egyáltalán nem beszélt az egyes népek vagy társadalmak gazdasági, szociális és kulturális struktúrá járól. Az archeológiái emlékek pedig köz vetlenül vagy közvetve fényt derítenek a gazdasági alap- és felépítményre.^ A ter melőeszközök készítése és használata le hetővé teszi az alapépítmény megismerését. A felépítmény ugyan csak visszatükröződik az anyagi kultúrában, melyből a művészet és vallás viszonyait is megismerjük. Kelet-Szlovákia első népe, melyet a tör ténelem ismer, a szkiták voltak. A dél-orosz országi síkságoktól vidékünkig egységes kul túrát hoztak létre. Időszámításunk előtt a VII. században érték el Kelet-Szlovákia vidékét. Az európai kutatók nem egysége sek a szkíta emlékek datálásában. Reinieke P. és Fettich Nándor magyar régészek a Kárpát-medencében az emlékek legnagyobb részét az i. e. VII. századba datálják. Kosztrzewski J. lengyel kutató a keletga líciai szkíta emlékeket a VII. századba te szi. Wilke G. a Reallexikon der Vorge schichte- ben a szkíta kultúra anyagi emlé keit a Kárpátmedencében még az i. e. UL TI. században is követi. Feladatunk rámutatni, miben nyilvánul meg a szkíta*-kor Kelet-Szlováküa és a szomszédos területek részein. Első változás, amit megfigyelhetünk Ke let-Szlovákia termő vidékein a település sűrűségében van a fejlett bronzkor és a rákövetkező első vas vagy szkíta korban, években számítva i. e. 1000—500 év kö rül. A szkiták előtti korban vidékünk arány lag sűrűn volt lakva különféle néppel, me lyek földműveléssel, állattenyésztéssel fog lalkoztak. Ezenfelül fejlett bronziparuk és és kereskedelmük fejlődött ki a Bodrog és mellékfolyói, továbbá a Hemád és mellék folyói vidékein. — A következő korban Ke let-Szlovákia archeológiái lelőhelyeinek, a te metők és tanyahelyeknek száma a bronzko riakhoz viszonyítva 90% -kai kevesebb. így például a kassai medencében a bronzkori le lőhelyek száma 18, a következő szkíta - vaskorban 2. A lelőhelyek száma egész terü letünkön ebben az arányban oszlik meg. Az irodalom alapján Európában a vas ismerete az i. e. előtti ezredév elején kezd elterjedni. Először az Apennini félszigeten, a mai Olaszországban terjed el. Vagyis tő lünk délre. Ez a kultúrhullám nem érte el vidékünket. Hozzánk a vas feldolgozá sának tudása és művészete keletről jött a szkítákkal, ami egyszersmind Engels szerint nálunk a barbár civilizáció végét és a kato nai demokratikus rendszer kezdetét jelenti. A szkiták jelentőségét egyes archeológu sok felismerték már a múlt század kilenc venes éveiben. Hampel József az Archeoló giái Értesítő 1893. évi kötetében a 385-ik oldalon írja: „Szórványosan és elszigetelten akadnak hazánkban régiségek melyek nem fűződnek hozzá hazai földünkből ismert nagyobb emlékcsoportokhoz, de úgy tűnnek föl, mint erratikus jelenségek, melyekhez Oroszország közép és déli tájain az ú. n. szkíta emlékek körében találjuk meg az analógiákat... melyekre nézve egyelőre egyéb feladatunk nem igen lehet mint hogy lehető teljességgel egybegyűjtsük, hogy oroszországi szaktársaink bővebb ösz- szehasonlítások alpján, melyekre gazda gabb em1 éksorozataik őket képesítik, bő vebb világosságot derítsenek reájuk.” Hason1 ó szellemben, de bővebben emlé keznek meg ezen emlékekről a későbbi ku tatók is, kiknek munkái a1 apui szolgálnak a Tegújabbkori kutatásoknak. Századunk hu szas és harmincas éveiben a szkíta kérdés előtérbe kerül Szlovák a ás Kárpátukrajna őskori társadalmának életében. Dr. Böhm Jaroszláv akadémikus a Munkács melletti
