Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 9. szám - Fábry Zoltán: Dimitrov, az antifasizmus hőse
a München-berlini éjtszakai gyorsban ült, ártatlansága tudatában nem is személye megvédésével törődött, hanem főként és d* sősorban a per politikai lehetetlenségének — a kommunizmus ellen emelt hamis vád nak — kimutatásával. E magatartását ösz- szegezve, az utolsó szó jogán csak ezt mondhatta: „Én itt nem a magam kommu nista becsületét védem: a magam személyét, mint megvádolt kommunista. Én itt az esz ményemet, a kommunista meggyőződésemet védem.“ Ez a védelem annyira sikerült, hogy ítélethirdetés után, amikor Dimitrov újra szót kért, az egész tekintetes bíróság mene- külésszerűen hagyta el a termet. Dimitrov tényleg győztesként maradt a porondon. Dimitrov contra Gőring: egy egész világ felfigyelt a történelmi jelenet re. Az antifasizmus döntőn és elhatározón itt nyerte meg az első csatát. 57 napig tár gyalt a bíróság, hogy a végén az egyetlen elszigetelt Van dér Lubbet ítélhesse halálra. A többieket: a kommunistákat akarva, nem akarva fd kellett menteni. A kommunisták felmentése egyjelentésű volt a fasizmus el marasztalásával. Ha a kommunista vádlot tak ártatlanok, ki a bűnös és hol vannak az ismeretlen tettesek? A bíróság e logikus konzekvenciával már nem törődött. Nem törődhetett, mert Gőring tette nem eshet vád alá. De Gőringet és a fasizmust mégis vád alá helyezték — Londonban. A kultúr- v'íág legjobbjai a legismertebb jogászok közreműködésével itt rendezték meg az ..el lenpert“. Cáfol hatatlanul bebizonyították, hogy Gőring SA-legényeivel mint gyújtot ta fel a termet, mint jutottak el a Reichs- tag szomszédságában lévő Gőring-palota fű tési alagsorán át a parlament épületébe. Leleplezték az egész van dér Lubbe komé diát, e szerencsétlen áldozat tragédiáját, akit Hanussen hipnotizált az egész idő alatt (Hanussent a per után azonnal eltették láb alól. Kellemetlen tanúra nem volt szükség.) De mindennél és mindenkinél nagyobb bizo nyíték volt Dimitrov személye, bátorsága és álarclerántó eredménye. A fasizmus minden dühe Dimitrov ellen irányult. A lapok hol mint „ördögien ve szedelmes fickót“, hol mint „szemtelenül intelligens tömeggyilkost“ rágalmazták. Di mitrov „az apokalipszis koronázatlan állata“ lett, „mely a mélységből okádja a tüzet“. A „Leipziger Neueste Nachrichten“ Dimitrov bírósági szerepét már e beállításnak megfe lelően nyugtázza: „Mindegy, hogy mi volt a szerepe a gyújtogatásnál, Annyi bebizo nyosodott, hogy Dimitrov egy mérhetetlen dimenziójú morális gyújtogató... A kul- túrvilág kell, hogy a III. internacionálénak ezt a testet öltött programmját elnémítsa“. A kultúrvilág azonban máskép reagált. A világ minden sarkából, a föld minden ren dű és rangú embere, az apokalipszis réme helyett „hőst“ köszöntött: Dimitrovot. Any- nyira, hogy a csehszlovák kormánv lapja, a. „Prager Presse“ már figye1 meztetőn és óva intett: „Épp kommunistaellenes szem pontból hangot kell adni annak az aggály- Ebben a cellában volt Dimitrov a lipcsei per idején A vádlottból vácdó lesz. Dimitrov a lipcsei per tárgyalásán, 1933 szeptember 19-én Dimitrov beszédet mond a lipcsei per főtárgyalásán
