Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 9. szám - Fábry Zoltán: Dimitrov, az antifasizmus hőse
nak, hogy a német propaganda mohósága a bolsevizmus ma'knára hajtja a vizet“. A „Gazette Warszawska“ ugyanilyen érte lemben ír: „A per egyetlen eredménye, hogy a kommunista eszme, amelyet lehetet lenné kellett volna tenni, az újonnan nyert szimpátiákkal lényegesen megerősödött.“ A fasizmus a lipcsei perben csatát vesz tett és ezt a csatát nem utolsó mértékben Dimitrov személye döntötte el: a vádlott vádat széttépő hallatlan erkölcsi potenciáin. Ki, mi tudhatná ezt kisebbítem'' A nácik mégis megpróbálkoztak vele. Revolverezö firkászok, külvárosi zúgügyvédek módján dolgoztak: Dimitrovot piszkos nő-ügyek „hősévé“ kenték. Megírták, hogy Dimitrov, „mint tájidegen állandóan német nőket zak latott és még a hetven éves Schreiberné asszonynak sem hagyott békét, aki rokon szenves germán vonásaival még vénségében is lángra tudta gyújtani az elvetemült bol gár beteg idegeit“. Erkölcsileg lejáratni az erkölcs hősét: ez a cél. A tárgyaláson egy hamis eljegyzési kártyával operálnak, mely nek tanúsága szerint a nős Dimitrov egy bizonyos Anny Krügerrel jegyben járt. Di mitrov felháborodottan tiltakozott, de Gő- ring zúgügyvédjei ezen a ponton mégis csatát nyertek: „Házasságszédelgő!“ botrán- k'ozott a nyárspolgár és most már elhitt minden hazugságot, hogy aztán évek múlva, mint Hitler rablóhadjáratainak eszköze és áldozata ráébredjen a rettenetes csalatásra: a fasizmus úszító hazugságlényegére, mely pedig már itt a lipcsei perben, ország-világ előtt nyíltan lelepleződött. A hazugsággal, görögtűzzel és csinadrattákkal elhódított né metek nagyrésze akkor még nem tudta az igazságot, melynek a mi Nejedlv profesz- szorunk adott hangot, amikor a lipcsei per előtt a prágai német követhez intézett le velében ezt írta: „Ma már minden gyerek tudja, hogy mi az igazság a Reichstagsbrand ügyében. Szer vezői és értelmi szerzői mohóságukban még ugyanazon éjtszaka elárulták önmagukat. Senkmek sem lesz haszna ebből a komédiá ból és. biztos, hogy csak még nagyobb el lenszenvet fog kiváltani azokból, akik nem felejtették el, hogy embernek lenni még ma is tisztesség és becsület dolga... Ez a komédia nemcsak Németország szégyenfolt ja, de szégyene Európának is, melyben ilyesmi megtörténhet.“ Dimitrov ezt a szégyent a lipcsei perben a kommunizmus javára akkumulálta. E szé gyenletes valóság leleplezésében, megbélyeg zésében, tudatosításában lett hős. És igazi hősnek megfelelően — szerény. Amikor sza badulása után, 1934 február 27-én Moszkvá ba érkezik, ezeket mondja: „Ügy látom, hogy minket itt éppenúgv, mint a külföldi sajtóban érdemen felül dicsértek... Mi a fasizmus és kommunizmus németországi frontján lettünk hadifoglyok, a polgárhábo rú foglyai. A bíróság előtt, tehát a kapita lizmus és proletáriátus, a fasizmus és kom munizmus, a kapitalizmus és a Szovjetunió közt dúló harc egyik frontszakaszán mi csak kötelességünket teljesítettük: harci fel adatunkat. És mi legjobb erőnk és tudásunk szerint verekedtünk... Ügy vélem, hogy a fasiszta reakció, a háborús úszítók elleni harc nem érdem, hanem kötelesség*. Dimi trov kötelesség-tette világot feifigyeitető történelmi tény lett. Tett, melynek ered ményét és értelmét Dimitrov az 1935-ben május 1. ünneplésére Moszkvában sereglett külföldi delegációk előtt következőkép ös szegezte: „Elvtársak! Emlékezzetek vissza, hogy a lipcsei per idején három hónapon át mi csoda harc folyt a kommunizmus és a fasiz mus között. A lipcsei perrel kapcsolatban, az ártattónul vádolt kommunisták védel mére, minden paktum megkötése nélkül, micsoda nagyméretű világfront kovácsoló- dott egybe! Kommunisták és szociáldemo kraták, csakúgy mint anarchisták és párton- kívüliek közös frontba tömörültek a fasiz mus ellen. Millió és millió kispolgár, pa raszt és értelmiségi állt át ekkor az antifa siszta front oldalára. Nemcsak polgári, de még konzervatív lapok sem tudták magu kat elhatározni, hogy ellenünk foglaljanak állást, vagy hogy e perben tanúsított visel kedésünket kifogásolják. A német fasizmus ez időben teljesen el volt szigetelve. Hitler, Gőring és Göbbels Németországban és a külföldön nem találtak morális támogatás ra. (Az aláhúzás Dimitrovtól ered.) A lipcsei per, Dimitrov fellépése révén döntőn és iránymutatón határozta meg az antifasizmus lényegét, mely nem más. mint az erkölcsi tudat fotón ve. Az antifasizmus el sősorban erkölcsi jelenség: Az antifasizmus morális állásfoglalás eredménye, világnézet, mely erkölcsi tudat nélkül elképzel hétét - tón. Heinirich Mann klasszikus magyaráza ta, föíénytudatosító mondata e pontban te libe talál: „A fasizmus érdeme, hogy ellen feleit emberségükben megerősítette, hogy erkölcsi ellenállóerejüket kiprovokálta belő lük.“ A fasizmus, a provokáció hazárdőrje. a lipcsei per után elvakult dühhel provokálta tovább az emberséget és emberiséget — a világháborúig, a katasztrófáig. Máskép nem tehetett: nem adhatott mást, csak ami a lé- nveee. a fasizmus: háború. A fasizmus a gátlás nélküli imperializmus világnézete és így a legembertelenebb erkölcstelenség — a hódító háború — úszítója. Uszítókban ma sincs hiány, világprovokáíó Gőringek és Göb- beisek ma is élnek, a világtiltakozást k vál tó perek is szaporodnak: a fasizmus és anti fasizmus pere még nem fejeződött be. A világ háborúba hajszolása változatlan napi rendi pont: Amerika milliomos szenátorai, a provokáció új hazárdőrieiként fasiszta al lűrökkel próbálkoznak. Etóg ha McCarthy nevére és szerepére hivatkozunk. A lipcsei per és a mai amerikai valóság között az összekötő láncszemet, a meg nem szűnt fasiszta folyamatosságot McCarthy sze nátor jelenti. És nem véletlenül. Egy né hány soros újsághír mindent megmagya ráz: „Albert Einstein, az Egyesült Államok ban élő világhírű fizikus felszólította az
