Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 9. szám - Lőrincz Gyula: Életet az embernek
Július Fucsík gyermekéveiben szereti, az feltétlenül szereti mindazokat a nemzeteket, amelyek harcolnak saját nem zeti szabadságukért, függetlenségükért, ame lyek tiszteletben tartják más nemzetek sza badságát és függetlenségét. Abból a számta lan megnyüvánulásból, levélből, amelyek Fucsík olvasóitól a világ minden tájáról érkeznek, látni, hogy a nagy cseh hazafi szeretetét minden nemzet fia érzi. Fucsík hazafisága, hazaszeretete már kora gyermekéveiben, még az osztrák-magyar elnyomás éveiben megmutatkozik, mikor lelkesen kutatja a cseh nemzet történetét irodalmi és történelmi művekben. Erre hi vatkozik későbbi éveiben is, mint ahogy írja „tekintsünk vissza nemzetünk múltjára, hogy ebből lássuk az utat, amely a jövőbe vezet. A cseh nemzet bensőjében minden kor élt a legyőzhetetlenség ereje: akár a huszita kor fegyvereinek erejében, akár a fehérhegyi csata idején ellenállási gondolat erejében nyilvánult meg“. Innen, ebből a történelmi múltból táplálkozik Fucsík szo cialista hazafisága, mely olyan hallatlan erőt adott Fucsíknak az ellenállási mozga lomban, a fasizmus elleni harc idején. Fucsík, ahogy 1931-ben a hozzánk inté zett szavakban említette, a nemzet elnyo mott többségéhez tartozónak nyilvánította magát, de ugyanígy már 1918-ban is, az Osztrák-Magyar Monarchia bukása és köz vetlenül a csehszlovák állam megalakulása után a fiatal Fucsík tisztán látta, hogy a nemzet szabadságharca 1918-ban nem ért véget. Már akkor látta, hogy a nemzet sza badságáért harcolni annyit jelent, mint a nemzet elnyomott többsége, a munkásosz tály, a dolgozó parasztság mellett állni, ezek kel együtt harcolni tovább. Ezt mondja ké sőbb is 1932-ben, amikor a nemzetéhez va ló szeretetét így fejezi ki: „Szeretjük a nemzetünket s ezért nem akarjuk, hogy nemzetünk müliói éhezzenek és nyomorog janak. Szeretjük nemzetünket és ezért nem akarjuk, hogy a nemzet néhány tagja kizsákmányolhassa nemzetünk túlnyomó többségét, hogy ez a kisebbség lophasson és elnyomhasson. Szeretjük nemzetünket és ezért akarjuk, hogy szabad legyen. Szeret jük nemzetünket és ezért harcolunk túl nyomó többségének szabadságáért.“ 1921-ben, a 18 éves Fucsík Csehszlovákia Kommunista Pártja születésénél már ott állt a párt oldalán, a párttal él, a párttal tanul. Majd 1929-ben, a történelmi jelentő ségű V. pártkongresszuson, mikor a bolse vik vezetőséget Gottwald elvtárssal az élen megválasztja a kongresszus, a fiatal Fucsík szíwel-lélekkel áll a gottwaldi vezetés mel lett s mindvégig kitart mellette. Húszéves csak, amikor egy reakció elleni tüntetésben megsebesül. Kommunista újságíró lesz, be kerül a Rudé Právo szerkesztőségébe. Mint a Rudé Právo tudósítója, 1929-ben az északcsehországi bányászok sztrájkjáról tu dósít, kimegy a sztrájkolok közé s mindvé gig ottmarad, együtt él, együtt harcol a sztrájkoló bányászokkal. Illegális lapot szer keszt és ad ki a sztrájkoló bányászok ré
