Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 9. szám - Lőrincz Gyula: Életet az embernek
Július Fucsík 1927-ben Július Fucsík 1930-ban szére. A rendőrség állandóan üldözi. 1930- ban letartóztatják a szovjet határ, tiltott átlépéséért. Ettől kezdve évről-évre üldözi a rendőrség, állandóan félillegalitásban él. 1930-ban • Fucsík abban a kitüntetésben részesül, hogy egy munkásdelegációval meglátogathatja a Szovjetuniót. Az első szemtanúk egyike, aki a szocializ mus építését személyesen láthatta és erről visszatérte után nem kevesebb, mint 370 előadást tartott. Erről az útjáról írja cikkeit, amelyek magyarnyelvű kiadásban is megje lentek nemrégen a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó kiadásában „Ahol a ma már a múlté“ címen. Huszonkilencéves korában behívják kato nai szolgálatra. Fucsík itt is agitál, nagy hatással van katonatársaira úgy, hogy egyik kaszárnyából a másikba helyezik, sehol sem maradhat sokáig, mert befolyása óriási és „veszedelmes“ a hadsereg számára. 1933- ban, ahogy leszerel, a kaszárnya kapujánál azonnal letartóztatják. Fucsík üldözése ál landóan folyik. így azután 1934 őszén Gottwald elvtárs elhatározására a Kommu nista Párt újra kiküldi Fucsíkot a Szovjet unióba, mint a Rudé Právo tudósítóját. Járt Leningrádban, Moszkvában, Ukrajnában, Sztálingrádban. Közép-Ázsiában, s az egészen a kínai határon fekvő Frunzéban. A Szov jetunióból is agitál cikkein keresztül, a rá dión, míg 1936-ban újra visszatér. 1936-ban kirobban a spanyol polgárhábo rú. Fucsík lelkesen buzdítja nemzetét a Franco-ellenes harcra. Ha Madrid elvész, elvesztjük Prágát, — ez Fucsík jelszava eb ben az időben. így, ezzel a jelszóval harcol tovább, harcol a müncheni egyezmény, a hazaárulás ellen, harcol azután is, s 1938- ban a müncheni árulás után kézről kézre jár Fucsík brosúrája: Segítségünkre jön a Vörös Hadsereg. Ezzel kezdi és így harcol tovább, mint Csehszlovákia Kommunista Pártja illegális központi bizottságának tag ja. „Igen, a föld alatt vagyunk, — írja Fu csík 1941 május 1-én, — de nem úgy, mint az eltemetett halottak, hanem m'nt a szo cialista termés csírázó magja, amely a tava szi napsütésre kifakad az egész világon.“ Fucsík kimondhatatlanul szerette nemze tét, Fucsík kimondhatatlanul szerette az embereket, a szabadságot, a békét. Ugyan így szerették és szeretik Fucsíkot az egész világon mindenütt ott, ahol a szabadság, a béke hívei élnek. Moszkvában 1951. novem ber 13-án a kujbisevi körzet Nekraszovról elnevezett 613-as számú leányközép'skolájá- ban kis pionírok búcsúztak tőlünk s a bú csúzásnál Natasa Kubovszká, 12 éves kis pionírlány ezt mondotta: „Nekem jutott az a kellemetlen szerep, hogy önöktől elbú csúzzam. Nem szívesen teszem, inkább fo gadni szeretném Önöket, azért, mert Fucsík országából jöttek, mert Fucsík nemzetéhez tartoznak és mi Fucsíkot nagyon-nagyon szeretjük.“ Én is ezekkel a szavakkal, a szeretet sza vaival fejezem be megem'ékezésemet.
