Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 7-8. szám - Sas Andor: Kutuzov útja szlovák földön Holicstól Dukláig / Szemle
kebb hálára indít bennünket Amidőn a hadsereg ezen érzületének kifejezést adok, örömmel biztosítom önöket legtel jesebb nagyrabecsülésemről... Dukla. 1805 december 31 (1806. január 11.) .,. leg készségesebb szolgájuk Kutuzov tábor nok.” (Kutuzov Tymavához intézett leve lének szövegét közli a Pressburger Zei tung 1806 II. 4-i száma, a Bártfának szó lót lásd ugyanott az 1806. II. 11-i szám ban.) Kutuzovnak semmi oka nem volt rá, hogy puszta formaságból ilyen elismerő leveleket írjon alá. Leveleinek lényege az, hogy a nép és a megyei rendek szívesen fogadták az oroszokat. Ezzel ellentétben József nádor egykorú naplójából az tűnik ki, hogy Ferenc császár, akinek viselkedé sét a hadjárat alatt, a Napóleonnal suba alatt folytatott tárgyalásokat s végül a csatavesztés után az osztrák uralkodó alázkodását a franciák előtt, a cár árulás nak tartotta, attól félt, hogy a parasztság és a nemesi fölkelés tagjai a visszavonuló orosz csapatokat megtámadják. Ennek a félelemnek semmiféle alapja nem volt, mert a nemesség a ránézve kedvező ter mésértékesítés és hadikonjunktúra hatása alatt kitartott a Habsburgok oldalán s Napóleonnal már azért sem rokonszen vezett, mert esetleges győzelmétől a job bágyság megszüntetését várhatta. Ferenc császár azt is kívánta, hogy az orosz se regek a lehető legrövidebb úton menetel lenek az országon keresztül a határig. Ebben a kívánságban kifejezésre jut a fé lelme attól, hogy országának lakossága; elsősorban a szlávok és ebben az esetben a szlovákok, közvetlen kapcsolatba jutnak a rokonnyelvet beszélő orosz néppel. A feudális abszolutizmus korában az ural kodóházak sűrű érintkezést tartottak fönn egymással, szövetségben viseltek háború kat, egymást figyelmességekben részesí tették, de a Habsburg-monarchiában pél dául a XVIII. században, ha valamely utas Oroszország felől jövet érvényes út levéllel belépett a birodalom területére, lett legyen az a legegyszerűbb ember, minden lépését figyelték és kémlelték. A nép kí vánta volna, hogy legyen eleven forgalom és érintkezés Oroszországgal, amit bizo nyít Túróc megyének 1814-ból származó kérelme a helytartótanácshoz, hogy a me gyebeli kereskedők számára könnyítse meg az útlevél kiadását, mert közérdek, hogy az Oroszországgal való kereskedel met, amely különösen Túróc megye lakói számára igen jövedelmező és jelentékeny, minden módon támogassák és előmozdít sák s ezért akadályait megszüntessék. (Országos levéltár, Budapest, Consilium re- gium aulicum 3919 és 14248 sz. akták 1814-ból.) József nádor Budáról, amely akkor zsúfolva volt bécsi menekültekkel és ahol az esetleges francia invázió miatt teljes bizonytalanság uralkodott, december 10-én útrakelt Holicsba. 12-én odaért, a 13-á“a virradó éjtszakát Szenicén töltöt te, ahol találkozni remélt Kutuzowal, azon ban csupán Essen és Bagratyion táborno kot találta ott, mert Kutuzov december 12-én Széniéről Tymava felé, Nádasra ment. József ide is utána utazott, s meg köszönte neki intézkedéseit a visszavonu lás rendjének biztosítására. Kutuzov az osztrák katonai közigazgatás hebehurgya- sága és hadiellátás hibái miatt panaszko dott s hangsúlyozta, hogy ő megmondta a cárnak, ha a sereggel támadnak, azt vereség éri és be kellene várni az Itália felől közelgő osztrák haderőt. József Ku- tuzovot meghívta Budára, a tervezett lá togatást azonban az orosz hadvezér Ipoly ságról december 23-án küldött kurírral egészségi állapotára hivatkozva lemondot ta. Haller József mármarosi főispán, akit polgári főbiztosnak neveztek ki az orosz hadsereg mellé, a helytartótanácshoz in tézett közlésében rendkívül dicséri Kutu zov ot, aki olyan rendet tart, hogy a csa patok panaszra nem adnak alkalmat. Az orosz seregek átvonulásáról szó van Kazinczy Ferenc levelezésében is. Idősebb Wesselényi Miklósnak 1806. január 16-án Kazinczy beszámol arról, hogy Sárospa takon és Sátoraljaújhelyben az oroszok elkeseredetten emlékeztek meg az osztrák katonaságról, ellenben dicsérték a székely huszárokat, akik vitézül álltak helyt az auszterlitzi ütközetben, bár önfeláldozó bátorságuk a csata kimenetelét nem be folyásolhatta. Kazinczy azt a téves érte sülést kapja, hogy „a Muszka császár Bur- kus Szilézián keresztül Kutúzov vezérével” vezeti vissza a seregek egyik részét. A ma gyar nyelvújítás és nyelvművelés mestere, amikor levelében Kutuzovot említi, a kö vetkező megjegyzést fűzi hozzá: ,.A Ku- tusov nevét itt úgy írtam le, ahogy Musz ka nyelven pronunciáltatik.” (Kazinczy Ferenc levelezése, IV. kötet, Budapest 1893, 16 old.) 1805 után Kutuzovra a cár neheztelésé nek árnya esett, mert I. Sándor őt okolta azokért a hibákért is, amiket rossz ta nácsadókra hallgatva sajátmaga követett el. Felfogása szerint Kutuzovnak köteles sége lett volna, hogy uralkodóját vissza tartsa a hibás lépésektől. Ez természetesen csak akkor történhetett volna meg, ha a nagyratörő deszpota hallgatott is volna rá. Kutuzov 1805 után különböző, inkább periferikus jelentőségű megbízásokat kap. Napóleon ellen nem foglalkoztatják. Kiev- ben mint kormányzó működik, azután harcol és békét szerez közvetlen a napó leoni invázió előtt a törökökkel. Mikor azonban elkövetkezett a legsúlyosabb ve szély órája, 1812-ben a népfölkelés meg szervezését bízzák rá, majd a hadsereg élére állítják, ahol megszerzi magának hadvezért lángelméjével azt az elégtételt, amelyet attól a társadalomtól nem kap hatott meg, amelyben a legnagyobb érdem a származás és a nemesi rang, nem ipedig a teljesítmény és a rátermettség volt. Sas Andor.
