Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 7-8. szám - Sas Andor: Kutuzov útja szlovák földön Holicstól Dukláig / Szemle
neveznek s amely a hadviselésnek legfőbb tényezője. Kutuzovot Tolsztoj úgy jellemzi, hogy az 1812-es hadjárat alatt soha egyet len szóval sem hazudtolta meg magát, nem fordult retorikusán szikrázó kiáltvá nyokkal a katonasághoz és a nemzethez, nem emlegetett, mint Napóleon tette egyiptomi hadjárata alatt, négy ezredévet, amelyek a fáraók gúláiról katonáira néz nek alá. Nem beszélt semmit magáról, mindig a legegyszerűbb katonazubbonyt viselte és a legegyszerűbb formába öltöz tette közölnivalóit. Hosszú évtizedek ta pasztalatai megtanították arra, hogy nem a szavak a történelem mozgató erőt Ha tudta is, hogy az uralkodó társadalmi osztály korlátolt és erkölcsileg értéktelen elemei nem értik őt meg, véleményét soha nem titkolta. Rendíthetetlen szilárdsággal kitartott célja mellett, mely az egész nép akaratá val egyezett: kiűzni a betolakodókat s enyhíteni a nép és a katonaság megpró báltatásain. Mint főparancsnok nem arra használta hatalmát, hogy tündökölve gyil koljon és pusztítson, hanem, hogy a pa rancsnoksága alatt álló egyszerű embere ket oltalmazza és kímélje. Ez volt az oka annak, amire Tarle, a napóleoni harcok Szovjetunióbeli történetírója Kutuzovról írt legutóbbi nagy tanulmányában utal, hogy a német, a francia és az angol tör ténetírók vagy elhallgatják tevékenysé gét, vagy meghamisítják. Kutuzov nem illett bele a nyugati hősöknek abba a két séges értékű . sémájába, melyet csak az osztályuralom szolgálatában álló történet írás eszelt ki. Tolsztoj azt emeli ki Kutuzovról, hogy fentről jövő parancsok és a legkülönbö zőbb intrikák ellenére nyerte meg az 1812-es hadjáratot. Az udvari és főúri társadalomnak nem tetszett, hogy győ zelmeket nem a cár és a főúri-tiszti ka- marilla utasításai szerint aratott. Külső leg nem mutatott nyílt ellenszegülést cári urával szemben, ehhez túlságosan alapos udvari élettapasztalata és diplomáciai iskolázottsága volt. Az 1812-es hadjárat alatt azonban mégsem igazodott a hadve zetés dolgába beavatkozni akaró kontá rokhoz, hanem cselekedett és rendelkezett saját legjobb belátása szerint. Nem törő dött vele, hogy a cár kedvetlenül adta neki jutalmul a hercegi rangot és a leg nagyobb vitézségí kitüntetést, a Szent György-rend első osztályát, az ő jutalma a nép javára végzett munka volt. A tel jes győzelem kivívása után, ami valóban világtörténelmi jelentőségű és halhatat lan érdemet jelentő históriai tett volt, német területen nyugat felé vonulva Bautzenben 1813. április 28-án azzal a nyugodt öntudattal hajthatta fejét örök álomra, hogy küldetését népe érdekében tökéletesen befejezte, orosz földön nem áll többé ellenség, s hogy az általa kiví vott győzelem zászlóit vitték tovább az orosz seregek nyugat felé, a Nyementől a Szajna partjáig. Kirsenka festő műve: Haditanács 1812-ben Filiachban .a^fielyet Kutuzov vezetett.
