Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 7-8. szám - Sas Andor: Kutuzov útja szlovák földön Holicstól Dukláig / Szemle
Tolsztoj regényében megismerkedünk Kutuzov katonai pályájának avval a sza kaszával, amelyben 1805-ben első ízben került szembe Napóleonnal s mint hadse- regparancsnok megfordult a régi Ausztria, Morvaország, majd Szlovákia területén is. A Napóleon elleni európai feudális koalíció harmadik próbálkozásának idején volt ez. Az Ausztriával szövetséges cári birodalom hadseregét a Dél-Németországon át Bécs felé nyomuló Napóleon ellen az Inn fo- lyóig vezette. Az Ulm városánál összpon tosított osztrák hadsereg együgyű vezére, Mack tábornok ahelyett, hogy kereste vol na az összeköttetést az orosz sereggel, al bizottságában és gondatlanságában felült Napóleon hadicseleinek, aminek az lett a következménye, hogy a franciák Ulmot bekerítették s az osztrák hadsereg kény telen volt letenni a fegyvert. Kutuzov erre visszavonta csapatait Morvaországig, sőt itt sem akart döntő ütközetet vívni, hanem a visszavonulást tovább akarta folytatni a csehországi északkeleti határ- hegyekjg, sejt Galíciáig, hogy Napóleon hátsó összekötő vonalait meghosszabbítsa s a francia sereget a visszavonulási tak tikával kifárassza és a gyors győzelemre szomjazó Napóleon türelmét kimerítse. Amikor Pozsonytól mintegy százhúsz ki lométernyire a morvaországi Auszterlitz- nél 1805. december 2-án az osztrákok ál tal jelentéktelenül támogatott sereg meg ütközött Napóleonnal, Kutuzov csak név szerint volt parancsnok, a sztratégiai irányítást magához ragadta a becsvágy tól égő és katonai babérokra áhítozó I. Sándor cár, a nyárspolgári korlátoltságú Ferenc császár s az osztrák Weihrother tábornok, egy tehetségtelen, rövidlátó, a valósággal számolni nem tudó papiros- sztratéga. x Kutuzov az auszterlitzi csatában nem is Napóleonnal, hanem a hadvezetésbe be avatkozó udvari és főúri tehetetlenséggel viaskodott s ezek a beavatkozók kierő szakolt támadó hadműveletükkel katasztró fát idéztek elő. Kutuzov veje az ütközetben elesett, ő maga megsebesült, a cár a csatavesztés után nyomban útrakelt, hogy visszatérjen Oroszországba. Kutuzovra várt az a ke serves feladat, hogy az ütközet után meg maradt kötelékeket Pozsony, Trencsén, Nyitra, Nógrád, Zemplén és Sárosmegyén keresztül hazájukba vezesse vissza. Galí cia felé vezető útján érintkezett különbö ző megyei és városi hatóságokkal. A Tyr- nava melletti Nádason találkozott Ma gyarország akkori teljhatalmú helytartó jával, József nádorral, aki feleségül vette első Sándor cár nővérét Mária Pavlovnát, aki egyéves házasélet után meghalt. Jó zsef eljegyzésre és házasságkötésre 1799-ben Oroszországban járt, s személye sen ismerte Szuvorov tábornagyot, Kutu zov mesterét a hadvezetés művészetében. Kutuzov 1805. december 4—6-án Holicson, 11-én Szenicen, 13-án Nádason, 23-án Ipolyságon, 24-én Kassán tartózkodott s 1806. január 11-én már elérte a sárost határszélen Duklát. A visszavonuló sereg ben a legteljesebb fegyelmet tartotta fenn s mindenütt jóindulatot tapasztalt katonái és sajátmaga irányában. (V. ö. József ná dor iratai II. kötet, Budapest 1929, 242., 246., 389., 415. old.). A Pozsonyban akkor megjelenő Press- burger Zeitung kivonatosan ismerteti Ku- tuzovnak Nógrádmegye rendjeihez inté zett köszönő levelét a hazafele menetelő orosz sereg rendkívül jó ellátásáért és a tisztikar előzékeny megvendégelésééri. Tyrnava szabad királyi város magisztrá tusához Bártfáról 1806. január 7-én, Bárt- fa szabad királyi város vezetőségéhez 1806. január 11-én, Nyitra megye rend jeihez 1806. január 8-án intéz elismerő iratokat. Kutuzov írásai nem sematiku sak, érdekességük, hogy még a városi polgárokhoz intézett sorait is így végzi: „..készséges szolgájuk: Kutuzov.” Bizo nyosra vehetjük, hogy egy osztrák tábor nok ilyen befejező fordulatot polgárokkal szemben nem használt volna. Nyitra me gye rendjeinek azt írta, hogy az egész hadsereg várakozását felülmúlta az a gyorsaság és ügyesség, amellyel e me gye minden előzetes értesítés nélkül min dennel ellátta a csapatokat, amire szük ségük volt. Ebben a levélben névszerint megemlít egy szolgabírót és egy pénztár nokot, akik mint nyitramegyei tisztviselők kitüntették magukat a menetelő orosz ka tonák érdekében kifejtett buzgalmukkal. A Tvrnavához intézett levél így hangzik: „Uraim! Kötelességemnek érzem, hogy az egész hadsereg nevében legmelegebb kö szönetét mondjak azokért a kivételesen jó intézkedésekért, amelyeket az orosz lo vassági csapatok számára élelmiszerek szolgáltatásával foganatosítottak, vala mint azért az előzékeny szívélyességért és vendégszeretetért, melyben az orosz tiszti kart részesítették.” A Bártfára küldött köszönőiratban azt emeli ki, hogy milyen jól esett az a fi gyelmes vendéglátás, amelyben ott a hosz- szú menetelésben kifáradt csapatokat ré szesítették és hogy neki személyesen mi lyen előzékeny fogadtatásban volt része. Érdekessége ennek a levélnek, hogy Duklá- ról van keltezve, a szlovák határnak arról a pontjáról, ahol százharminckilenc évvel később a Szovjet Hadsereg és a köteléké ben harcoló csehszlovák egységek hősi ka tonái a fasiszták ellenállását megtörték s hozzáláttak a barbár támadók kiszorítá sához a hazai földről. A Bártfához inté zett levélből idézzük a következőket: „Uraim! A hosszú menetelésben kifáradt orosz hadsereg számára semmi nem lehe tett kellemesebb, mint az a kiváló fogad tatás, amelyben nekünk városukban való tartózkodásunk alatt részünk volt. A ren delkezésünkre bocsátott kényelmes szállá sok, a vendégbarátság, amellyel önök az egész tisztikart fogadták, valamint az a különleges előzékenység, amelyben en gem személyesen részesítettek, a legélén 4SS