Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám - Egri Viktor: Hűség (II.)
Barsiné: Megmelegitem. az ebédet, Tibor... Kaptam tegnap egy kis karajt. Tibor (közben benn járt a tornácon és a cipőjét keféli. Még munkaruhában van): Ne fáradjon, mama. Ettem a kantinban. Barsiné: Ugyan, miféle ebéd az! Kotyvalék!... Hogy el ne felejtsem. Egy ismerő, söd keresett Tibor: Kicsoda? Barsiné: Megállj csak! Azt hiszem Karvalynak hívják. Tibor: Ilyen nevű ismerősöm sohase volt. Barsiné: Akkor Sas a neve... Vagy valami más madár. Tibor (a fejét rázza): Madár? Madárnevei ismerősöm nincs, mama. Barsiné (töpreng): Talán Keselyű volt, Biztosan valami ragadozó madár. Na, mind egy Azt mondja, hogy még a szállítmányozó irodából ismer. Tibor: Lehetetlen. Ez tévedés lesz. Bars'né: Dehogy tévedés... Képzeld csak, levelet hozott Bócsből. Tibor: Rózsitól... Mit írnak? Barsiné: Jól vannak, egészségesek. De egyet-mást nem érték... Rózsi szappant kér, fogke ét, meg varrótűket.,. Aztán néhány méter ingrevaió puplint az urának. Tibor; Mit nem ért? Biztosan azért kér, mert ott nem kaphat... Láthatja, nem mind arany, ami fénylik... Mondtam már tavaly, jöjjenek haza... Péter mérnök, mindjárt állást kapna. Talán nálunk is a gyárban. Barsiné: A barátod, a Sas úr, vagy a Karvaly megígérte, hogy eljuttatja Rózsihoz a csomagot. Üzenhetünk is mindent, amit akarunk... Nagyon rokonszenves, előzékeny úriember. Tibor (befejezte a cipőtisztítást): Csak tudnám, ki lehet...? Barsiné: Megígérte, hogy délután eljön ... Öltözz át hamar, Tibi... (Tibor indul.) Hogy el ne felejtsem... A barátod megkért, hogy a levélről, meg a csomag ról ne szóljunk senkinek.. . Tudod, póstai kihágás és manapság szigorúan veszik. Tibor; Értem, mama... De maga se beszéljen! (Bemennek.) Holéczy (kijön az újságjával és letelepszik a kerti asztal mellé. Kisvártatva meg jelenik Halász.) Halász: Nem zavarom? Holéczy: Értelmes ember sohase zavar... (Hellyel kínálja.) Halász (leül): Egy kérésem volna. Holéczy: Tessék! Halász: Rövidesen tető alatt lesz a kultúrház... Persze, csak amolyan ideiglenes, de lesz benne újítóklub is... Azt ön vezethetné, mérnök elvtárs. Holéczy (nagyon meglepődik): Én? Halász: önnek van itt a legnagyobb elméleti tudása, a legnagyobb gyakorlati is mereté. Holéczy (egy mozdulattal elhárítja a dicséretet). A maga fejében született ez az ötlet? Halász: Bevallom, Palkovics elvtárs, a párttitkárunk gondolt rá. Én Kutny mér- n köt javasoltam. Holéczy: Alkalmasabb is volna, mint én... Fiatal, kétségtelenül kitűnő szakember és... bírja a bizalmukat, a maguk embere, munkáskáder. Halász: Ez mind igaz. De lássa, a. pártszervezet mégis úgy véli, a nevelés a maga dolga volna... Ebben maga a tapasztaltabb... És ami a bizalmat illeti, hát én is szívesen jönnék magához problémáimmal, ha megengedné. Ilo'éczv: Ennek ezelőtt sem volt részemről semmi akadálya. Halász: Ma is fél éjtszaka ez kínzott. (Oldalzsebéböl kivesz egy rajzot.) Nézze csak, itt a 42-től 97ág a gerendákat ugyebár háromfelé vágjuk. (A két férfi össze hajol a rajz felett.) A fedélzeti merevítőkön tehát elmaradnak a kivágások. Holéczy: Egyszerűbbé válik ezzel is a gyártás... Halász: Hogyan lehetne az orrtökén és a fartökén ugyanúgy leegyszerűsíteni, gaz daságosabbá tenni a gyártást? HoléczyT: Várjon barátom! (összerakja a rajzot.) Odabent van néhány tervem. Talán tudok segíteni... Jöjjön! (Bemennek a házba.) Tibor (átöltözve, nyitottgallérű, fehér ingben, szürke nadrágban kijön): Mária nem keresett, mama? Rarsiné a verandán): Itt volt... Én megértem fiam, hogy nektek, férfiaknak, . ilyen ismeretség is kell. De attól megkímélhetnél, hogy idejárjon a házba. Kis szünet. Kis szünet.
