Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám - Egri Viktor: Hűség (II.)
Mária: Már semmi... Az a szaggatás elmúlt. Tessék szólni Tibornak, Barsi néni, hogy négykor érte jövünk... Jónapot. (El Gizivel.) Baralné: Hallotta, főmérnök úr... egyszerűen Barsi néni. Holéczy: No, nem olyan borzasztó! Elvtársnönek aligha szólíthatja. Igaz? (Holéczy né kijön.) Barsiné: Hallottad, Olgi ? Tegnap szülési fájdalmad voltak Pirosnak... Most aztán jön a gyereskbőgés. És mindenütt lógnak majd á pelenkák. Holéczyné (melegen): A háború óta nem volt ksbaba eben a házban... Én már úgy várom... Az unokánk lesz, az egész házé... Barsiné: Unoka? Ez túlzás. Slnta (feláll). Holéczy: Hová, Sinta kollega? Slnta: Felnézek a Centrálba egy félórára. Holéczyné: Csak aztán ott ne ragadjon éjfélig megint... Inkább vigye ki az uraimat a Szigetre egy kis sétára. Slnta: Viszem!... Kisztihand! (EH.) Barsiné: Képzeld Oigi, annak a perszónán^k még rendes bab "'kelengyéje sincs. És az ura?... Egész nap haza se nézett. Holéczy: (összeszedi az asztalon heverő újságokat és bemegy a házba. A sakkot is magával viszi. Látni, hogy ez az asszonybeszéd untatja.) Piroska; (Halász felesége megjelenik az udvaron. 22 éves fiatalasszony. A közeli anyaság lágy, merengő von sokat rajzó, arcára. Tek ntete olykor révedező, a környezetén túlnéző. Az ajkán finom mosoly.) Barsiné: Hogy van, lelkem? A barátnője megijesztett. Görcsei voltak? Piroska: Köszönöm. Ilus néni, vaklárma volt. Holéczyné: Vigyázzon jobban, Piros. Tegnap túlsókat szaladgált... No, üljön le! (Mind a három asszony etelepsziK.) Barsiné: Megleckéztetem az urát, hogy Így magára hagyja. Még most sincs ott hon ... Nem értem ezeket a férfiakat. Piroska: Jancsinak biztosan fontos dolga akadt. Barsiné: Az asszony ilyenkor mindennél előbbre való. (Szigorúan.) És a kelengye? Kendben van minden? Párna, kis paplan és huzat mindehhez. Kenőcs, hintő por, vatta... Piroska (hálásan hallgatja. A szigorú vizsgáztató hang megmosolyogtatja): Min den rendben van. Barsiné: Pelenka legalább huszonnégy, ingecske legalább egy fél tucat. (Hangjának vizsgáztató sz gora felenged. Egész lényén most meleg érdeklődés ömlik el. Az előítéletekkel teli polgárasszonyban felébred az az őszinte emberi, amit a műit kispolgári nevelése, erkölcse és a környezet egészen elsatnyított és el nyomott benne. Vigyázat: minden álneveksi kísérlet itt csődöt mondana, Bar. sinéból sohasem lesz a rend híve, de bármennyire ferdén lát mindent önző sz m életetévéi — nem ártalmas ellenség. A szeme láttára összercppanó polgári világ roncsaiba már csak dühödt szavakkal kapaszkodik. Most egé szen talajtalan, az átmenet válságos idejét éli, hogy doktor fia „átképzős” lett.) Piroska: Abból még csak négy van... De tegnap kaptam egy kis vásznat. Reggel egy ingecskét egészen elrontottam. Megvarrni tudnám, csak a szabással va gyok megakadva. Barsiné: Hozza csak azt a vásznat. Majd én kiszabom. Gépem is van, egy-kettőre megvarrjuk... Holéczyné: És én kislingelem. Halász (jön Tiborral. Motorkerekét a pitvarban hagyja). Barsiné: Végre! Már azt hittem, éjfélig elmaradnak. Halász (megcsókolja az elébe siető Pirost). Egy kis megbeszélésem volt a második részleggel. Barsiné: Bolondság! Oda a jó vasárnapi ebéd! Siess Tibor! (Odafordul Ha1 ászhoz.) És maga, jómadár. Azt hiszi, hogy minden csak a hajó? Nem szalad el a munka maguknak. (Holéczy bemegy a lakásba.) Halász: De az idő szalad és a munka a körmünkre ég. Barsiné: Azelőtt n^m éltek ,gy az emberek. Nem ilyen lóhalllában futva. És m‘n* den csepp öröm nélkül. Halász: Hát öröan van manapság éppen elég! Nagy öröm a munka is. Barsiné: Maga most ne politizáljon és ne agitáljon, öröm a gyereke, aki lesz és akivel nem törődik. Piroska (mosolyogva): De éppen nagyon is törődik, Hús néni... Ezzel a roham munkával is .., Nem igaz, Jancsi ? Halász: Szentigaz! (Gyengéden átöleli az asszonyt.) És a kicsi... sokat dörömböl? Piröska: Sókat! Már igen türelmetlen. (Indulnak a lakásukba.)
