Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 7-8. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben (II.)
mutatkozott meg. Ez már a lengyelek he vességéhez hasonlít, — mi pedig egészen másmilyeneknek ismertük meg a cse heket a történelemből. Ha nálatok valami kitörne, a benneteket és bennünket érő ki mondhatatlan károkon kívül elvesztitek hiteleteket a szlávok előtt és ha azt Prága, meggondolatlan lépése folytán, elveszti, a szlávság is elveszti minden súlyát Ausztriában. Gondoljátok meg, mit tesz tek.1’ Majd arról igyekszik meggyőzni Fri- čet, hogy Jellasics a szláv érdekek őszinte harcosa és a magyar szabadságharccal való szövetség a „jezsuiták pártjának’’ politiká ja és a szlávok kompromittálását kívánja. A továbbiakban Štúr levelében szomorúan ismerteti a szlovák vezetők tragikus hely zetét, de nem látja be, még ennek ellenére sem, hogy a szlovákok járnak helytelen úton: nem lehet a reakcióval való szövet ségben a szlovák nemzet szabadságát ki vívni. „És 'bennünket Hurbannal együtt már szolgalelkűéknek mondanak Tinála- tok! (Istenem bocsásd meg nekik!) Bűnül róják fel nekünk, hogy jól fogadtak ben nünket az udvarnál stb. Ezzel szemben a konzervatív magyar párt demagógoknak nevez bennünket, Isten tudja, miért és amit csak lehet, mindent elkövetnek elle nünk az udvarnál. Egyik így, másik úgy, nem a dolognak megfelelően, hanem mind egyik a saját szijksége szerint... Hidd meg nekünk, nem számít, hogyan beszélnek vagy írnak rólunk az emberek, s ennyi tapasztalat’ után mindegy nekünk, jót-e vagy rosszat. Csak azért közlöm ezt veled, hogy jól lásd, miféle az a mozgalom most Prágában.” Stúr még később sem képes megérteni a cseh radikálisok politikájában beálló fordulatot, helytelennek, éretlennek tartja azt, ami Prágában történik. így ír Stanéknek május 11-én: „A prágai ese mények és mozgalmak aggodalommal töl tenek el bennünket. Hogy Prágában sor kerülhetett magyarok iránti szimpátiára, az még álmunkban sem merült fel. Mi az ottani szellemet, a cseh szellemet meglet- tebbnek, komolyabbnak tartottuk, mint amilyen az a valóságban. Ez a tiszteletre méltó történelmi nemzet a pillanatnyi szenvedély és a napi mozgalmak játéksze re, idegenek játékszere lett. De bocsásson meg nekem, ezzel nem akartam egyes ko moly férfiakat és megfontolt ifjakat meg bántani, , akikre mindez nem vonatkozik.” A szlovák mozgalom vezetői Štúr és Húr ban ekkor már teljesen a reakció oldalán állanak és korábbi fegyvertársaiknak, a radikálisoknak helyes politikáját a cseh li berálisokhoz hasonlóan elítélik. Nem lehet vitás, hogy a szlovák mozgalom vezetői sú lyos hibát követtek el akkor, amikor a he lyes útra tért radikálisokat a reakció tá borába akarták átvinni. A magyar szabadságharc iránti rokon szeri vvel tehát a hatóságokon kívül a kon- zervatívek, liberálisok és a szlovák mozga lom vezetői is szembefordultak. Sorozatos és heves megnyilatkozásaik egy — a rna- gyar-cseh viszony számára jelentős — tényre mulatnak: 1849 tavaszán a magyar barátság nagy méreteket öltött és olyan tényezővé vált, amellyel a cseh nemzeti mozgalomban számolni kellett. in. A cseh nemzeti mozgalom abszolutizmus elleni harca nemcsak a sajtóban, demon strációkban, magyar szabadságharcot tá mogató tüntetésekben nyilvánult meg, hanem szervezett formában, felkelésre való előkészületben is. A radikálisok már 1849 elejétől készülnek az abszolutizmus elleni fegyveres harcra. Ennek a küzdelemnek az előkészítésében Bakunin is szerepet ját szott. Bakunin életének ebben a szakaszá ban voltak haladó vonások, — ezt látszik bizonyítani Marx és Engels megjegyzése Bakunin részvételéről a drezdai felkelés ben, de ugyanakkor későbbi ellenséges álláspontjának csírái ebben az időben is megtalálhatók, mind álláspontjában, mind tevékenységében. Bakunin 1849 elején Lipcsében találko zott két cseh teológiai hallgatóval, Gusztáv és Adolf Strakával. E két cseh ifjú — amint azt Bakunin I. Miklós cárhoz 1851-ben a petropavlovszki börtönben írt vallomásaiban elmondja — nagy tisztelője volt Jellasics bánnak. Mindkettőjüket meg tévesztette a cseh liberális burzsoázia na cionalista politikája. Bakuninnak azonban sikerült megnyernie őket célkitűzései szá mára. Tőlük tudta meg azt is, hogy a szlá vokhoz írt első felhívásit a Noviny Lípy Slovanské közölte. Ez vetette fel benne azt a gondolatot, hogy Lipcsébe tárgyalásra hívjon néhány cseh és lengyel hazafit. E tárgyalás alapul szolgált volna a néme tekkel való forradalmi szövetség megte remtésére. A megbeszélés —• bár Bakunin megtette a szükséges lépéseket — nem jött létre, egyedül Arnold, az Občanské Noviny szerkesztője kereste fel Bakunint. E tár gyalással az alábbiadban foglalkozni fo gunk. Bakunin tervezgetése, tevékenysége nem volt közömbös a cseh-magyar viszony szempontjából, ezért szükséges ezzel ehelyütt részletesebben foglalkozni. A né met demokraták 1849 tavaszára általános felkelést készítettek elő. Bakunin azt akar ta, hogy a szlávok és a magyarok is kap csolódjanak ehhez a felkeléshez. A szlávok mozgalmának középpontjául Csehországot szemelte ki. Bakunin úgy ítélte meg a helyzetet, hogy Csehország több okból alkalmas a feladat végrehajtására. Egy részt Csehországban viszonylagos lehető ség volt a szabadabb szervezkedésre. Más részt a monarchia szláv népei Prágára, mint fővárosukra tekintettek. Ezért Prága felkelését, mint példát — gondolta Bakunin — a többi ausztriai szlávok is követnék. Bakunin Csehországot forradalmi táborrá akarta átalakítani, amelynek azután fon tos szerep jutott volna Csehország határain túl — a magyarok, lengyelek küzdelmének segítségében. A szlávok forradalmi fellépé sének központja — Bakunin tervei szerint
