Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 7-8. szám - Sztaniszláv Neumann: És szuronyhoz hasonlítsák a tollat… (Vlagyimír Majakovszkij születésének 60. évfordulójára - 1953. július 7.)
üdvözlő beszédet mondhasson, ha majd megérkeznek a bolsevikok... Az ezerki- lencszázhuszas plakátok fő jelszava: Min dent a frontnak... „Állj! Szőrmebunda, szőrmenadrág van rajtad. Gyalázat! A ka tonák fagyoskodnak. Add a frontnak!” Üd vözletek a frontra induló vöröskatonáknak. „Egyik kezedben puska és könyvet fog a másik — a kapitalistáknak a foga belénk vásik!” Egy plakát: Mit hoznak a fehérek. A jelszavuk ezt mondja: Földet a parasz toknak. A plakát rajza válaszol nekik: meg ásott sírt mutat... Egy másik plakáton a jelszó: Adjatok mindent a szovjet köztár saságnak — a szovjetek köztársasága min dent megad nektek!... Üzenet a lengyel frontra induló katonáknak: „A szabadsá got az érdemli, aki fegyverrel megvédi!” Majakovszkijt kinevették, hogy nem köl tő. mert plakátokat költ. Kigúnyolták, mert reklámverseket írt a fiatal szovjet keres kedelem számára. Majakovszkij így vála szolt: „Igenis, verseket fogok írni a Mosz- szelpromnak, mert szükség van rá!” A kötelességérzet, a köztársasággal szemben érzett felelősség volt az a hajtóerő, amely Majakovszkijt, óriási munkája elvégzésére képessé tette. Egyik versében azt mondja: „Olvassátok, irigyeljetek: én a Szovjetunió polgára vagyok!” Majakovszkijt a szovjet föld szeretető vezette, a harcos és a gazda szeretete az országhoz, amely van és ezerszerte na gyobb szeretet ahhoz az országhoz, amely lesz. Ebből a szeretetből fakadt Lenin halá lakor a Komszomol-dal. Ez a szeretet hat ja át versét a kurszki munkásokról, akik kibányászták az első vasércet. És ez a sze retet diktálta verseit, amelyeket kulákok és nepisták, ellenséges ügynökök, bürokra ták, korruptok és ostobák ellen írt. Min denről írt. ami a szovjet embereket érde kelte: a volgavidéki éhínségről, az új pénz ről, a munka termelékenységéről és Lenin haláláról. Költői téma volt számára a taní tók kongresszusa — a harmadik front, az a front, amelyen az ember leikéért folyik a harc. Verseiben kigúnyolta az egyházat és a korlátolt pópákat, ugyanakkor ódákat írt a teli üzletekről és az árleszállításról. A szerelemről írt és azt mondta: meg kell tisztítani a szerelmet azzal a szóval, amely mindnyájunkat egybekapcsol, az „elvtárs” szóval. Ostorozta a bürokráciát, kigúnyolta a kettőbevált hivatalnokot, akinek egyik fele itt ülésezik, a másik fele pedig amott. Arról írt, ha a bürokrácia ilyen iramban fejlődik tovább, hamarosan az akták ülnek majd az asztalnál és teáznak, az embert pe dig összegyűrve a sarakba dobják. Egyik versének címe „Az osztályellenség arca.” Arról ír benne, hogy a kulák nem mindig kövér és nem mindig van vastag aranylánc a hasán: az osztály ellenség megváltozott és álcázza magát. Olyan emberekről írt, aki ket „kizárásra jelöltek a pártból”. Mind erről írni kellett, mert meg kellett véde ni a szovjet hatalmat a párt soraiba és a hivatalokba befurakodott osztályellenség- től. Majakovszkij gyűlölte az idilleket. Egyik versében kigúnyolta a költőt, aki hidat épített a szocializmusba, de nem fe jezte be, elfáradt, leült a félig kész híd mellett és azt hajtogatta: hadd üldögéljünk itt, a folyó partján... Mindezzel Majakov szkij elősegítette a nép harcát. Ugyanakkor megírta nagy költeményét Leninről, minden idők legemberibb emberé ről. Ebben a költeményben zeng a kommu nista párt dicsősége, az emberek ereje, aki- ket megkínoztak és akik Leninnel győztek és győznek. Megírta „Beszélgetés Lenin elvtárs^al” című versét, megénekli benne az ellenséggel vívott nehéz harcot, akikkel vé gül is leszámolunk, de kegyetlenül nehéz lesz ez a leszámolás. Egyik legszebb verse „Hrenov elbeszélése Kuznyecksztrojról és a kuznyecki emberekről”. ..Négy év múlva e helyen kertváros áll!” Majakovszkij arra tanította az embereket, hogy szeressék „ezt a földet”. Gyűlöletre tanította őket az ellenséggel szemben. Ezer számra acsarkodtak az ellenségek a szov jet állam ellen. Nekik válaszolt, őket leplez te le Majakovszkij harcos verseivel, mint amilyen „Beszédem a génuai konferencián”, „Távirat Poincarénak és Talleyrandnak”. Egyik kötetének címe „Majakovszkij kép csarnoka”. A kötetben arcképeket fest a Szovjetunió ellenségeiről: Mussoliniról, akiről úgy beszél, mint valami gorilláról, akin nem maradt semmi emberi. Megtaláljuk a kö tetben Pilsudszki arcképét és mindazokét, akik engesztelhetetlen gyűlölték a szovjet államot... De vannak más versei is. Pél dául a „Párizsi lány”, amelyben egy fiatal francia leányról ír, aki takarítónőként dol gozik egy nyilvános illemhelyen és így keresi meg kenyerét, mert különben testét kellene áruba bocsátania, hogy megélhessen. Tucatszámra ír cikkeket és verseket Ame rikáról. Gorkij cikkei mellett ezek a leg- megrendítőbb és legrettenetesebb vádiratok a világ legragadozóbb imperializmusa ellen. Egyik versének címe „Hazafelé". A költő hazatér a kapitalizmus világából a szeretett szovjet emberekhez és alig bírja már ki várni a viszontlátás percét. Majakovszkij versei minden szovjet em berhez szóltak: arról beszéltek, hogy fel kell készülni a szovjet. föld megvédésére, azt hirdették, hogy még él a haza rettenetes ellensége. Versei harcra mozgósítottak és küzdelemre edzettek. Majakovszkij a Vörös Hadsereg költője volt. Több tucatnyi ver sében közvetlenül a vörös katonákhoz for dul és azokhoz, akik bevonulnak a Vörös Hadseregbe. A polgárháború éveiben írta Majakov szkij Meséjét a katonaszökevényről. Ezt a verset nálunk csak kevesen ismerik: pe 447
