Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Egri Viktor: Volga-Don / Szemle
beriség elpusztítására és a hadviselésben a legaljasabb fegyvereket alkalmazza, a szovjet ország a békén, dolgozói anyagi jólétének és kultúrája színvonalának emelésén fárad. 1950 decemberében a szovjet kormány el határozza, hogy a Volga—Don építésének határidejét két évvel megrövidítik és 1952 nyarán átadják a forgalomnak. És a szovjet dolgozók erőt és fáradságot nem kímélve tel jesítették ezt a feladatot, amelynek megol dása a kapitalizmus világában ilyen arány ban és ilyen rövid idő alatt megvalósítha tatlan volna. A Volga—Don-film erről a hatalmas mun káról, erről a hősi éneknek beillő munka csatáról ad lenyűgöző híradást gyönyörű, színes képeiben. Látjuk a munkát, melynek minden folyamata sugározza, hogy valóban a dicsőség és becsület dolga, s ugyanakkor a bátorság és a hősiesség ügye is. Ez a film a felszabadult emberi munka énekként fel- csengő, muzsikába olvadó szimfóniája. A szem nem győz betelni, gyönyörködni ezek ben a pompás szovjet emberekben, akik oly diadalmasan megnyergelik a technikát és leleményességükkel, teremtő kedvvel, rop pant szaktudással az ember szolgálatába ál lítják a tennészet erőit. A kapitalizmus világa is épít csatornákat és vízierőműveket. Építi őket a haszon ked véért. A Szuezi-csatorna azért épült, hogv Anglia megrövidítse hajói útját India és Ausztrália felé, a Panama-csatorna meg azért kellett, hogy a Wall Street még köny- ny ebben kifoszthassa és el nyomhassa Közép- és Dél-Amerika népeit. Ezzel szemben mit szolgál a Volga—Don- csatorna és a cimljanszki tenger? Azt az egyetlen nagy célt, amit a kommunizmus többi nagy építkezései: a szovjet társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek mak- szimális kielégítését. A Volga—Don-csatorna 1930 tavaszán Júliusz Fucsík egy csehszlo vák munkásküldöttséggel a Szovjetunióba ment, hogy híradást hozzon az épülő szocia lizmus országáról, hogy meghozza az igaz ság képeit a szovjet emberek életéről és munkájáról. Erről az igazságról, a szovjet ember munkájának történelmi értelméről „Ahol a ma már a múlté“ címmel könyvet írt, melynek „A Vörös Don“ című fejezeté ben összehasonlítja a két világot: „Két világot látsz, két vüágot, mindenki így mondja. Aki belenézett, valóban két vi lágot látott. Egyet, mely áll, mely arcát elfordította a naptól, örök sötétségben, örök éjtszakában él, fényei kialudtak, s egészében bomlásnak indult. És egy másik világot, mely forog a világ mindenség dicső rendjében, megvan a nap pala és éjtszakája, fénye és árnyéka, s ez nem csoda, hanem élet. Világ, amelyik él.“ Mintha ma írta volna ezeket a közel egy negyedévszázaddal ezelőtt papírra vetett so rokat. Ma élőbbek, hitelesebbek, igazabbak, mint valaha. Húsz egynéhány évvel ezelőtt Fucsík arról lelkendezik, hogy a Volgosztroj megváltoztatja a vidék éghajlatát. A Közép- Volga vidékének szovhozait és kolhozait nem fenyegeti többé aszály, öntözőcsatornák há lózzák be a földeket, a villamoserő esőfelhő ket teremt a kicserepesedett földek felett, nem lesz rossz termés ... Vájjon ma hogyan lelkendezne Fucsík, ha látná egy sokkal hatalmasabb, már egyene sen mesébe illő álomnak valóra váltását: a Leninről elnevezett Volga—Don-csatornát, vagy ha csak a kommunizmus e ragyogó dia daláról készült filmnek tanúja volna! Napjainkban, amikor a másik világ, a sö tétség világa gonosz terveket forral az em
