Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Fábry Zoltán: Amerikai tragédia. Emerson születésének 150. évfordulója / Szemle
soha, hogy kiállt érte. Emerson így lett Ame rika visszhangtalan, elvetélt forradalma és Walt Whitmann Amerika legelső igazi nagy költője. Az amerikai dollár-életforma légköre ki védhetetlenül elsorvasztja a költészetet. Hogy mit jelent ez a költői sorvadás és sor vasztás, mit Emerson vétója, segély- és csa takiáltása: „Amerikát csak költői válthat ják meg“, azt Frank Harris példájával iga zolhatjuk a legjobban. F. Harris, a legjobb Wilde-biográfia és a világirodalom egyik leg őszintébb önéletrajzának szerzője, pályafu tását mint amerikai ügyvéd kezdi meg. Jól startolt a „succes“ irányában, mindenki a legszebb karriért és a legnagyobb anyagi sikert jósolja neki. És akkor belebotlik egy Emerson-kötetbe. Találomra belelapoz és pontosan arra a passzusra hibáz, melyről Carlyle könnyek között úgy nyilatkozott, hogy e beszédnél tisztábbat és nemesebbet Schiller óta nem olvasott. Emerson e he lyen a Dartmouth College diákjaihoz szól: „Azt fogjátok hallani, hogy az ember első kötelessége a pénz, nevet és állást szerez ni. Igazság? Szépség?: fogják majd gúnyosan kérdezni-. De ha bennetek az isteni szikra, mely az igazság és szépség keresésére ösz tönöz, akkor legyetek állhatatosak. Mert ha ilyenkor közületek valamelyik azt mondja: azt fogom tenni, mint a többiek és bármi lyen nehezeimre is esik, de le fogok mondani álmaimról és a földi javak megszerzésére fogom koncentrálni minden erőmet... ak kor meghal bennetek az ember, akkor újra eihervadnak a művészet és tudomány bimbói, ahogy ugyanígy elhaltak már ezer és ezer más emberben is. De ez az óra, mely válasz út elé állít benneteket, éltetek döntő fordu lója. Maradjatok tehát hűek az értelemhez, elégedjetek meg a kis pislákoló mécsessel, mely bennetek szunnyad, a fontos, hogy az egészen a tietek legyen. Tanuljatok, kutassa tok, művelődjetek szünet nélkül. A dogmák tól ne hagyjátok magatokat eltéríteni, se szi dás, se hízelgés ne mozdítsanak el vállalt posztotokról. Mért mondanátok le legszentebb jogotokról, hogy az igazság csillagos végtelen ségét lemérhessétek?!“ E szavak igazsága, ez Amerikában so ha és sehol sem .hallott hang felébresztette Harrist: „Egyszerre megértettem, mért nincs Amerikának Shakespeare-je, Bacon.* ja ... pe dig a lakosság arányát és jólétét tekintve, ezeknek tucatjával kéne itt előtörni. Hirtelen megértettem, hogy éppen, mert itt mindenki pénz után vadászik, pusztul és sorvad any- nvi ezer és ezer tehetség, akik máshol élve, újabb és nemesebb célok felé vihetnék az emberiséget.“ És Harris, felocsúdva és meg váltva, otthagy csapot-papot, succes-t és pró- kátorságot: elmenekül Amerikából, áthajózik a vén Európába, hogy Emerson parancsát követve, szíve és szelleme sugallata szerint élhessen. A költő elsőrendű történelmi tényező. Hiá nya vagy túlsúlya egyformán dokumentálja nélktfözhetedenségét. Hiánya nemzeti tragé diára utal, mely előbb-utóbb katasztrófába torkol. Túlsúlya ugyanakkor történelmi menlevélként igazolja nemzetét. A köl'ő hi teles mérték. Hiányát Emerson az amerikai életforma felmutatásával manifesztálta, túl súlyára mi, magyarok jelenthetjük az is kolapéldát. Poétanép vagyunk és ezért a ma gyarság költőiben és költőivel halhatatlan. Nincs még nép, melynek ennyire ez lenne a kiélési formája. Száz év magyar történel mét mindennél pontosabban és kifejezőbben Petőfi, Ady és József Attila költészetével lehet összegezni. Petőfi intése, tanítása az egész visszhangtalan emersoni mű mottója lehetne: „Tanuljátok meg, mi a költő, És bánjatok szépen vele, tanuljátok meg, hogv a költő Az istenség szent levele, Melyet leküld magas kegyében Hozzátok gyarló emberek, Amelybe örök igazságit Saját kezével írta meg. S habár más nemzet föl se venné A költőket, ti magyarok, Költőitek előtt, ti nektek Illő. hogy fejet hajtsatok.“ Az amerikai é'etforma — fittyet hányva e döntő igazoló mértéknek — megtagadta köl tőit. Hogy ez igazságkeresők kikapcsolásá val hová ért el, azt a dollárimperializmus mai valósága mindennél világosabban mu tatja. Az atombomba a világkatasztrófa le hetőségét vetíti. A költő a történelem szeizmográfja. Ha a föld bármely pontján lerki és szellemi va- cuum keletkezik, a költő pontosan jelzi a veszélyt és jövendő kihatását. Amikor még senki sem gondolt rá, Ady Endre messze Amerikától már elparentálta az óceánon túli demokráciába vetett hitet. A költő szeizmo gráfja már 1899-ben kirajzolta a dollár mili- tarizmusba, háborúba torkoló útját. Emerson fé'elme, intése visszhangtalan- ságba fulladt. Emerson, az erkölcspedagógia e fényalakja nem lehetett Amerika Kölcsey- je! Amerika a költő kikapcsolásával ponto san ér el az atombomba barbár dicséretéhez, a h'drogénbomba robbanó életformájához. Emerson amerikai elárvultsága, megrekedé se és megváltad ansága és Amerika mai im perialista valósága idegenül, megértet1 énül merednek egymásra. Két világ, két immár összehozhatatlan megnyilatkozása egymást tükrözve vetítik az amerikai tragédiát. Az amerikai számadás mai negatívuma Emer son keserű, kegyetlen igazolása. De ez az igazolás ugyanakkor az amerikai életforma leghitelesebb erkölcsi elmarasztalása! Fábry Zoltán
