Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Fábry Zoltán: Amerikai tragédia. Emerson születésének 150. évfordulója / Szemle
Emerson születésének 150. évfordulójára Ralph Waldo Emerson 150 év előtt, 1803. május 27-én született Bostonban és a Béke világtanácsa most ez évforduló megünnep lésére szólítja fel a béke híveit szerte a vüá- gon. Vannak írók és gondolkodók, kiket ismer tetni könnyű és hálás feladat. Annyira egy- rétűek, hogy egy-két mondatban körvona lazni lehet lényegüket. De próbáld meg Emersont lerögzíteni, egyetlen jelzővel meg határozni, tolmácsolni és továbbadni. Hálát lan médium volt mindig. Már Carlyle meg mondotta; „Nem ád elég harapnivaíót!“, ami a'att azt kell érteni, hogy egyrészt nem ska tulyázható, másrészt, hogy nem eléggé tö mény és így nem köthetünk belé. Az egész emersoni műben van valami a menekülésből és ez a menekülés végső fokon: az amerikai életforma megtagadása. Emerson ösztönösen érzi, ha gondolkodni és beszélni akar, más síkra kell átlendülnie, magában és magából kell új, helytálló, ítélő valóságot kinyilatkoz tatnia, hogy hatni tudjon, szemet tépni és változtatni. „Ha igaz ember akarsz lenni, ne hízelegj a világnak, ha igaz életet akarsz él: ni, ne azután igazodj, amit a többiek jónak tartanak, de fürkészd ki gondosan önma gad: hol, miben is áll az igazán jó. Nincs szentebb és termékenyebb ténykedés, mint ha önállóan kutatjuk át lelkünket. Amit a szívünk nagynak érez, az nagy.“ Aminek a gyökere nem lelhető fel önmagunkban, attól tehermentesíteni kell magunkat. Emerson a legteljesebb szellemtotalitást hirdette, tehát azt, ami miatt ma vádlottként állana az „Amerikaellenességet Kutató Bizottság“ előtt: „Az ember tagadjon meg mindent, amit nem érez igaznak és csak azt csinálja, amihez a világ egésze szolgálhat alapul és igazolásul.“ Emerson univerzális lélek volt, minden sora a világ teljességét, oszthatatlanságát ad ja. hozza és áhítozza. A durva kicsinyesség elől a nagyobbhoz menekült és e belső emi grációban gazdagodva most már tudatosan fellebbezett orvoslásért. Menekült, de mene külésében új világot fedezett fel: a természet végtelen gazdagságát és a szellem erkölcsi egészségét. Rosseau elavult természetnézését, e feudalizmusban gyökerező romantikus pásztorjátékot Emerson demokráciájából szü letett természet] átása hatálytalanítia és ezzel egy csapásra feloldja a szellemember termé szet-idegenkedését: „A természet testet öl tött gondolat, valami, ami újra gondolattá változhat, miként a víz jéggé és gázzá.“ „A természetet nem lehet becsapni“: ez Emer- sonnál ugyanakkor azt jelenti: a gondolatot nem lehet becsapni. A gondolatot, mely any- nyira igazság, amennyire természet. Igv vá lik a hazugság és képmutató álszenteskedés ellenlábasává. Az amerikai valóság ezt a fokot nem bírja és a bobató kavicsot o1 dalra rúgva, teljes irammal lendül át a gazdagság természetellenes kultuszába. „Miért kell, hogy az ember minden vágya a gazdagodás legyen, miért nem élhetnek versenylovak, szép ruhák és pompás paloták nélkül? Miért kell mindez? A gondolathiány mindent meg magyaráz.“ Ebbe a világba a gondolat úgy törhet be, mint az istenítélet. A kultúra új foka az emberi fáradozások egész rend szerét forradalmasíthatja — írja Emerson. Forradalom? Az amerikai átlagpolgár nem ismeri e szó fogalmát és varázsát. Egy szel lemes író mondotta egyszer: a modem Ame rika egyetlen forradalma a prohibició volt, tehát a nedűre vágyó torkok, a „nedvesek“ lázadása és összeesküvése a „szárazok“, az alkoholtilalom puritánjai ellen. De még ez a megmozdulás is a pénzt szolgálta: a dollár és gengszter kölcsönösen kórósra duzzasztották egymást. Forradalom? Az amerikai forrada lom évtizedek előtt, csendben és visszhang- talanul zajlott le és e forradalmat — a szel lem és lélek fellángoló vétóját — Emerson- nak hívták. Ki tud róla? Elvetélt forradalom volt kezdettől fogva, mely máig sem ágyaz ható be az amerikai valóságba. Emerson, mint a szellemerkölcs elkötelezettje, megta gadta az amerikai életformát és ez az egwe jobban merevedő világnézet az idők folya mán kivetette magából az emersoni ellenmér get. Az amerikai tragédia útjára indult... A huszonötév előtti amerikai megemléke zések szerint ‘Emerson annyira megelőzte korát, hogy máig sem tudjuk teljességében értékelni. Értékelni? Nem az értékelés a ne héz, de a követése. Emerson Amerika neve lője akart lenni és nála a nevelés — akár csak Pestalozzinál — felszabadítást jelent: „A tanító a nép felszabadítója.“ Ha Amerika mai történetét nézzük, akkor Emerson nem követésében, negligá'ásában, kikapcsolásában mindennél pontosabban lemérhetjük Amerika szellemi és erkölcsi hanyatlását. Emerson a leghitelesebb amerikai mérték: a legnagyobb, a legnehezebb. És Amerika nemcsak, hogy nem érte utói. de úgy eltávolodott tőle, hogy nehezen ta1 álkozhatnak. Az emersoni peda gógia Amerikában csődöt mondott. De ahol egy nemzet és legnagyobb szelleme közé tá volság szakad, ott morális és kulturális lég üres tér ke1étkezik, melyet csakhamar ki töltenek és fe’emésztenek az ellenerők. Emerson nem volt szocialista, de mert an- tikapita1 izmusa a szellem erkölcsi elkötele zettségéből hajt ki, igazságkeresése képessé tette értékelő és ítélő valóságnézésre. Az amerikai életforma, a dollárfetisizmus, a doi- lá-darizeizmus itt Emersonnál kapja meg egyik döntő elmarasztalását. Emerson az amerikai á1 szenteskedést bélyegzi meg első sorban: az aprópénzre felváltható erényke dést. A jótékonyság ‘itt csak szeretetnélkü'i lelkiismeretpótló funkció lehet. „Mért csak Amerikai tragédia
