Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám - Jankovich Imre: Az ipolymenti falvak építészete
Az ipolybalogi templom kapuja. zott oszlopok, fonott minták, ritkábban fi gurális motívumok gazdagítják a házak utcai falát. A diszités majdnem mindig vá lasztékos ízléssel van elhelyezve és cél szerűen követi az épület tektonikáját. A vidék elég gazdag csapadékban. Az éghajlat hatása alatt alakult ki az a fe délforma, amit ma az Ipolyvidékre néz ve jellegzetesnek mondhatunk. Eredetileg a házak zsúppal voltak födve, manapság azonban már a piros cserépfedél a leggya koribb. A tető hajlása aránylag elég ma gas, kb. 45 fokos szögű. A gyakori eső miatt a ház széles eresszel van ellátva. Különösen jellegzetes az oromfal megol dása, amely a tető által képzett háromszög középtájáig függőlegesen halad, onnan pe dig egy széles eresz nyúlik ki az ab’ak fölé. Ez az eresz védi a falat, hátránya azonban, hogy elsötétíti a szobát. Min denesetre igen érdekes formát kö'csönöz a háznak és az utca képét hangulatossá, változatossá teszi. (5. kép). Fontos még megemlékezni a szín szere péről a falu építészetében. A legtöbb em ber azt gondolja, hogy az ipolymenti falu ban a szín nem játszik szerepet, hiszen a házak, a templom többnyire mind fehér re vannak meszelve. Nézzük meg azon ban, hogy milyen vidékeken festik tarká ba a házakat. Általában borús ködös, he gyes, zordonabb éghajlatú tájakon van ez szokásban, ahol a színek segítségével igyekeznek vidámabbá, változatosabbá tenni a környezetet. A mi vidékünknek azonban elég erős intenzitású a megvi lágítása. A tűző nap a fehérre meszelt házak falára a színek leheletfinom skálá ját varázsolja. A színek tónusa pedig vál tozik a nap minden órájában. A rozsda barna nádtető vagy a piros cserépfedéi pe dig kellemesen elüt a fehér faltól. Eh hez még hozzá kell gondolni a házat öve ző fák lombjának üde zöldjét és máris harmónikus színakkordot kapunk. Ezt az akkordot kiegészíti még az eresz alatt szárított kukoricacsövek aranysárga szí ne. Általában jellegzetesek a színkon trasztok, amelyeket mindig a fehér alap szín hangsúlyoz ki. Ezzel a jelenséggel találkozunk gyakran a templom belsejé ben, ahol a fehér fal kihangsúlyozza a ge rendás mennyezet pompás színekben tün döklő díszítését. Az ipolybalogi temp lomban a falak szintén hófehérek, csak a szentélybe vezető félköralakú nyílás ol dala van meleg, bordóba játszó színekkel díszítve. Hátul pedig a szép figurális fa ragásokkal díszített karzat gazdag szí neit emeli ki a fehér fal. Ha a falu építészetét vizsgáljuk, meg kell emlékeznünk a templomról is. Itt ölelkezik a legszorosabban a monumen tális építészet és a népi architektúra. (Az előbb bemutatott ipolybalogi templom szentélyében is tiszta stüusiú, bordás ke resztboltozatot találunk szépen faragott gyámkővel.) A régi falusi román vagy gót templomocskákban a szegények, az elnyomott jobbágyok románstüusát és gótikáját találhatjuk meg és éppen ezek ből az emlékekből lehet a legjobban meg ismerni a középkor dolgozóinak életét. A templom a falu kiemelkedő pontján van elhelyezve lehetőség szer.nt dombtetőn. Ez az elhelyezési módszer egyrészt elő segíti azt, hogy az épület uralkodjon a környéken, más szemszögből nézve pedig, talán még a pogányidök áldozóhelyeinek az elhelyezését követi. Az Ipoly-völgy so káig kitartott az ősök hite mellett. Állí tólag Koppány levert hívei is itt húzódtak meg. A nép mondáiban, szokásaiban, a falu játékaiban még ma is nyomát talál juk a pogány világnak. Erre utal az egyes helyek elnevezése is, mint pl. ál- dozókö, bélkő, hamuhegy stb. A dombon álló templomot gyakran kő fal övezi (7. kép). Sokszor el van látva lörésekkel és így erődítményt képez a templom és a szülő]* sírja körűi. A bi zonytalan, harcos idők emléke ez, ennek segítségével védekezett a lakosság hol a kóborló török csapatok, hol pedig a hü- bérurak zsákmányoló martalócai ellen. A fal követi a talaj hajlásait, díszesebben van kihangsúlyozva a bejárati kapu, amelynél néha megkapóan érdekes épí tészeti részleteket találunk. (8. kép). Lehehetlen egy rövid tanulmány kere tén belül kimeríteni az egész témát Csak arra szerettem volna rámutatni, hogy mennyi ismeretlen szépséget találhatunk még ma is a falvainkban, ahol talán mindennap meg is fordulunk és mégis sok minden elkerüli a figyelmünket. Pedig ér demes foglakozni ezzel a 'lá ggyal és rendkívül praktikus jelentőségű. Az új fa lu építésénél f'gyelembe kell venni a régi falut is és fel kell használni mindazt, ami ott szép és jó volt.
