Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Vietor Márton: A Masaryk legenda
vallása is legyen, (nem mondom, hogy csak a szegényeké)... milyen vallás az, amely csak a gazdagoknak, uraknak szolgál?... Jézus felkereste a szegényeket, habár néha a gazdagokkal is lakomázott”, — akkor érthetővé vált, hogy mélyein gyökerező idealista nézetei vezethették csak az asztro lógusok és jósnők babonáihoz. Masaryk polgári világnézetére jellemző továbbá, hogy abban, amit ő „realizmusnak” nevezett, Zdenek Nöjedly szerint „csak annyi a realizmus, hogy előnyben részesíti az adott tények vizsgálatát és nem azok fejlődésének vizsgáltát. Fellép a „hiszto- rizmus” ellen,’ ahogy ő a múlt vizsgálatát nevezi és egyáltalán nem meri megmutatni a jövőbe vezető utat. Elfogadja ugyan Húsz ie’szavát: „Gvőz az igazság“, de itt is nyílt kérdés maradt, hogy milyen igazság fog győzni.” Masaryk a huszita forradalomban, — melynek osztályharc jellege vitán felül áll és melynek célja az osztályelnyomás eltá volítása és a szociális szabadság megvaló sítása volt — csak annak erkölcsi motívu mait látta és elsősorban a vallási jelleget és a reformációt emelte ki. Szándékosan beszélt reformációról, mint a forradalom ellentétes mozgalmáról, mert elvben ellenez te a forradalmat.. Masaryk humanizmusa tehát forradalom- ellenes elvét fejezte ki. „Szerinte — mon dotta Nejedly — nemcsak a cél legyen humá nus, hanem az eszköz is. És miután a forradalom fizikai harcot is jelent, Masaryk humanizmusából kiindulva a forradalmat mint erőszakos eszközt elvetette. „Világ nézetét és ebből eredő politikai programmját csak polgári szemponból lehetett haladónak nevezni. Kitűnik ez abból is, hogy a for radaloméi! enes álláspontján sem tartott ki következetesen. Amikor a burzsoázia érde kében a politikai változás és államfordulat elkerülhetetlen volt, az Osztrák-Magyar Monarchia szétzúzása szempontjából nem ellenezte az erőszakot. De ha belső válto zásról volt szó, ha a munkásság a politikai rendszer megváltoztatásáért harcolt akkor ellenezte a foradalmat és elvetette az erő szakot.“ Masaryk politikája a polgári társadalom válságát tükrözte vissza. Zdenek Neiedlv jellemzése szerint mint politikus, tudatában voH annak, hogy a polgári társadalom beteg és hanyatlóban van, de ebből nem vonta le az egyetlen helyes következtetést, hogy a kapitalista társadalmat el kell távolítani, hanem igyekezete annak megmentésére, an nak meggyógyítására iránvuH és ezt a polgá ri demokrácia és humanizmus azon eszméi vel akarta elérni, amely eszmékkel annak idején a fiatal burzsoázia lépett fel fejődé sének első szakaszában. Nem gondolkozott dialektikusán és ezért nem fogta fel, hogy ami haladó és jó volt a burzsoázia számára a XIX. század elején, az hatástaőn és reak ciós lett az imperializmus idején. Gyakorlati politikai tevékenységének ezért nem is volt visszhangja. „Nagy hatása voU — írja Zdenek Nejedly — egy egész generá cióra, de amikor megalakult saját politikai pártja, a realista párt, csak egynéhány egyén jelentkezett tagként, városonként ket tő-három. Amikor elnök lett, saját pártja, a politikai pártok minden belső logikája el lenére, feloszlott.“ T. G. Masaryk és a szocializmus Masaryk gyakran hangoztatta, hogy ő szocialista, pedig sohasem volt az. „A szo ciális kérdés szerinte a társadalmi etika egyik fejezete — írja Zdenek Nejedly — és sohasem a társadalmi rendszer kérdése. Kö vetelte a munkásság érdekében a kapitalista rendszer legszélesebb körű szociális reformi- zálását, de sohasem a rendszerek leváltását. Ezért a szocializmust a munkásmozgalom mal sohasem kötötte egvbe.“ Masaryk ér deklődött az éhező munkás helyzete iránt, de érdeklődésének nem volt osztályjellege. Érdeklődött a munkás kulturális színvonal iránt, hogy megnverie a burzsoázia cé> ki tű zései számára. 1893-ban egvik politikai be szédében mondotta: „Az értelmiségnek kö zelednie kell a munkástömegekhez... a néDoárt kösse magához az összes osztályokat, tehát ezt az osztályt is ... hogv ez is dol gozzon a társadalomnak ... meg kell tenni mindent, hogy a munkásság megfelelő szel lemi szükségleteit megszerezhesse.“ Masaryk nem azért pártolta a munkássá got, hogy a kapitalizmus elleni harcra buz dítsa őket, hanem a célja az volt, „össz hangba“ hozza a munka és a tőke közti ellen téteket a „békés munka“ érdekében, a kapi talista rendszer megszilárdítása érdekében. Felvetődik tehát itt az a kérdés, hogy miért volt Masaryk oly népszerű a háború előtt a munkások körében és miért gyűlölték a nagykapitalisták? A válasz egyszerű: Masaryk ha1 adó szelleme a liberális burzsoázia „pol gári idealizmusából, polgári demokratizmu sából, polgári reformizmusából“ fakadt — írja V. Kopecký. Ez a szellem az imperia lizmusba való átmenet idején a cseh bur zsoázia szemében már maradi, túlhaladott, kellemetlen volt. A cseh burzsoázia akkor már halálosan félt a forradalmi munkásmoz galomtól, de még nem jött rá arra, hogy a munkásmozgalmon belül a reformisták kö zött hűséges szolgákra találhat. Masaryk előrelátóbb volt és számolt e lehetőséggé!. Ezért gyűlölte őt a Kramář köré csoporto sult rövidlátó burzsoázia, habár a burzsoá zia ideológusa volt, és ezért látott barátot benne a forradalmi vezetés nélkül álló mun kásság, a múlt század végén. Zápotocký elvtárs írta egyik művében, hogy a szociáldemokrata vezérek és a bur zsoázia egyes vezéralakjainak háború eőtti együttműködése előjele annak a koalíciós együttműködésnek, amely az első köztár saságban megszilárdult és a dolgozó nép el len irányult. Masaryk úttörője volt ennek a fejlődésnek, annak ellenére, hogy a burzsoá zia abban az időben politikai rövidlátása folytán e tevékenység várható eredményeit még nem tudta kellően értékeői. Masaryk nemcsak a burzsoázia és a jobb
