Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Vietor Márton: A Masaryk legenda
oldali szociáldemokrácia szövetségének útját egyengette, de nagy hatással volt a cseh szociádemokrác'a refomrsta-antimarxista ideológiájának kifejlődésére is és ez a tevé kenysége különösen nagv károkat okozott a forradalmi munkásmozgalomnak. Masaryk a „Szociális kérdés“ című munká jában 1898-ban élesen bírálta a marxizmust. Ez a müve „a iegreakciósabb és legveszedel mesebb“ — írja Zdenek Nejedé. Masaryk elhallgathatta volna a marxizmust, mint azt a többi egyetemi tanár tette. De ha már az egyetemen előadásokat tartott a marxizmus ról, akkor köte1 essége lett volna alkalmat ad ni a hallgatóknak arra. hogv megismerkedje nek a marxizmus alapfogalmaival és a ténvek ismerete alapján vitassák meg a kérdéseket. Masaryk ezt nem tette. A marxista iroda lom közkézen nem forgott és az egyetemi hallgatók sem juthattak hozzá. Masaryk te hát ellenőrizhetetlen polemikát írt és ellen őrizhetetlen adatokat és következtetéseket adott elő hallgatóinak. Masaryk maga sem értette meg Marxot, de tanszékéről minden ellentmondást eleve kizárva azt hirdette, hogy miután a társadalmi osztálvok között nem lehet éles határt vonni, osztálvok nem léteznek: hogy ha nincsenek osztályok, ak kor egyik osztály nem válthatja le a mási kat az uralomban, stb. Masaryk tehát a marxista forrásművek pontos tarta1 mának közlése nélkül, egvszerűen „elintézte“ a marx izmust és kijelentette, hogy Marx tanítása lejárta magát. A legérdekesebb azonban az. hogy „véleményét“ Bemstein és a többi re formista és revizionista koholmányai val támasztotta á'á. Elképzelhető, hogy milyen hatása volt ennek. ,.A cseh fiatalság és a cseh nyilvánosság — írja Nejedlv —- először hallott valamit a marxizmusról és azt hallotta, hogv: ez elintézett ügv. ma már nincs rá szükséged.“ A „Szociális kérdés“ az imperializmusba való átmenet idején került k;adásra, tehát akkor, amikor a munkásosz tálynak döntenie kellett, hogy a forradalmi vagy a revizionista utat választia a kapita lizmus elleni döntő harcában, amikor a nem zetközi munkásmozgalom forradalmasítása érdekében Lenin és Sztálin viaskodtak a szo cializmus árulóival és lepénzelt ügynökei vel. Ebből az egvetlen helyes szempontból nézve felismerhetjük, hogy milyen nagy szolgálatot tett Masaryk a marxizmus ellen ségeinek. Masarvk ezen műve — írja V. Ko- peckv — „a jobboldali szociáldemokrata ve zetők és reformisták belföldi eredetű elméle ti és ídeo’ógiai fegyvere lett.“ Masaryk egyszer így fejezte ki álláspont ját: „Mindig a munkássággal, gyakran a szocia1 izmussal, ritkán a marxizmussal.“ Zde nek Nejedlý e kijelentéséhez ezt fűzte hoz zá: „Ha fordítva járt volna el, jobban ért volna célhoz. Ha megértette volna a marxiz must, felismerte volna, hogy egyáltalában nem szocialista és azt is megértette volna, hogv ha csak a puszta humanizmus szem szögéből közeledik a munkássághoz, akkor nem is halad a munkássággal.“ A nemrégi ben nyilvánosságra hozott okmányokból azonban kitűnik, hogy e kérdésben nemcsak: elméleti tévedésről volt szó.- Masaryk bebizo nyított ellenforradalmi tevékenysége azt iga zolja. hogy a szocializmusért harcoló munkás- osztály tudatos ellensége volt. » Masaryk a nemzeti felszabadító bar ď élén A cseh burzsoázia körében nagy meglepe tést keltett az a tény, hogy közvetlenül a világháború kitörése után nem a burzsoa- nacionalisták vezérei, nem Kramár vagy Klofáč, hanem Masaryk utazott külföldre megszervezni a monarchia elleni és az önálló Csehszlovák Köztársaság megalakítására iránvuló harcot. A cseh polgári közvélemény meglepetésének egyik oka az volt, hogy Masaryk sohasem volt nacionalista, s habár cseh nemzetiségűnek vallotta magát, soroza tos konfliktusai voltak a cseh burzsoázia nemzeti képviselőivel. Masaryk azon a néze ten volt ugyanis, hogy az ember „a nemze tet, a saját nemzetét is pártatlanul ítélheti meg és nem kell imádnia saját nemzetét.“ (18961 Masarvk nem fogta fel a nemzeti kérdés ie’entőségét főleg abban az értelemben, hogv a nemzetnek önálló állami, életre van joga. Ezért keltett meglepetést, hogy az a Masaryk harcol az önálló Csehszlovákiáért, akinek az volt a véleménve, hogy az önállóság kérdé sét^ túlbecsülik és hogy a nemzeteknek nem önálló állami életre, hanem csak erkölcsi és kulturális felemelkedésre van szüksége. Masaryk 1914-ig következetesen kitartott e nézete mellett. A cseh országgvűlés ülésén 1893-ban mondotta: „ ... politikai téren autonómiát és önkormányzatot akarunk... Ausztria a cseh királyság nélkül nem léte zik... a cseh nép lojalitással és hűséggel fizet annak, aki igazságos ... “ 1896-ban ír ta: „ ... a cseh korona és a többi osztrák tartományok teljes önállósága ma már lehe tetlen. Ezért erős Ausztriára van szükség. De federatív Ausztriára.“ 1900-ban ugyanígv: „Ezért mi is hisszük, hogy a cseh országok teljes állami önállósága ma lehetetlenség.“ Nemcsak Masaryk, de a többi cseh polgá ri politikus sem gondolt önállóságra a há ború előtt. Köztudomású, hogy 1814 előtt Sztálin elvtárs volt az egyetlen, aki a cseh és szlovák nép önálló állami életét követelte. Masarvk érdeme abban volt. hogv felismer te a háború kitörésével előálló új helyzetet és míg az otthonmaradt politikusok a csá szár iránti hűségüket hangoztatták, Masarvk legalább beismerte, hogy a cseh és szlovák nép monarchiaellenes mozgalma érlelte meg benne az elhatározást. Ez volt a háború alat ti népszerűségének fő oka. További kérdés az, hogy milyen államfor mára gondolt Masarvk és hogvan képzelte el a cseh és szlovák nép felszabadítását? Az államforma kérdésében 1915-ben az an gol külgyminisztemek memorandumot nyújtott át, melyben ezt írta: „Csehország monarchista államnak van tervezve; cseh köztársaságra csak néhány radikális politikus
