Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben
kimondani a teljes igazságot, de vannak olyan idők is, amikor minden becsületes embert arra kényszerít a lelkiismerete, hogy a teljes igazságot mondja el és ne hallgassa el gondolatát még akkor sem, ha a hóhér kardja van a feje felett. Ilyen idők következnek most is. Tudjuk, — foly tatta tovább a cikk — hogy a minisztérium a sajtószabadság ellen tör. ez látható több erőszakos eszköz használatából. Mi azon ban el vagyunk készülve, hogy a végsőkig, amíg erőnkből telik, dolgozzunk a szabad ságért.” Forradalmibb, élesebb harcot folytattak a radikálisok az oktrojált alkotmány, az osztrák abszolutizmus ellen. A radikális sajtó a Pražský Večerní List, a Noviny Lipy Slovanské egyaránt leleplezte a már ciusi alkotmánynak mind antidemokratikus, mind a nemzeteket elnyomó arculatát. Á Pražský Večerní List, amint híre teriedt az oktrojált alkotmánynak azonnal állást foglalt ellene. Ez az alkotmány az utolsó csapás a márciusi vívmányok ellen — írta — és rosszabb nr'nt az 1848 áprilisi vagv azok az alkotmányok, amelyekkel a német államok rendelkeztek 1848 márciusa előtt. Különös "hangsúllyal foglalkozik azzal a magas cenzussal, amelyet a választásokkal kapcsolatban állapítottak meg. . Kíváncsiak vagyunk, hogyan fog az országgyűlés visel kedni . v. hogy honfitársaink ezt az ajándé kot hogyan fogadják — azt tudjuk előre. A szabadság sír — szomorúak az elkövet kező napok, amelyek felé haladunk — március 15-ét búsan fogjuk ünnepelni.“ A lap egy későbbi száma is hasonló bírálatot gyakorol az oktrojált alkotmány felett. A kormány a „szegény néposztályokat” a ma gas cenzus bevezetésével megfosztotta a választójogától, így képviselőik nem lesz nek. Az elnyomottak ügyében a kiváltsá gosok döntenek majd-... „ ... két osztálya van a nemzetnek, azok, akik jogokkal ren delkeznek és azok, akik jogtalanok.” A nyilvános választást a gazdagok kihasznál ják, a hivatalnokok is visszaélnek majd hatalmukkal. Nem igen lát a cikk lehetősé get arra, hogy a kormány .,a szegény nép” helyzetén javítani fog. Ha az alsóház a néo érdekeit képviselné. — bár ez nem valószínű — akkor e határozatok keresztül vitelét a gazdagokból álló felsőház megaka dályozhatja. Ha a két ház egyetértene, ak kor a császári vétó is beleszólhat az ügyek be. „A népfe’ség tehát semnrség, egy em ber akarata hatályosabb, mint 38 millióé. Ilyen abszolút vétó nincs egy va1 a mennyire is demokratikus alkotmányban .. A radikálisok az oktrojált alkotmánynak nemcsak az antidemokratikus pontjait tá madták, hanem nagy tüzet nyitottak a nemzeti szabadságjogok eltiprása miatt is. K. Sabina egy vezércikkben a kormány po litikájának hazugságait leplezi le. A kor mány, mikor szabadságot ígér, bilincseket ad. „Hazudik, aimkor azt igéri, hogy a ha ladás élére áll.. Hazudik, amikor a nem zeteknek egyenlőséget ígér ... Hazudik, ami kor a népek elégedettségéről beszél. Hazu dik már a létezésétől kezdve és hazudni fog pusztulásáig.” Ha meg kellene írni a ha zugság történetét, akkor csak elő kellene venni a különböző félhivatalos & hivatalos kormánylapokat. Több cikk a kormány elleni támadás so rán fontos tanulságokat von le az elmúlt év tapasztalataiból. Sabina a Noviny Lipy Slovanské c. lapban az oktrojált alkotmány kapcsán ismét felveti azt a súlyos hibát, amelyet a szabadságukért harcoló népek azzal követtek el, hogy az elmúlt esztendő ben egymás ellen harcoltak. Az oktrojált alkotmány nem volt örömnap számunkra, — írja Sabina — de ..sok megnyugtató és örvendetes gondolat merült fel bennünk, mert ezen a napon sok tehertől és előítélet től szabadultunk meg, amelyek törekvéseink keresztülvitelében mérhetetlenül korlátoz tak bennünket. Azokhoz a katonákhoz ha sonlítottunk, akik a harctérre érve valósá gos ellenségeiket keresték. Az egyik azt mondta, itt van, a másik, hogy ott van a harcosok szétszóródtak, elfáradtak a vélt ellenséggel való harcban, miközben az igazi körülkerítette őket.” Az egymás ellen foly tatott kemény harcokból — íria Sabina — a cseh radikálisok sokat tanultak. Ennek kapcsán veti fel a következő kérdést: le hetséges-e szabadság, egyenlőség, testvéri ség ott, ahol a polgár noigár ellen, nem'7'"'*' nemzet ellen harcol, ahol egy ország fiai nem ismerik egvmás fe1 adatait és egyik a má sik ellen küzd, ahelyett, hogy együttesen vennék fel a harcot a közös ellenség ellen. A válasz egyszerű: nem, A cikk azt a re ményét fejezi ki hogy Európa nemzetei, közöttük a csehekkel együttlakó németek is, a cseh néppel együtt meg fogják ezt érteni. A Pražský Večerní List. egy vezércikke vis szapillant az elmúlt év polgári demokrati kus követeléseire: sajtó-, gyülekezésig val lásszabadságra, olyan választási törvényre, amely nincs cenzushoz kötve. Maid megál lapítja, hogy a demokratikus jogok megva lósítása csak üres íeéret maorit He lyettük keménv elnyomás nehezedek a néore. „A sajtó- és gyülekezési szabadsá got eltörölték, a nemesség továbbra is fel- ÜTvaikodotían uralkodik felettünk. Ezt mu- tatia az egyház hazugsága amely állandóan azt hirdeti, hogv egyformák vagvunk. Rész vételünk nincs biztosítva a politikai életben, mert szegénységünk örökös envedékenvség- re ítél bennünket.” Ezek után felveti a kérdést, hogy ki a hibás mindezekért! ,Mi magunk — válaszol a cikkíró. — A jog és az uralkodás mindig összekapcsolódik a hatalommal. Erről nem gondoskodtunk, amikor az alkalom mindenre megfelelő volt, bizalommal voltunk (a kormány felél, ha tározatlanok is voltunk és ellenségeinknek alkalmat adtunk ahhoz, hogy megerősődie- nek. Vezetőink — folytatja tovább a cikk — csak szépen beszéltek, de senkisem állt ki a szükséges időben a harcmezőre. Sze gény nép voltunk eddig mert nem adtunk egy tettrekész embert sem a szabadságnak. Minden más nemzef nagy hősöket adott, a franciák, a lengyelek, az olaszok, a ma gyarok, csak mi nem. Nem voltunk elé-ggf
