Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben
vidéken is forradalmi volt a hangulat. A prágai helyzetről egykorú jelentés a követ kezőképpen számol be: „A diákok és az újságárusok igazi republikánusok. Hallat lanul szidják az_ alkotmányt, a minisztériu mot a fiatal császárt. Teljesen zavartalanul szitkozódnak az utcákon és a vendéglőkben. Nyíltan hirdetik, hogy éljen Kossuth, vesz- szen a kormánv ... Elfogtak olyan embere ket, akik a magyar ezred eket hűtlenségre akarták csábítani, így Lehner órássegédet, és Soltys volt katonát lezárták. A sajtó, a német épúgv. mint a cseh támad és uszít." „A diákok a vendéglőben — folytatja to vább a ie^ntés — a .Gaudeamus igitur” c. közkedvelt dalban különös nyomatékkai énekelték a ,.Vivat et rés publica”-t ami hata’mas tapsot váltott ki. A cseh és a né met parasztság Prága felé tekintett, amely nek példáját akarta követni.” Az oktrojált alkotmány kibocsátása során keletkezett forradalmi hangulatnak különös jelentőséget adott, hogy a cseh nép többsé ge felismerte a liberálisok áruló politikáját. Ha arra gondolunk, hogy a prágai felkelés óta a cseh liberális burzsoázia müyen ká ros befolyást gyakorolt a cseh népre, akkor világosan látjuk e fordulat jelentőségét. A prágaiak meggvűlölték a birodalmi gyűlés szláv jobboldalának képviselőit, azokat a liberálisokat, akik oly soká csalták a cseh népet. A prágaiak félreérthetetlenül kife jezésre juttatták ezt az érzésüket a fel oszlatott birodalmi gyűlésből visszatérő kép viselők felé. „Amikor kiiMötteink vissza jöttek Kromérizbői, a radikálisok egész sz.ép seregecskéje ment ki megnézni őket és a . Sláviának” egv voh tagia, a szlovák műkedvelő Srámek, ócsárló dalocskát oszto gatott a közönség között melyet itt nem lehet pontosan elismételni. A fő tromf a . Národní Noviny” szerkesztőiének, Havlí- ceknek szólt. De nem maradt ki Palacky meg Rieger sem a sok gúnvos dalból. A ven déglőkben pedig... énekeltek egv dalt, melynek csak az első versszaka közölhető: Nagy szláv politikát folytatnak ők, mond ják, pedig csak az isten szent napiát lop ják! Egészében, bár az izgalom általános volt, be kell vallani, hogy az öntudatos nolgárok elégedetlensége nem is annyira a kormánynak szólt, hanem e’emte közvetle nül a követek eben forduH amiatt a nem zetükhöz méltatlan magatartásuk nr'att. melvet a birodalmi gyűlés egész iaeie alatt tanúsítottak. B’zonvgatásuk hogy „lelkiisme retük P'szta”, mit sem ért. ” A liberálisoknak is fel kellett 'smerniök, üogv politikájuk csődbe jutott. Az osztrák ellenforradalom, amelyet súlyos helyzeté ben támogattak, amikor visszanyerte erejét, „hű szövetségeseit”, a cseh liberálisokat cserbenhagyta Azé felett érzett elégedetlen ség tapasztalható az oktroíált alkotmány kibocsátása után a cseh liberálisok vezető köreiben. Rieger, a cseh liberális burzso ázia egyik vezetője a b’roda’mi gvűlés fel oszlatásakor Fr. Smolkátóh a biroda’mi gyű lés jengvel elnökétől a következő szavakkal búcsúzott el: „Mi ez tinéktek, lengyeleknek, akik ennek a minisztériumnak sohasem hit tetek. De mi, akik az utolsó percig hittünk neki, hogy menjünk most haza és nézzünk választóink szemei közé?” A liberális burzsoáziának az oktrojált al kotmány után megszűnik az a kizárólagos vezetőszerepe, amelyet a prágai felkelés óta élvezett. Részben az osztrák kormány poli tikájában való csalódás“ miatt, részben hogv ne veszítsék el teljesen a tömegek tá mogatását. a liberális burzsoázia egv csonort- ia ..e^enzékbe“ vonult. Ez . ellenzékiség“ iól megfért azzal, hogy Palacký a birodalmi gyűlés szétkergetése után „minden remé nyét a még lehetséges cseh országgyűlésbe heVezte”, és Trojan és Brauner aktív te vékenységet fejtettek ki a cseh ország- gyűlés érdekében. Az oktrojált alkotmány következménye volt az is, hogy a párt jobbszárnya — ép pen a liberálisok „ellenzékisége” miatt — új pártot alakított, az ú. n. konzervatív cseh pártot. A konzervatívok élén Thun Leó gróf. Térnek Erben és Jireőek állottak. Ez a part teljesen egyetértett az oktrojált alkotmány nyal. A cseh hazaárulóknak ez a pártja az osztrák abszolutizmus nvílt ügynöksége volt. A konzervatívok szembefordul tak a cseh nemzet függetlenségi törekvéseivel és a de mokratikus követelésekkel. A liberális burzsoázia vezetői közül egye dül K. Havlíček Borovský az, aki leginkább levonta az oktrojált alkotmány következ- ménveit, és 1849 márciusától következetlenül ugvan, de harcolt az abszolutizmus ellen. Ebben a küzdelemben két egymással szo rosan összefonódó hibát követett el. Egy részt harcolt az abszolutizmussal párhuza mosan a radikálisok ellen, másrészt tovább ra is állást foglalt a magyar szabadság harccal szemben. K. Havlíček Borovský küzdelme tehát ellentmondásokkal volt ter hes és már csak ezért sem lehetett sikeres. K. Havlíček Borovský az abszolutizmus el leni harcát elszigetelte a radikálisoktól és a cseh néptől, egvrészt magyarellenes, más részt a radikálisok ellen folytatott politiká jával. K. Havlíček Borovský már március ele jén, még az oktrojált alkotmány kibocsá tása előtt, számított a reakció előretörésé re ”... már Havlíček is kezdett sejteni va lami fenyegetőfélét, mivel a Národní Novi- nv-ban óva intette a kabinetet oktrojált alkotmány bevezetéséről, ami véleménye ■szerint új forradalom alapjait rakná le! — Egyúttal azt ajánlotta a nemzetnek, hogy maradjanak csendesen, persze az elszenve dett igazságtalanság tudatával, legjobb lesz. ha mindent elviselnek, megvárva a dol gok továbbfejlődését..Lényegében ez a politika jellemezte Havlíček további küz delmét. Harc az oktrojált alkotmány ellen, de nem a radikálisok forradalmi eszközei vel. A birodalmi gyűlés feloszlatásáról irt. cikkében kemény szavakkal vádolia a mi nisztériumot amely felelős a történtekért. „Vannak idők, — kezdi cikkét K. HavLček Borovský, — amikor nem helyes egyszerre
