Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben
szavak. A szabadság boldoggá kell, hogy tegyen bennünket, a szabadságnak valóság gá és polgári é’etünk alkotóelemévé kell válnia. Ott, ahol csak papíron van szabad ság és a hivatalokban pedig rabszolgaság, ahol az egyik oldalon milliók henyélnek, a másik oldalon a föld pusztul, ahol az isko lai kiadásoknál takarékoskodnak és a kato nai költségeknél tékozolnak, ahol minden oldalról csak arról gondoskodnak, hogy a kormány biztonságosan és erősen álljon és a nemzetekkel nem törődnek, ott nincs iga zi szabadság, ott csak papírszabadság van.” A továbbiakban Sabina rámutat arra, hogy csak az „elégedetlenség’4 (forradalmasáé;) hozhatja meg a cseh nép helyzetének javu lását, mert ha azzal megelégszenek, anvt kepv°c°n“ adnak, akkor nem lesz több szabadságunk mint voH 1843 márciusa előtt.. „Valóban. — folytatja tovább a cikk — ha fievelembe vesszük az úiabb milliós á1!ami adósságot, ha számításba vesszük á kiöntött vér nagyságát, hogyha tekintetbe vesszük a haza ezer és ezer reményteljes fiát... akik közül ezrek elpusztulnak, hogy ha mindezt latolgatjuk és együtt átgondol juk miért és mire? minek az érdekében és kiért, valóban nincs okunk elégedettség re. Mi van nekünk ebből? Talán a kormány az általunk hozott áldozatokat visszafizeti?” És ha az olaszokat és magyarokat legyő zik, — fejtegeti tovább Sabina — akkor maid keresztül lehet vinni a reakciós in tézkedéseket. A mostani kormányban Sabi na szerint nem lehet megbízni. Csak szép szavakat mondott, tettekkel nem bizonyí totta be. hogy a szabadságot szereti. Befe jezésül Sabina rámutat arra, hogy cikke nem egyszeri alkalomszerű ellenzékiség, hanem a’apvető állásfoglalás, amely a kor mány ellenforradalmi politikája ellen irá nyul. Egy nappal később Sabina ismét vezér cikkben fordul szembe a kormány sajtó szabadságot korlátozó rendeletével. „Már dvan messzire jutottunk bizalmunkkal és áldozatunkkal! Cseh nemzet, te, aki szabad dá tetted az osztrák birodalmat és a dinasz tiát, te, aki fiaid és pénzed áldoztad —*• bi lincsekért — to magad ítélj e fölött a pa rancs fölött.” De nemcsak a demokratikus jogokat rabbija el az ellenforradalom, ha nem a nemzeti szabadságot is. Egy másik vezércikkében kifeiti Sabina, hogv a cseh nép nap mint nap konkrét té nyeken keresztül meggyőződhet arról, hogy az osztrák kormány ellensége a szabadság nak. Ez a cikk már mutatja a cseh radiká lisoknak az abszolutizmus ellen kibontako zó ^ nemzeti függetlenségi harcát. Sabina e cikkében elmondja, hoav a politikai életben két erő jelentkezik, A kormánynak az ereje és az ezzel szemben jelentkező ellenerő, a nemzetek ereje. E két erő csak akkor egye sülhet, ha a kormány megérti a nemzetek kéréseit, követeléseit. A nemzetek hosszú évszázadokon keresztül hagyták magukat elnyomni, nem lépett fel az „ellenerő”. 1848-ban megváltozott a helyzet és ekkor kezdődött a népek igazi élete. Megrendült az abszolutizmus. A reakciós kormányok ebbe nem nyugodtak bele és szembefordul tak a nemzetek jogos követeléseivel. Sabina világosan látja az ellenforradalom divide et impera politikáját: „,.. az abszolutizmus megosztja a nemzeteket és országokat zár el egymástól, hogy a szétszórt ellenerővel szembeállítsa a maga erejét, mert most a nemzetek mint ellenerők a testvériség és barátság kapuját kinyitva, egyesülni kezde nek az ellenséges elemekkel szemben.” Sa bina ebben a cikkében elmondja azt is, hogy a kormányok mindig egyesültek az „ellenerőkkel”, a szabadságukért harcoló népekkel szemben, hogy leverjék azokat. Eddig sikerült — folytatja fejtegetését Sa bina — ezt a forradalmi erők megosztására irányuló politikát folytatni, de most már nehéz lesz. És itt rámutat az olaszországi és magyarországi helyzetre. (Az utóbbit azonban nem látja világosan, ez is tükrözi, hogy a radikálisok 1849 januárjában még nem jutottak el a magyar függetlenségi mozgaiom támogatásához.) Az osztrák re akció először a szlávokkal szövetkezett a német demokraták ellen. Amikor az utób biakat Frankfurtban, Berlinben. Bécsben «nkenilt Wemie és már nem voltak veszé lyesek számára, akkor a németekkel szövet keztek a szlávok ellen. „Az. aki arra gon dol, hogy a jelenlegi minisztérium valami lyen szimpátiát érez a szlávok irányában, az nagyon téved. Felhasználni bennünket és azután a sorsunkra hagyni — ez a cél juk. Ha mi magunkról nem gondoskodunk, akkor senki sem fog rólunk gondoskodni Kell még ezt külön magyarázni? Sajnos igen, mert vannak olyan emberek, akik va kok, még most sem látnak.” Sabina ismertetett cikkei nagyjelentősé- güek a cseh radikálisok újból megindított harca szempontjából. A cikkek bátor forra dalmi hangja mutatja, hogy sem Windisch- grátz katonai ereje, sem a liberálisok ha mis, félrevezető politikája nem tudta meg törni a radikálisokat. Á cikkek leleplező erejűek voltak, mozgósítottak az ellenfor- rada'om ellen meginduló támadásra. A ra dikálisok felismerték az osztrák reakció és a vele szövetségben lévő cseh liberálisok igazi arcát. Leleplezték a népelnyomás két színű módszerét, amely szabadságról pré dikál és e papo]ás közben megfosztja a néneket a szabadságuktól. Azzal hogy a radikálisok rámutattak a cseh nép hiába való áldozataira amelyeket az osztrák biro dalom és dinasztia érdekében hoztak, lé nyegében a cseh liberálisok ausztroszláv po litikáját bírálták. Különös jelentősége volt a reakció „oszd meg és uralkodj” politiká ja leleplezésének. Sabina világosan látta a nemzetek függetlenségi harcának jelentősé gét az abszolutizmus ellen és felismerte azt. ami néhány hónappal később az európai forradalommal szemben be is következett: a reakciós hatalmak összefogása a szabad-, ságukért harcoló népek leverésére. A radi kálisok azonban még nem jutottak el a magyar függetlenségi harc támogatásához. Ez 1849 januárjában — az elmúlt hónapok
