Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben
üzen vet a liberálisok a nacionalizmus fel korbácsolásával szerelték le és sikerült is rövid ideig visszaszorítaniok a cseh népnek az európai forradalom iránt érzett rokon- szenvét. A radikális demokraták egy része a nacionalista uszítás ellenére felismerte a bécsi forradalom jelentőségét. Ez volt a radikálisok első lépése a magyar forradalom felé, hiszen a bécsi felkelés a magyar szabadság támogatására tört ki. Mi jellemezte a radikálisok politikáját a prágai felkelés leverése utáni időben? A radiális demokraták 1849 tavaszáig a nemzeti függetlenség kérdését — és ez súlyos hiba volt — a demokratikus követe lések mellett háttérbe szorították. Mivel programmiukban a cseh függetlenség kérdé se háttérbe szorul, érthető hogy nem támogatták a magyar függetlenségi harcot sem. Ezt magyarázza meg az is, hogy a radikálisok a magyar szabadságharc szep temberi fordulata után sem ismerték fel a magyar középnemesség patrióta arculatát a nacionalista arculat mellett. Amikor 1849 telén és tavaszán fokozó dik a cseh nép harca a függetlenségért, ezze? párhuzamosan érlelődik a magyar szabadságharc iránti rokonszenv is. I. 1848—49 fordulóján az osztrák elleni orra dalom helyzete kedvező volt. Az osztrák birodalom országainak nagy részében sike rült a „rendet” helyreállítani. A frontokon is — átmenetileg ugyan — de kedvező volt a helyzet. Görgey visszavonulása, a forradalmi magyar kormány menekülése Debrecenbe, Budapest elfoglalása mind azt sejtették, hogy az ellenforradalom lassan ként elérkezettnek látja az időt arra, hogy visszavonja mindazokat az engedményeket, amelyeket 1848 forradalmainak hatására ad nia kellett az elnyomott népeknek. Nemcsak az osztrák, de az egész európai ellenforrada lom, előrenyomult. Éppen ezért Európa erői is újabb táma dásra készültek az ellenforradalom ellen. A német demokraták a porosz kormány reakciós intézkedéseire válaszként fegyve res ellenállást készítettek elő. Nem marad tak ki az ellenforradalom elleni harcból a cseh radikálisok sem. A radikálisok pro- grammjának az az alapvető ellentmondása, hogy az ausztroszlávizmus és a demokra tikus követelések együtt szerepeltek, nem volt sokáig fenntartható. A szabadságukért harcoló népek hősi példája, elsősorban a bécsi októberi forradalom, felnyitotta a ra dikálisok szemét. Emel’ett az ellenforrada lom tevékenységének sorozatos jelei mutat koztak Csehországban. Ez is elősegítette, hogy a radikálisok ott vegyék fel az ab szolutizmus ellen a harcot, ahol a prágai felkelésben abbahagyták. Hogyan mozgoló dott az ellenforradalom Csehországban, mi lyen rendelkezéseket adott ki, amelyek a radikálisok körében mélységes ellenállást váltottak ki? Stadion belügyminiszter 1848. december 6-án betiltotta - a demokratikus egyesületeket. E rendelet nyomán a cseh országi helytartóság felhívta a kerületi hi vatalokat, hogy a demokratikus egyesülete ket (demokratikus klubokat, munkásegye sületeket) oszlassák fel és éberen őrködje nek azon, hogy ezek az egyesületek ne foly tathassák tovább működésüket. Ugyanez a minisztérium december 20-án megtiltotta a plakátok kiragasztását, röplapok nyilvános terjesztését. 1 A helytartóság 1849. január 6-án közölte a minisztériummal az akadémiai légió fel oszlatására vonatkozó rendeletét. Ez az intézkedés is nagy elkeseredést váltott ki. A kormány és reakciós csehor szági képviselői már 1849 elejétől megnyi tották a tüzet a Slovanská Lipa egyesület ellen. A Slovanská Lipa nagyrészt liberális befolyás alatt állott, de széleskörű vidéki szervezeteiben lényegében demokratikus agi táció folyt. — A nemzetőrség körében nőtt a nép és az egyetemisták iránti rokonszenv, amely ellen a hatóságok felvették a küzdel met és erélyes intézkedéseket léptettek élet be. Az ellenforradalom a birodalmi gyűlésen az a'kotmány tárgyalása alkalmábóf is fel lépett. Schwarzenberg és Stadion miniszte rek szembefordultak a népfelség elveivel, ami lényegében azt jelentette, hogy a kor mány a birodalmi gyűlés ellen foglalt ál lást. A kormány képviselői 1849. január 12. óta részt sem vettek a birodalmi tanács ülésein. Az oktrojált alkotmány már előrevetette árnyékát. A cseh liberális burzsoázia kezdte felismerni, hogy az ellenforradalom nem csak a cseh nép és a radikálisok ellen irá ny u’t. hanem részben ellenük is. Ezért a fenti kérdésben a biroda’mi gyű1 ésben bi zonytalanul és határozatlanul ugyan, de szembefordult a kormánnyal. Persze az elé gedetlenség nem hasonlítható össze a radi kálisok és a cseh nép határozott fellépésé vel. A liberá’isok magatartása azt mutatta, hogy a cseh liberális burzsoázia és a kor mány szövetsége meggyengült, de semmi esetre sem jelentette azt. hogy a liberálisok helyes következtetést vontak le a történtek ből. Hogv ez így volt azt bizonyítja az a tény is, hogy a liberálisok nem egy esetben é’es harcot folytattak a radikálisok és a cseh nép ellen. A cseh radikálisok elsősorban a sajtóban indították meg a harcot a kormány ellen. Ennek a harcnak az élén a kiváló tollú forradaimárrúiságíró, Karel Sabina állott. Sabina mindinkább rádöbbent arra, hogy az ausztroszláv állásfoglalás, a hivatalos cseh politika, hibás, áruló politika, amely nem veszi tekintetbe a cseh nép érdekeit. Mind inkább felismerte azt, hogy az ellenforra dalommal szemben eredményesen csak a nemzetközi haladás erőivel együtt lehet har colni. Sabina 1849 telén és tavaszán írt cik kei tükrözik a, radikálisok féjlodését is. 1849 január elején Sabina szembefordult a kor mány képmutató politikájával, amely cse lekedetek nélkül csak szónokol a szabadság ról. , Nem elégítenek ki bennünket az üres
