Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben
A CSEMADOK KULTÚRPOLITIKAI FOLYÓIRATA A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben írta Arató Endre (Budapest) A „Századok”, a Magyar Történel mi Társulat közlönye 1952. évi 3—4 számában jelent meg Arató Endre- „A cseh és a magyar nép összefogá sának haladó hagyományai 1849-ben” című tanulmánya. A ..Fáklya” egyik legfontosabb fel adata, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozókkal megismertesse a két, egy más mellett élő nép, a cseh és a magyar nép közös haladó hagyomá nyait s ezzel is elősegítse, erősítse a két nép barátságát, testvéri együtt élését. Ezt a célt szolgálja Arató Endre történelmi tanulmánya, amelyet a „Fáklya” három, egymást követő folytatásban leközöl. 1848—49 egyaránt haladó hagyománya a cseh és a magyar történelemnek. Ezekben az esztendőkben népeink hősiesen harcoltak szabadságukért, függetlenségükért. A cseh nép és a radikális demokraták bátor küz delme 1848 tavaszán a megalkuvó liberá lisok és az osztrák abszolutizmus ellen, a magyar függetlenségi harc az európai ha ladás oldalán, büszkeséggel tölti el a szó da1 izmust ép’'tő cseh és magvar népet. Csehek és magyarok a közös ellenség, az osztrák abszolutizmus elleni harcot nem mint szövetségesek vívták. Az összefogás kézenfekvő lett volna, hisz az osztrák ab szolutizmus egyaránt veszélyeztette nrnd- két nép szabadságát, függetlenségét. Ez a szövetség 1848—49-ben mégsem vált való sággá. Ha az összefogás nem is jött létre, mégis voltak rokonszenvmegnyil vánulások egymás harca iránt, kísérletek az összefo gásra. elsősorban a cseh nép és a radikális demokraták részéről 1849 tavaszán. Ezeket a tényeket mind a cseh, mind a magyar burzsoa történetírás elhallgatta. A burzsoa történetírás célja ezzel az volt, hogy a két nép között mesterségesen szított gyű löletet a történelmi múlttal támassza alá. A burzsoa történetírás ugyanis különös figyelmet fordított azokra a kérdésekre, amelyek elválasztották népeinket. A marx ista történészeknek az a feladatuk, hogy felkutassák népeink ha1 adó hagyományait, azokat a tényeket, amelyek nem elválasz tották, hanem összekötötték a múltban is a cseh és a magyar népet. Révai József ezt a feladatunkat így határozta meg: „Ide je már a magyar, valamint a cseh és szlo vák nép közös harcaira, a csehszlovák és magyar történelem, a csehszlovák és magyar kultúra eleven kölcsönhatásaira emlékeztet ni... Történészeink nemes feladata, hogy felkutassák a két nép történelmében az érintkezéseket és közps törekvéseket és felhasználják azokat a szocializmust építő népeink barátságának elmélyítésére”. 1848-ban népeink viszonyában nem ösz- szeíogással, hanem inkább tragikus ellen tétekkel találkozunk. Mi volt ennek az oka? A magyar kormány helytelen nacionalista nemzetiségi politikát követett. Nem elégí tette ki a magyarországi nemzetiségek, közöttük a szlovákok jogos törekvéseit, sőt a nemzetiségi mozgalmakat csírájukban igyekezett elfojtani. Ez a politika jogos ellenszenvet váltott ki a cseh nép és a cseh radikálisok körében. A magyar kormánynak ez a helytelen nemzetiségi polibkáia megkönnyítette ' a cseh liberális burzsoáziának és az osztrák abszolutizmusnak azt a célkitűzését, hogy a nacionalizmus ideológiájának felhasználá sával leszerelje a cseh nép forradalmi moz galmát és megakadályozza e mozgalom és a magyar függetlenségi harc összefogását. A júniusi prágai felkelés leverésével a cseh nemzeti mozgalomnak új szakasza kezdő dött. Ebben a szakaszban a mozgalom kor lát1 an vezetői a liberálisok voltak, akiknek — szövetségben az osztrák reakcióval — sikerült a radikális demokratákat és a cseh népet megtéveszteniük és szembeállítaniok az európai forradalommal, közöttük a ma gyar függet’enségi harccal is. A liberálisok nacionalista propagandája a bécsi októberi forradalom idején volt a legerőteljesebb. E forradalom hatására ugyanis a radikális demokraták közül sokan rádöbbentek arra, hogy helytelen úton Járnak. A bécsi októ beri forradalom iránt a cseh nép és a radikálisok körében megnyilvánuló rokon FÁKLYA 1953 JÚNIUS EEI. ÉVFOLYAM 6, SZÁM
