Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 5. szám - Egri Viktor: Hűség (V.)
Sinfca (teljesen gyanút’anul belép. Ahogy szétpillant, egyszerre megtorpan. Tanács talanul néz Holéezyra): Hívott, Holéczy elvtár®? Ml kóla: Tulajdonképpen én... (Elébe tartja a zacskót.) Ezt ismeri? Sinta (vissziahőköl. Vészé yt szimatai, ezért hetyke hangot kényszerít magára): Kérem, micsoda ez!... Becsukják a dolgozó ember előtt a kaput és most ez. Mik óla: Mit izgul! Csak azt kérdem, tudja-e, hogy mi ez? (Kiszórja az asztalra a zacskó tartalmát.) Slnta: Látják maguk is... Közönséges fémszFánkok. Holéczy: Szakember létére tudhatná, kolléga úr, hogy nem olyan közönségesek. Nézze meg őket jobban. Sinfca (remegő újjal felemel egy darabot): Acél... Holéczy: Pontosabban: vidiakések é'éről letört szTánkok. Ha’ász: fis azt is illenék tudnia, hogy ilyenfajta ércet mi nem gyártunk. Holéczy: Igen, al ghanem amerikai gyártmány. (Ho'éczy bejelentésére csönd támad. Halász je'entősen Miko’ára pillant, mintha tekintete is jelezné, hogy ki min denki á’l az ágensek mögött.) Sinfca: Ha olyan pontosan tudják, miért kérdik tőlem is... ön az idősebb szak ember! Halász: Hagyja ezt a hetyke hangot, mérnök úr. Ez véresen komoly ügy. (Mikola intésére nem folytatja.) Mikola: Volt ma a hajón... ? Sinfca: Hogyne... M'ndenki ott volt, akinek keze-lába van. Mikola: A gépházban is volt? Sinfca: Természetesen ott is. Mikola: Pontosan mikor és mit keresett ott? Sinfca: Az időre nem emlékszem. Holéczy elvtársat kerestem. A gépházba éppen csak bekukkantottam. Mentem mindjárt, mikor láttam, hogy nincs ott. (Le fékezi magát, megérezve, hogy fecsegni kezd.) Mikola: Senk't sem látott a gépházban? Sinta (megérzi, hogy ez már kelepce. Komolyan meghökken: hátha látták és bajba * keveredik, ha tagadna): Brunner elvtársat ■természetesen. Azt hiszem egy szerelőt is ... és ... Mikola: Ne«? Sinfca: És Kütny mérnököt... Valamiről tárgyaltak ... Mondom le se mentem,.. csak a lépcsőn áTtam... Mikola: Ez elég. (A telefonkagyló után, nyúl, tárcsáz.) Te vagy, Klimo? Megnyu godott az az úr?... Majd hívlak, ha szükség lesz rá— Nem, itt nyugod- tabban dolgozhatunk. (Leteszi a kagylót.) Sinta (reménykedve): Mehetek, Mikola elvfcárs? Mikola: Ne legyen olyan türelmetlen Üljön le és várjon! Sinfca (remegő újjal rágyújt. Reszkető térde is elárulja roppant izgalmát). Halász: Sokat kártyázik? (Pillanatnyi feszült csend. Valamennyien sejtik az oda vetett kérdés je'entőségét.) Sinta (meghökken): Néha.. Miért kérdi? Halász,: Szokás. Érdekeb mát csinálnak az emberek szabad idejükben. Szerdán a Centráfban láttam ... Nagy tétre ment a ferbli ? Sinta: Ugyan... csak koronás alapon játszunk. Tisztán unalomból. Halász: Furcsa! Közülünk senki sem ér rá unatkozni. ■ S!nta: Fé'reértettek, kérem... az embernek néhanapján kell egy kis szórakozás. Halász: Nagyon téved, ha azt hiszi mérnök úr, hogy csupa remetéket akarunk magunk körül. Derű kell, minél több öröm... Mi ezt valljuk! Sinfca: Kérem, itt se színház, se hangverseny. Ha’ász: Lesz hamarosan színházunk is... Holéczy: És ha szórakozást emleget, ko'léga úr... vannak könyvék... Kitűnő regények, új szakkönyvek... És emberek! Micsoda pompás emberek! Kósa (dünnyög): És tervek, gyönyörű tervek. Azok persze, rontják azt a két szép szemét. Sfnta (zavartan hallgat a rázúduló, szemrehányások füzében). Mikola: ön szerint hogyan keletkezhetett a tűz a négyes hajón? Sinfca: Teljesen vi'ágos az eset. Éteres festéket használnak a padlózat és az olda’- falak festésénél. Száradásnál egy kis gáz összegyűlhetett a szünet alatt. E'ég ilyenkor egy szfcra vagv egy égő gyufaszál. Halász: Várjunk csak! Nem volt ott egy fia lé’ek se. Sem festő, sem hegesztő. A festőbrigád végzett a műszakkal ég hazament. A hegesztők pedig a négyesen nem do' goztak. Mikola: Sántít a meséje, mérnök úr. Agyonvágott vagy megégett embert kellett vo'na találni, ha va’aki környelmüsködik. Sita: Kérem, ez csak az elképze’ésem... Halász: Valami igazság azért mégis van a meséjében. A gyufa vagy a cigaretta.., (Hirte’en élesen nekitámad.) És azt maga hajította be a hajóba!
