Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1953 / 5. szám - Egri Viktor: Hűség (V.)

Mikola: Beszéljen, ember! Hiszen segíteni akar... Nekünk is, magának is.

Tibor (habozva): Olyan dolgokról tudott, amikről nekem sejtelmem se volt.

Halász: Miféle do’gokról?

Barsi: A hibákró1, amik tavasszal történtek a hajón. Mondtam, itt a szívüket,

a lelkűket öntik a hajóba..., hogy olyan, mint egy drága ékszeres Iád kó.

Arra csak nevetett. És előszámlált mindent. Hogy a motorokat ki kellett

cserélni, rossz volt a szerelés... hogy néha egy munkát háromszor is kel

lett csinálni, mert hibásak voltak a tervek..,

Halász (int): Mire következtet mindebből?

Barsi: Hogy szakember informálta. Aztán célzást tett, hogy a sok hiba nem a

véletlen dolga.

Halász: Persze, hogy nem véletlen! Mit mondott pontosabban?

Barsi: Nem mindenki rajongója a mai rendnek és nem árt érdemeket szerezni...

Kérem, ne értsenek félre... nem akarom szépíteni a do’got. De meglepte,

hogy első rohamra nem vett le a lábamról. Túlságosan biztosra vette, hogy

engedelmesen végrehajtom utasításait.

Mikola: Ki hozta be a gyárba? Maga ajánlotta, Barsi?

Tibor: Én?... Túlságosan kis ember volnék ahhoz.

Holéczy: Sinta ajánlotta. Határozottan emlékszem.

Tibor (elhal ványodik): Mit mond?... Kérem, most már biztos.

Mikola: Micsoda?

Tibor: Akkor vasárnap délután az udvarunkon köszöntötte Sintát. Holéczy mérnök

úr is láthatta.

Holéczy (bólint): Láttam.

Tibor: Aztán itt a gyárban is együtt láttam őket. Mindjárt első nap, hogy felvé

telre jelentkezett. És ma is.

Mikola: Mikor?

Barsi: Most este, a vacsoraszünetben. Holéczy elvtársat kereste. Útbaigazítottuk,

nogy a hajón találja.

Mikola: (Holéczyhez): ön beszélt vele ?

Holéczy: Az egész délutáni műszak alatt nem láttam.

Mikola: Nem gondolja, hogy csak ürügy volt a keresés?

Holéczy: (tanácstalan mozdulattal): Lehetséges! (Újra izgalomba jön.) De meg

kell mondanom, Sinta kollégának néha igen furcsa, mondhatnám anarchisz

tikus nézetei voltak... Sajnos, nem gondoltam, hogy mélyebb gyökerei

is lehetnek ezeknek a kü’önös nézeteknek.

Halász: Megmondhatja kereken, Sinta úr rajongója az amerikai életstílusnak. Száz

lépésről büz’ik róla, hogy reakciós.

Mikola: Brunner elvtárs, a szünetben nem járt a gépházban Sinta mérnök?

Brunner: Hát járni éppenséggel járhatott. Csak két szemem van Talán fönt

a vaspallón vo't... (Izgatottan.) Persze, ami azt idleti... onnan is leejthette

valaki azt a zacskót.

Halász: Valaki?... Én azt hiszem, jó lesz most frissiben az elevenére tapintani

annak az Amerika-rajongónak. Ha ugyan el nem páro’gott.

Mikola: Ne félj! Minden kapu zárva van és vigyázunk. (A telefonkagyló után nyúl,

de nyomban leteszi.) Jobb lesz, ha ön hívja, Holéczy elvtárs, nehogy gyanút

fogjon, Biztosan ott találja a technológián.

Holéczy: Ilyenkor?... Aligha! De megpróbálhatom. (Tárcsáz és telefonál.) Ma

ga az, Sinta kolléga?... Mii yen szerencse!... Sebaj, én is itt rekedtem —

Megkérem, jöjjön át ide a rajzpadló irodájába. Egy kis megbeszélés csu

pán. (Leteszi a kagylót, megtörd a homlokát.) Fü, ebbe beleizzadtam.

Nem irigylem a mesterségét. Mikóla elvtárs! (Kopogás.)

ör (kinéz): Kósa elvtárs jött.

Mikola: Ereszd be!

ör (beengedi Kósát).

Kósa: (belép.)

Halász (e’ébe megy): Mi van Vargával, Tóni bácsi?

Kósa: Fölzörgettem magát a főorvost. Ö vette mindjárt kezelésbe a fiút. Azt

mondja, másodfokú égési sebek. A szemö'dckét és a nyakát alaposain meg

pörkölte. De három hét alatt rendbe hozzák. (Mind örömmel fogadják a jő

hírt.)

Holéczy: Beszélt vele?

Kósa: Hát úgy kézzel-lábbal... Valami olajjal kenték, aztán injekc'ót kapott. Na

gyon jól tartotta magát a gyerek. Meg se mukkant. Mikor elmentem, már

aludt, mint a tej.

Halász: Holnap viszünk neki valami szépet az egész üzem nevében.

Kósa: Virágot mi? ... Inkább egy kis i.tókát, hogy erőre kapjon a nagy ijedség

után... És itt hogy álltok?

Mikola: Haladunk, Tóni bácsi! (Újból kopognak. Az őr Mnyitja az ajtót.)