Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 5. szám - Egri Viktor: Hűség (V.)
Jfiííiég Mikola (folytatja Barsi kihallgatását): Nem volt ön eőtt gyanús, hogy Sólyom korábbi ismeretségükre hivatkozott? Tibor: A prágai irodában rengeteg emberrel jöttem össze. És annyira erösködött, hogy ismer. Az első pillanatban lehetségesnek tartottam, hogy cserbenhagyott az emlékezetem. Halász: Miért hívta meg magukhoz? ő kérte meg erre? Tibor: E'panaszolta, hogy a Centrálban nem kapott szobát. Akkor én felajánlot tam, hogy ná'urk alhat. Mindössze egy éjtszakáról volt szó. Halász: ócska fogás. Vakon bedőlt neki. Tibor: Jogász vagyok, kérem. Tudom, hogy felelnem kell a levélért... a habozá somért, mindenért. Mikola: De nrért hallgatott annyi ideig? Miért nem jelentette rögtön, hegy ellen ség furákodott be közénk? Tibor (e’klnzottan hallgat). Mikola (valamivel enyhébben, inkább bátorítva, hogy szólásra bírja): Jogász létére nem tudta hogy ezzel minden bűnvádi következménytől szabadul? Tibor: Tudtam. De megfenyegetett. Előbb csak célozgatott rá. Aztán gúnyosan odavágta, ne gondoljam, hogy egyedül van. Az egyik barátja — ígv mendta — mesterlövő. A 'Pozsonyi kapunál „baleset" érhet, ha eljár a szám. Le lövet. Mikola: Ezt éhitte neki? Tibor: Elhittem. De nrkor látta, hogv ezzel nem tud meg'éVm'íteiní, újabb fenye getéssel jött... Hogv a hugomékat is baj érheti Bécsben. Mikola: És ezért hallgatott? Tibor: Ezért!... Meg kell, hogy értsék! Én nem éheztem soha azt a roppant erőt, amely rna.guk mögött áll ... Hogy abba bele lehet kapaszkodni ... Maguk nem árnak egyedül soha! Halász: A párt segít nem.pártagoknak is... Mindenkin, aki jószándékú. Tibor (mint aki nagy tehertől szabadul, úgy váll tovább): hegy ilyen erős hittel lehet szeretni a gyárat... ezt a munkát, a hajókat.., Azt hintem, holt dolgok csupán ... így szeretni, az önfeláldozásig, mint Varga, Gábor... Ez adott nekem erőt. hogy ezt láttam... Nekem már mindegy, hogy velem mi történd?. Csak a húgom, a, sógorom sorsa aggaszt. Mikola (eddig; hűvös, tartózkodó volt; Tibor őszinte hangja kezdi f& ébreszteni ro- konszenvét): Nem ’esz idejük a fenyegetést valóra váltani. Ha lakat alá tettük a főcinkost, horogra kerül a többi gazember is. Halász (az asztalon heverő zacskóra mutat): Mikor látta nála ezt a zacskót? Tibor: Éjtszska, mikor nálunk aludt. Rám akarta tukmálni. Magyaráztam neki, hogy nem dolgozom a hajón és nem juthatok a gépek közelébe. Végre meg értette és engedett. (Lehajtott fejjel.) Haladékot adott, Mikola (élesen): Mire? Tibor: Hogy később akad majd feladat számomra is, ha jobban megismeri a te repet a gyárban... Kérem, ne keverjenek bele egv tejesen ártatüan embert ebbe a szörnyűségbe. Ismét em, Furda ártafc’an. Erre megesküszöm. Mikola: Bizonyíték kell! Kézzelfogható bizonyíték, nem eskü! Puszta feltevésekkel zsákutcába jutunk. Tibor: Kérem, tudom bizonyítani. Mikola: Mivel? Gizi (alig tudja fo'ytatni az írást, olyan izgalom lesz úrrá rajta). Tibor: Figyeltem. Mindig szemmel tartottam azt az embert. így prőbá'tam véde, kezni. Sohase láttam őket együtt. Mikola: Másokat látott? Tibor (küzködve): Rettenetes valakit gyanúba venn. A rajzpadló irodája, mint az első kép ben. Beesteledett, Az irodában és kint is mindenütt égnek a, lámpák, A színen: Miko’a, Halász, Barsi, Ho- léczy és Brunner. Gizi a jegyzőkönyvet ír. ja. Egy üzemi őr áll a bejárat mellett. Ötödik kép Színjáték öt képben írta Egri Viktor
