Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 5. szám - Peter Karvas: A gyermek és a kard
reknek el fcelí mondani, hogy az egész őrült ség volt, meg kell győzni őket, hogy soha többé nem szabad engedelmeskedniük, ha valami őrült ismét azt parancsolná nekik: fogd az aknavetőt és eredj... Vagy pedig fogják az aknavetőt és — lőjjenek arra, afci a parancsot kiadta! Némán ültem. A feketeruhás férfi rám nézett, kifújta a füstöt, az üveg után nyúlt. Egyszerre megállt a keze. — Tudom, jól tudom, — mondta — a dolog nem olyan egyszerű. Gondolkozni kell. Gondolkozzon maga is. Én öt éven át töprengtem... De ma már tudom! Annak az őrültségnek nem szabad megismétlődnie, — nem hiába maradtunk életben. Aztán töltött és poharát a békére ürí tette. 11, Trevtowban, Berlin demokratikus övezeté ben van egy gyönyörű park. a közepén em lékmű. Tulajdonképpen fordítva van: érn ém1 ékmű és közevén a vark. Az egész park emlékmű, gyönyörű szév és óriási ereiű emlékmű, a szoviet hősök em1ékműve. akik Berlint megszabad-'tották a fasizmustól. Ez a síremlék megtisztítja, erővel tölti el és megszüáTdMia a békébe vetett hitünket. A közéven egy harcos kőbevésett alakja áll. Egyik kezében hatalmas kardot szoron gat. a másikban gyengéden egy gyermeket taH. A harcos jobbkeze a kard markolatán pi hen. A gvermek hozzásimul a hőshöz. Az emlékmű talapzatában őrzik a hősi ha1ottak névsorát. Itt ádsz és megha tod fejedet az isme eden hősök nagysága e'őft, akik ellőttek idáig Moszkvából, Taskentből. Alma-Atától. És büszke vagy. hogy az igazságot vallód, és a bn.rrikfid helyes olda lán álJsz, sz'vedben azzal a lónaoló meggyő ződéssel, hogy már soha többé nem kell harcolva elfutni az oroszlán barlangjába és végső csípést mérni a veszett fenevadra. De tudod, hogy ez is megtörténik, ha m*q:s szükség lenne rá. Ennek záloga ez a kőbevéiett hős és sokmülió &ő társa. Itt áH. magasra nyúlik a ragyogó kék ég felé, lába a szétzúzott horogkorésztén tipor, keze a kardot fogja. Előtte emberek állnak, SztáHn szavait olvassák és tisztelegnek. Köztük egy harmincéves férfi: jobb ^ ka- bátujja iresen, laposan simul a testéhez, vége eltűnik a kabátja zsebében. Szeretném tudni, mit érez ebben a pilla natban, ezen a helyen. Talán ott állt Ber lin é’ött az é*ső vonalban, amikor 22.000 szovjet ágvú zúdított rá tüzet, talán fivérei Knvoj Rog meUett, szülei Königsberg rom jai alatt vesztették éltüket. A férfi, mintha megértené, mire gondol nak az idegenek, felemeli a szemét, tekin tete végighalad a íccrd hosszú kőpengéjén, im^vet c harcos kihúzott hüvelyéből, de békésen a lábához bocsátott, szeme végül megáll a gyermeken, aki ölelve simul a ka tona mellére. — Hiszen ez német gyermek — mondja. Szép és egészséges gyermek, akit a szov jet harcos keblére ölel és védelmezi, mint a világ minden gyermekét, Trevtowtól ke letre és nyugatra, északra és délre. 12. A nagy Iljusin-gép leszáll a szőllősi repü lőtéren és néhány verc múlva oz autóbusz már a pozsonyi utcákon robog végig. — Mit hoztál? — kérdi nagvszemű kis fiam, amikor végre kiszabadul az ölelésem ből. Fontos kérdés ez, fontosabb, mintha azt kérdezné: „És miért?" Egy perccel később természetesen és köz vetlenül megkérdezi: — És vannak Berlinben katonák? A bőrönd nehéz, mea'nt kHszer annyi ho1m.i présé'ödött össze benne. mmt amenv- nyi a fizika józan törvényei szerint bele férne; le kell tenni a kövezetre és pihenni egyet. — Vannak, kisfiam. — És milyenek, jók vagy rosszak? Ott áll a kőbe vésett vitéz, á7l és magá hoz öleH a gve-meket, éppen d’-van kis gyermeket. mint az én fiam. Fölötte k'k ég. előtte tcmeq, félkarú és más emb^-ek. akiknek a hábo-ű megronfotta az fi1 étülc e7ső felét és akk azt akarnák, howf é'eH'k másik fé'ét munkával, gyermekeik között töltsék el. Az országot friss forradás os^tm kett*. tu dod. kócosüstökű kistínm. Nem, is forradás, ha jobban meanézem, Iá mm- wnt seb. mPv- séges szakadék. Az egyik ó'drilán rohamra kürtőinek, mint akkor, amJkor ü'é'gá 'tót perzselték, fel: talán uavanaz a kart szól, csak rendbehozték. kiféw’es'tették és uavnn- oz a száj fújja, teli dühhel és bos'tzúvpgcn'nl. De a kisvárosban, a nagyszerű gótikus évű letek árnyékában és sok más pá-o-hart d$ faluban a fiatalén?'evek egyenruhába rltb-. n>*k és a kaszárnyákban. Marx. Er>oe1s Le nin és Sztálin kéve a1 ott :cr>> esküsznek: — Soha többé! Soha többár És napról napra vő az e1 szántmo bennük hoov a* aknavetőket gmk ellen tg-d'tsák, akk Ódból ki akarnák adni a parancsot: — Tűz' 13. — Papa, vannak Berlinben gyerekek? — Vannak, kisfiam. — Olyanok, mirt én? — Olyanok bizony. Szakasztott olyanok. — És mosnak fogat? — A legtöbbje igen. De mmd megtanul nak fogat mosni, mert a tisztaság — fél egészség. Sokáig, nagyon sokáig akarnak él ni. Sok, igen sok munka vár rájuk. — És miért? Letettem a bőröndöt a szoba sajkába, megtörültem izzadt homlokomat és megér tettem, hogy még sok ..m'érttí-'-e kép vá laszt adnom a kisfiamnak, m"g mk mAs gye meknek és felnőttnek. Me t abban az országban, amelyből hazatértem, nem min den „azért" magától értetődő és érthető meg azonnal.
