Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 5. szám - Peter Karvas: A gyermek és a kard
kel. Az úton egy ZlSz-tehergépkocsi jön ve le szemben. Áz is tele van, utasai szovjet dalt énekéinek a partizánlányról. Am:nt el haladnak egymás mellett, az ének könnyű lángnyelvként átug ik az autóbuszra, mind két jármű utasainak ckölbeszor'tott keze üdvözletre lendül. A motorok zaja elvész a távolban, minden csendes, csak a szélkerék reccsen egyet-egyet az árbocon, amint a szellő forgatja. Aludj csak nyugodtan, kondorhajú kis fiam, nincs mitől félned. De hova lett? Hova bújt a megszálló? 8* A tolmácsunk meg akarta levni valami vel a csehszlovákiai küldöttséget. Néhány nyugatberlini lavot vásárolt nekünk. Arnnt beléjük néztünk, megütötte orrunkat a kö zévkor dohos bűze, amelyet rikítóan igye keztek megszagosítani az atlanti életforma parfümjével. Az öngyVkosságck, meztelen combok és hirdetések között f A-4eltűntek a muh k'sértetei: tábornoki, ezredesi sapkák, rajtuk a birodalmi sas. Manteuffél tábornok, Speidel tábornok, Stumpf ezredes... Mivel tűntek ki? Ugyanazzal, amivel tíz év é’ött. Ugyanazokért a szavakért, ugyan- azoké t a tettekért került fényképük az új ságba, amiért négy nemzedékkel ezelőtt le közölték az akkori generálisok és ezredesek fényképeit. Tíz évvel ezelőtt más valami is történt: Sztálingrád... De erről hallgatnak. 9. Itt vannak hát! Ide bújtak! És mivel az ember igen hajlamos a"ra, hogy leegyszerűsítse a dolgokat a helyzet egyszerre világosnak tűnik e'őttem: a de- mxi 'kációs vonal, amely friss, mély sebként kettéosztja az országot, egyben a nép óriás méretű szűrője is. Ami a nemzetben jó és egészséges, a sebtől kelet e van, ami pedig rossz és romlott, tőle nyugatba. De a helyzet bonyolultabb itt is, meg ott Nyugaton azért, mert a gazemberekből és desperádókből kissé könnyebb kivégzőoszta got vrgy gvü itőtábori őrséget szervezni, mint hadsereget. ..Nincs lakásod?“ — kéTdk a monopo7 is ták a munkanélküliektől és fe^iebb szól ják a házbérf. ..N-ovszem' É'szál7 ásó1 unk benneteket a lövészárkokban és az erődít ményekben!“ — Nem1 — hangzik a felelet a hamburgi dokkokból. „Nincs mit ennetek? — kérdik gondter helt hangon az ágyúkvályok és még na gyobbá teszik a nvcmo't és az éhséget. — Nagysze-ű! Amerikai konzerveket kaptok n Amet véré t!“ — Nem! — dörög végig a vffasz az esse- ni öntödéken. „Kike~gettek benneteket Csehszlovákiá ból és Lengve1 országba7. mert az SS, SA vagy FS tagjai vonatok? Nagyszerű! Vo nuljatok be az SS-be SA-ba. vagy FS-be és menjetek meghódítani Csehszlovákiát és Lengyelországot “ — Nem! — zúg a válasz a nürnbergi ro mok közül. A gene á'isok már régen rájöttek, hogy ezt a bonyolult helyzetet csak azzal a mód szer el egysze űs thetik le, amelyet Hitler is alkalmazott: fasizmussal. 10. Kelten a helyzetet egv eoészen egyszerű dolog teszi még bonyolultabbá. — Üdvözlöm önöket m'ná'unk — szí totta meg a vendégeket egy mindennapi kül sejű ember. Kék szeme nyugodtan tekintett ránk, magas hóm1 okát két mély ránc szán totta végig. — Nem szavo~rtom a szót: é ez zék magukat otthon nálunk. Ezzel egészségünkbe ür tette poharát. Az otthonos művészklubban sok voH a fény, az e7evenség és mindenki kérdezett valamit a csehsz’ovák'ai vendégektől■ müvé nek nálunk a színházak, müven új film jeink, ovemink, balett:eink vannak. — Nehogy félreértsük egymást, — mond ta szomszédom mosoJyogva és homlokán a két ránc kissé klsmuH — én nem vagyok sz'nmiwész, tu’aidonkéorQn bánvász va gyok, de szívesen járok ide és együttműkö dők a színházzal. Én vogvok a városi ta nácsban a sz'nházi üavek előadóm ... Ma- aa^ hová valósi? — kérdezte rövid szünet után. Aztán elgondolkozva nézegette ciga rettámnak izzó na azsát. — Ismerem azt a vidéket ott jártam... — Mikor? A háború e1ött? — Nem. A hábo-ú a7atí. Meghökkentem. Csak nehezen bírtam ki mondani a ké'dést: — Mint katona ? — Igen, — válaszolja a nagy irari vá ros tanácsának tagia — rrrnt katona. Vé- g-gmns'rcztam egész Lengve1 rrsrfioan. Uk rajnán. Aztán a mnquk ^o'ákmi&n, a Dúk1 a-szo^ostól a Vág'g .. Úgv bizony. ' Hizté'en magom é'ött láttam a 1ávo'l-nn őUó hnlázsi házakat, a kremnyicskai tcmeg- s'rok-t. — Nem járt az alacsony Tátrában? — kérdeztem. Megértett. — Ott ha coltam a partizánok ellen — fe’é'i. — Egv aknavető században. Bünte tőszázadban. Nem sz"kheVem át... A k'ubot élénk zsivaj tölti be, én m^gs egysze re úgy érzem, m-'ntha néma csend iüné meg a helyiséget, mint a hongvesenv- te met egy szimfónia két viharzó téte’e kö zött. — így volt — folytatja a rá-osi tanács toQ~a. nagyot sr-’v a cigarettádén és heve sen ki'iV'a a Histaf. — Vég'acsiná'tom azt az ő-i'Ctséget, kezdettől egészen az cssze- om1ás'g. Ö valtin a rvasival aknavető tüzér? És hányon vannak m^a...? — Felisme tem hogv őrüHség és életben mamátam. Nem vagyok magam. Az embe
