Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 5. szám - Vietor Márton: Parasztmozgalmak 1848-ban a szlovák vármegyékben
tán kommunista tendenciájú forradalom nem volt rossz hatás sál, legalább látják, merre visz az út", és Kossuth híres az napi beszédében megnyugtatónak találta, hogy „egyáltalán nincsenek proletárjaink, akiktől fé’nünk kellene“. Egy -másik kon zervatív követ, a szilán! egyetértésről ér tekezett, mely „az időnek reánk neheze dett s könnyen veszélyt hozható ily kö. rülrnényei között a legkívánatosabb“; meg arról, hogy „itt mindenki fesziü t aggoda lommal néz a jövendő elébe, mert minden tekintetben hazánk s nemzetségünk jöhet az Eu-rópaszerte átharapőzható vészeknek áldozatául... mert éppen oly osztály szab ja meg a rendbontást, mely inkább a va gyontalanokkal fogná érdekeit összekötni a vagyonos osztály veszélyére“. Míg Pozsonyban a követek tétlenül ül tek, remegtek a bizonytalan jövőtől s leg feljebb meddő tanácskozásokkal töltötték idejüket, Becsben, Prágában, Pesten ki tört a forradalom. A pesti forradalom ha tása már az első napokban megmutatko zott Pozsonyban és elsősorban itt mutat kozott meg a parasztságnak döntő forra- da'mi szerepe. A jobbágyság várba jogos követeléseinek teljesítését. A parasztláza dás fenyegető veszélye döntően befolyá solta az uralkodóosztály magatartását. Ma már nem vitás, hogy ha az e lenzék nem terjesztette volna Pozsonyban a Pest alatt álló 40.000 fegyveres parasztról szó ló rémhírt, a pozsonyi országgyü'és a job bágyság kérdésében még annyi enged ményt sem tett volna, amennyit a pozso nyi márciusi törvények tartalmaztak. Egy 1848. március 13-án kelt levélben írta például az egyik követ, hogy „Az a hír is szállong itt, hogy Zemplén, Abaúj, Szepes és TJng megyékben a parasztom között — mitől Isten őrizzen — lázongás nyomai ■ mutatkoznak.“ Kossuth, aki tisztában volt a népi forradalom erejével, nem ha bozott e veszedelemmel az e lenzék el’en- állását leszerelni. Az említett Waldstein március 23-án írta Eszterházy Pálnak: „Az úrbéri törvény tervezete feletti ré- mü et napról-napra nő... a miniszter k:- jelentette, hogy azon semmiféle változta tást nem ’ehet megkockáztatná, nehogy parasztfelkelés támadjon ...“ Még erősebb hatást keltett Petőfi szereplése és forra dalmi versei. „Ide csatolva találod Pe tőfi Sándornak versezetét — írta egy kö vet március 18-án barátjának — melyet kérlek, csak okos emberrel közölj, mert ha a nép közé jönne, akkor a magyarság nak vége lenne.“ Az uta’ás az „űjdivatú nyakkendőre“ vonatkozott: Dicsőséges nagy urak, hát hogy vagytok? Viszket ugye egy kicsit a nyakatok? Űjdivatú nyakravalő készül most számotokra... nem cifra, de jó szoros . . .“ valamint a reakciós papokra „A gyüldei ifjakhoz“ című vers egyik részlete: „. . ......................... elég az, hogy papok tanyáznak köztetek. Papok és ravaszság, pap és árulás. Pap és minden rossz — egy’- Ott a gonoszság, ott van a pokol A kárhozat, hová ily férfi szoknya megy.“ A parasztsággal egyidejűleg megmoz dult az akkor már alakulóban levő ipari munkásság is; az iparos ifjúság a céh- rendszer ellen harcolt, a bányamunkásság is érvényesítette követeléseit. E megmoz dulások ugyan elszigeteltek voltak a for radalmi erejük számarányának csekélysé ge miatt, de a bel- és kü’ ö di forradalmi hullámainak mégis újabb lököerőt kölcsö nöztek és hatásuk az országgyűlésen is megmutatkozott. ★ A forradalom nyomása a’att kikénysze- rített 1848-as pozsonyi törvények gyöke resen megváltoztatták a parasztság jogi helyzetét, de nem rendezték megfele’ően g a z d as-á g i helyzetét. Ez az alapvető ellentmondás váltotta ki a forradalmi megmozdulásokat. A törvények megszüntették a földesúri bíráskodást, megszüntették a jobbágy és az úr törvény előtti különbségét, kimon dották a közös teherviselés elvét, eltöröl ték a papi tizedet és ami a legfontosabb: felmentették a parasztokat az úrbér és az úrbérpótló szerződések alapján addig gya korlatban volt szó'gá’atok alól. E törvé nyek tehát a jobbágyságot jogilag fel szabadították. A parasztság gazdasági helyzetének rendezetlensége az úrbéri szolga"tatások kal és az úrbéri földek b:rtokával volt összefüggésben. Az úrbérek hivatalos szer ződések voltak, melyeket a földesúr job bágyaival kötött és rne’yek pontosan meg szabták, hogy a jobbágy a bírt okában lé vő, de a íöldesúr tulajdonát képező föl dek után milyen szó' gáitatásokkal tarto zik a földesúrnak. Az úrbéres földek job- fcágvbirtokak voltak, tehát ezeket a fol- üesúr az úrbéri szerződésben foglalt fel tételeken' tű1 menő'eg igénybe nem vehette, azokat az úrbéresektől, ha kötelességei ket pontosan teljesítették, el nem vehet te. Az ilyen úrbéres földeket a földesúr a maga cé'jaira fel nem használhatta, ma ga nem gazdálkodhatott rajtuk s ha az úrbéres család kihalt vagy elköltözött, az ilyen fö’det ismét csak úrbéres jobbágy kezére adhatta. Az úrbéres földeken kívül ismeretesek voltak az úgynevezett allodiális, azaz ma- jorsági földek, melyek tisztán földesúri tulajdont képeztek és melyekkel a földes úr szabadon rendelkezett. A majorsági földeket a földesúr vagy a maga számára müveltette, vagy — ami igen gyakori volt — az ilyen majorsági földekre is jobbágyokat te'epített, de az ilyen major sági jobbágyokkal kötött szerződés, — ha bár lényegében semmiben sem különbözött az úrbéri szerződéstől — tisztán magán
