Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 5. szám - Vietor Márton: Parasztmozgalmak 1848-ban a szlovák vármegyékben
jogi szerződésnek, bérszerződ ősnek számí tott Kétfajta jobbágy volt tehát 1848 előtt: úrbéres jobbágy és nem úrbéres jobbágy, más szóval kontraktus.’ ista, vagy szegőd- ményes. Mindkét fajtájú jobbágy ugyan azon szolgálatokat teljesítette a földesúr nak, az egyik hivatalos-közjogi, a másik nem hivatalos, magánjogi szerződés alap ján. E szerződések kötelezettségei átszál- lottak az utódokra, úgy, hogy a paraszt igen gyakran nem is tudta, hogy úrbéres-e vagy szegődményes vo’t-e az öregapja, akitől a földeket és a földesúri szolgálta tások terhét örökölte. A különbséget csak 1848. március után érezte. Miután úrbéres föld kevés volt, a sze gény úrbéres jobbágy is, ha tehette, ma jorsági fö'det bérelt az urától, vagyis ugyanazon jobbágy igen gyakran, amel lett, hogy úrbéres volt, egyben szegödmé- nyes is volt. A helyzet 1848 bán olyan volt, hogy az úrbéres parasztság é3 a szegődményes parasztság között — ez utóbbihoz számít va a majorsági cselédeket, béreseket és a zselléreket, akiknek nem volt úrbéres tel kük vagy telekrészük, akik legfeljebb csak házat vagy még azt sem birtokoltak — az általuk bírt földek tekintetében nem volt lényeges különbség. A helyzetet a pozsonvi fe’szabadító tör vények nem változtatták meg. mert ezek nek csak egyik része, a jogi egyenrangú- sításra vonatkozó rendelkezés vonatkozott az egész parasztságra. Az úrbér megszüntetésére vonatkozó rendelkezés viszont csak az úrbéres jobbágyokra vonatkozott, csak az úrbére seket szabadította fel a földesúri szolál tatások alól. Tehát csak az úrbéres föl dek, melyek edd'g csak a jobbágyok bir tokában ve’tak, :— mentek át az immár szabad parasztok tulajdonába, csak ezek a földek lettek szabad, minden hűbéri jel legű kötelezettségtől és megkötöttségtől mentes földek. Mi vo’t e rendelkezés következménye? E'öször az, hogy a jobbágyfelszabadítás a birtokviszonyokban változást nem idé zett elő. A parasztoknak nem lett több földjük, mint azelőtt vo’t, csak a paraszt ság egy rétegének terhei lettek kisebbek. A földesurak birtokállománya nem kiseb. bedett, csak jövedelmeik egy részét vesz tették el. Másodszor: a parasztság legszegényebb rétege, a zsellérek, majorsági cselédek és a többi szegődményesek, a gazdasági fel- szabadításbó’ irit sem élveztek. Ezek a tömegek továbbra is fö’d nélkül marad tak. A föld. melyet a szegődményes bér lő vagy földmunkás müveit, nem lett a tulajdona. Egyszeriben megváltozott a he’yzet a felszabadított úrbéresek javára. Nem cooda. hogy a sze,gődmény esek ezt a rendelkezést igaz&ágta1’annak találták és ebbe nem akartak belenyugodni. Harmadszor: míg az úrbéresek nem csak a föld tulajdonát nyerték meg, de a földesúri szolgáltatásoktól is megszabadul tak, a szegödményesek továbbra is köte lesek voltak adózni, robotolni, természet beni szolgáltatásokat teljesíteni a meg nem szüntetett magánjogi szerződések alapján. Tudnunk kell, hogy az úrbéri földek az ország mezőgazdasági területének csak egy töredékét képezték, országos viszony latban a megművelt terület 14—20 szá zalékát. Az úrbéri földeknek a paraszt ság közötti megosztása a következő volt: Magyarország lakossága 1846-ban, — Erdély nélkül — kb. 12,000.000 lelket tett ki. Ebből a parasztság létszáma körülbe lül 8,700.000 vo’t, tehát 72 százalék; a nemesség létszáma 800.000 azaz 7 száza lék. A parasztság: 8,100.000 jobbágyra, 4.600.000 zsellére, és kb. 1,000.000 ma jorsági cselédre, béresre oszlott. A 3.100.000 főnyi jobbágyságból 92.5 százalék számítható kis. és közéoparaszt- nak (16 magyar ho’dig terjedő birtokkal), a gazdag parasztság (16 magyar holdat meghaladó birtokkal) létszáma kb. 235.000 le’ket tett ki, azaz a jobbágyság 7.5 szá zalékát. Ha most összeadjuk a kis- és közép- . parasztokat, zselléreket és béreseket, te hát összesen kb. 8,500.000 fö’dmüvest, akiknek a megélhetéshez elegendő föld jük nem volt, akkor azt látjuk, hogy a parasztság csak egy csekély hányadának, 235.000 embernek, 3 százaléknak volt a jobbágyfelszabadításból közvetlen haszna míg a hatalmas többség, 97 százalék, semmit, vagy csak rész ben nyert ve’e: sőt e többség gaz dasági helyzete, a f©’szabadított kisebb séghez viszonyítva, lényegesen romlott. Mi haszna volt a zsel’émek, béresnek, kis- és középparasztnak abból, hogy pa píron szabad lett, ha látnia kellett, hogy míg a gazdag volt úrbéres paraszt úr lett a maga földjén, addig ő nemcsak hogy földet nem kapott, hanem továbbra is jobbágyi szolgálatokat kellett teljesíte nie, ha az élethez szükséges bérfőidet meg akarta tartani. ★ Az 1848-as márciusi pozsonyi törvé nyek tehát a dolgozó parasztság többsé ge számára, a feudális termelési viszo nyokat nem szüntették meg. Az új. füg getlen magyar kormány nem hallgatta meg a parasztság panaszait, hanem ma gáévá tette a földesurak álláspontját, amely szerint a törvények a parasztság nak megadták azt. amit „az isteni gond viseléstől“ kérhetett. A parasztság vi szont könnyebben, szabadabban akart él ni. emberi jogait követelte, nem elégedett meg a ,,gondviselései“, s miután a kor mány nem segített rajta, a forradalmi megoldást választotta. Megindult a zsel’érek, béresek, k'spa rasz ter forradalmi mégmozdu’ása. A szabad ságra és egyenjogúságra hivatkozva, az ország majd egész terü’etén, megszállták,
