Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Takács András: Hogyan szervezzük meg és tanítsuk be a tánccsoportokat
megrendezett és az ez évben rendezendő tanfolyam a népi táncoktatók részére. A rendszeres táncoktatás a tagok szel lemi és testi fejlődésére igen nagy befo lyással van, mert a táncosok mozgását frissé, rugalmassá, acélossá, szabaddá és könnyűvé teszi. A tánc egyforma mér tékben vesz igénybe minden izomcsopor tot és így biztosítja a test egyenletes fejlődését. Gyakorlatok közben a tagoknak egy szerre sok mindenre kell ügyelniök. A lépésre, motívumra, kar-, fej-, testtartás ra, zenire és az eljárt táncra. Ez nem azt jelenti, hogy csoportunkkal mindjárt az első órán nehezebb figurákkal, bonyo lultabb kompozícióval rendelkező tánco kat igyekezünk betanítani. Nem. A taní tást az egészen egyszerű táncokon kezd jük el és csak lassan, fokozatosan térünk át a nehezebb, bonyolultabb táncokra. Ebben az esetben a táncosok figyelem mel tudják kísérni a munkát, megtanul ják koncentrálni figyelmüket. Hogyan ? Ügy, hogy először csak egyszerű dol gokat tanulnak, például zenére járni: te hát eleinte csak a zenére és a járásra kell figyelniök, később áttérünk a bonyo lultabb dolgokra, ahol már a kéz-, a fej-, és testtartásra is ügyelniök kell. Mivel a tánc minden esetben zenével van össze kötve, kifejlődik a ritmusérzékük. Ter mészetesen először csak könnyüritmusú népdalokat alkalmazunk és csak később térünk át a bonyolultabb ritmusú zené re. Miért fontos a ritmusérzék tökéletesí tése az olyan embereknél, akik úgysem táncos, vagy zenei pályát választanak maguknak? Erre E. Konorova 'szovjet ritmika-pedagógus szavaival felelek: »A ritmikailag helyes cselekvés egyben a legmegfelelőbb és legtermészetesebb cse lekvés is lesz az adott esetben. Más szó val: az esztergapad mellett dolgozó mun kás képtelen lesz a termelését fokozni, ha nem találja meg a munkájának legmeg felelőbb, tehát a legtermészetesebb rit musát. Amint erre rájön, munkája sza bályossá, egyenletessé és könnyebbé vá-, ük.« A zenével való állandó kapcsolat ma gával hozza a muzikalitás kifejlődését, tökéletesedését. Megismerkednek a tagok először is a népdalokkal és megtanulják a dalokban kifejezett érzések megértését. Felfedezik a dalokban a különböző ritmu sokat és megtanulják megkülönböztetni a zenedarabokat stílusuk szerint. Minél jobban megismerik a zenét, annál jobban tágul képzeletük. így egy egész sor új képességgel .— friss mozgás, koncentrá lás, ritmusérzék, muzikalitás készségével — gazdagodnak. A vidéki csoportok munkája inkább a népi játékok, táncok elsajátításából áll, míg a nagyobb városok tánccsoportjainak már ajánlatos, ha a balettel is foglalkoz nak. A munka úgy kezdődik, hogy az oktató megtanítja a tánc egyes lépéseit,^ majd az oktató vezetésével megtanulják a tagok az egyes lépéseket összekötni egymással. (Ha a faluból, vagy a kör nyékről való a tánc, vonjunk be a mun kába egy öregebb embert is, aki ismeri a tánc eredetijét, mert tökéletesen meg tanulhatjuk tőle a tánc igazi karakterét.) Tehát itt az egész kör egy közös cél ér dekében, a fentemlített célok elsajátítá sának érdekében -— a tánc hibátlan el járásáért fog össze. Vannak táncok, amelyekben egy-egy táncos mást csinál, mint a többi. Ilyen esetben az oktató ügyeljen arra, hogy sztároskodás ne alakuljon ki. Ügy állít sa be a szólLsta munkáját, hogy ö is egy a csoporttagok közül és az ö munkája is annyira fontos, mint a többié, mert ha ö hibázik, éppúgy nem sikerül a tánc, mintha a csoporttagok közül hibázna va laki. A kör munkájának egy újabb ága, mikor az oktató kiemel egy nehezebb térformát a táncból és ezt rábízza a cso port egy tagjának a vezetésére. Ezek a tagok váltakozzanak úgy, hogy minden táncos legyen vezető is. Ezáltal alkalma nyüik arra, hogy áttekdntöen meglássa az egész kör munkáját. Megtanulja mind egyik a vezetéssel járó felelősséget és megtanulja, hogy ö is képes a feladatot elvégezni. Természetesen az oktatónak rá kell mutatnia arra is, hogy amint ők, mint vezetők, rendet, figyelmet követel nek társaiktól, úgy társaik is joggal kö vetelhetik ezt tőlük, mikor szerepet cse réltek és vezetőkből csoporttag, a cso porttagból vezető lett. így saját tapasz talatukéin keresztül tanulják meg egy más munkájának megbecsülését. Láthatjuk, mennyire fejleszti az ilyen munka a tagok egyéni felelősségérzetét, a csoport mint egész és társaik munkája iránti megbecsülést, valamint azt a fele lősségérzést, mellyel a csoportnak, mint munkaközösségnek tartoznak. Ezt még nagyban elősegíti az, ha a csoport tagjait bevonjuk az otthon, vagy a környékükön élő tánc, tánctöredékek gyűjtésének munkájába. Ezzel a munká val felkeltjük a tagok érdeklődését a tánctörténet és a tánc írás iránt, és így amellett, hogy állandó technikai gyakor latokat végeztetünk velük, módunkban áll a tánc történetével is megismertetni a csoportot. A gyűjtött lépéseket aztán megvizsgáljuk és minden esetben a cso porttal együttesen kiértékeljük. Az ilyen gyűjtött munkából összeállított táncot, mely lehet egy embernek, vagy egy egész csoportnak a munkája, alaposan meg kell vizsgálnunk egyrészt azért, hogy lássák a tagok, hogy mennyire fontos nekünk az ö munkájuk, másrészt az£rt, hogy a hibákra rá tudjunk mutatni. Ha a hibákra helyesen rámutatunk, akkor azt már a következőkben igyekeznek majd elkerülni.
