Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Takács András: Hogyan szervezzük meg és tanítsuk be a tánccsoportokat
Hiba lehet például egy-egy motívum hiányossága, vagy helytelen térforma, vagy a zene helytelen alkalmazása, stb. Később aztán a tagok is bele fognak szólni a munkába, vagy felhívják az ok tató figyelmét, ha valamit helytelennek látnak. így az egymáshoz való viszo nyuk is bajtársiasan alakul. (Kritizál nak, de ugyanakkor őket is megkriti zálják.) Azután a fentemlített módon gyűjtött táncokat a gyűjtő, vagy ha csoportosan végezték a gyűjtési munkát, akkor a gyüjtöbrigád legfejlettebb tagja tanítsa be csoportjával. Amikor az ilyen gyűjtő munka eredményeként a csoport a gyüj töbrigád rendelkezésére áll, hogy az megtaníthassa, vele elképzelését, táncát, akkor kollektiven vállalkoznak egy cso porttánc kidolgozására. Összeegyeztetik elgondolásaikat és azt a kör érdekeinek alávetik. Az ilyen módon folytatott mun ka hatásosan fejleszti az egész kör mű vészi és kritikai érzékét. Művészileg igé nyessé teszi őket, kritikai érzéküket rend kívül módon kicsiszolja. Ezt a tevékeny séget össze kell kapcsolnunk más tánc csoport óik, hivatásos együttesek, külföldi együttesek munkájával és művészi alko tásaik megismertetésével ■— azáltal, hogy az oktató beszél erről a kérdésről a ta goknak, vagy alkalomadtán megszervezi az ilyen együttesek kollektív megtekin tését, vagy a szomszédos tánccsoportnál tesznek látogatást. így egészen biztos, hogy a csoport alkotótevékenysége igé nyessé és kifinomulttá válik. Nagyon jó módszer az, ha a csoport fejlettebb tag jai kötelezettséget vállalnak, hogy az ott, náluk tanult táncokat betanítják a szom széd község tánc-csoportjával. Vegyük példának Somorját és Bőst. Milyen helyes volna, ha a somorjai tánccsoportból a legfejlettebb tagok elvállalnák és — a Csemadok helyi csoportok egymásközti kölcsönös megegyezése alapján — el mennének Bősre, hogy ott a táncokat, melyekkel felléptek a kerületi kultúr verse nyen, betanítsák. Míg a bösi tánccsoport egyik fejlettebb tagja elmenne Somorjá- ra és betanítaná velük az ő táncukat. Vagy pedig olyan kötelezettséget vállal nának a tagok, hogy ott, ahol már van nak Csemadok helyi csoportok, de még nincs tánccsoportjuk, a Csemadok járási titkárának segítségével megalakítják a tánccsopprtot és azt rendszeresen veze tik mindaddig, míg az általuk ismert tán cokat be nem tanították. Ez nagyon sz^ép feladat és mind a tagok, mind a csoport politikai és szakmai fejlettségéről tesz t anúbiz on y ságo t. Gyakorlati tapasztalataink rámutatnak arra, hogy a táncok betanítása, új tán cok alkotása többféleképpen történhet. Például meg lehet tanítani a tánc lépé seit, térformáit, kar-, fej- és testtartását, tehát az összes külsőségeket, de a tánc mégsem 'lesz élő, maguk a táncosok is megúnják és a közönséget sem tudja megragadni. Ennék az az oka, hogy a tánc tanításnak ez a módszere csak a külsőségek elsajátítására törekedett: te hát ez a módszer rossz. Az az oktató jár el helyesen, aki a tánc külsőségeivel a tánc belső éltetőerejét, a tánc tüzét is át tudja adni a táncosoknak. Magyará zatot adjon az oktató minden lépésről, minden egyes térformáról, mit kell an nak kifejeznie, vagy, hogy mit fejezett kj annakidején, mikor született, keletke zett a tánc. így nemcsak azt éri el, hogy megszeretteti a táncot mind a tán cosokkal, mind a közönséggel, hanem azt is, hogy' új alkotásokra ösztökéli a tán cosokat. Természetesen ezek a táncok népi hagyományainkra épülő, de mai problémáinkkal, a ma ábrázolásával fog lalkozó táncok lesznek. Ez oda vezet, hogy egész sor új táncunk születik. Tökéletesen meg kell ismernünk Cseh szlovákia népi kultúráját, különösen a szlovák nép gazdag kultúráját. Szocia lista kultúránk kiépítésében is kell, hogy olyan szoros barátságban haladjon a két nép egymás mellett, mint a szocialista társadalom építésében. De nem is lehet elválasztani népi hagyományainkat sem. Miért? Mert a szlovák és a magyar nép már évszázadok óta egymás mellett él, érintkezett egymással, hatott egymás kultúrájára. Ugyanazon kizsákmányolók- től szenvedett a szlovák nép, mint mi, magyarok. A közös élet, a közös harc szorosan egybeforrasztotta a két népet. Ez legjobban meglátszik közös népda lainkon, de észrevehető hatással van táncainkra is. Kell, hogy ezt megismer tessük a csoporttal, kell hogy megismer jék a szlovák »Odzemokot, Karicskit, Bunkóst« és a többi táncokat, hogy tisz telettel és odaadással tanulják a szlovák nép történetét, mely egyben a mi törté nelmünk is. Összefoglalva az eddig mondottakat, megállapíthatjuk, hogy a tánc igen je lentős eszköz a szocialista nevelés szolgá latában. Olyan tulajdonságokat fejleszt ki a táncosokban, mint élénkség, aktivi tás, életöröm, határozottság, merészség, közvetlenség, egyszerűség. Öntudatos, fe gyelmezett, közösségben jól dolgozó egyénekké válnak, akik ismerik saját ké pességeiket és ennek következtében ma gabízók és biztos fellépésüek. Akaratukat képesek lesznek a közös cél, a közösség érdekeinek alávetni. Megtanulnak kisza bott feladatokat teljesíteni, vezetni, al kalmazkodni. Művészi érzékük jelentősen kifejlődik. Alkotókészségük kibontako zik és az alkotás tényéhez felelősségtel jes komolysággal közelednek. Megtanul nak öntudatosan dolgozni azáltal, hogy a rájuk kiszabott feladatokat teljesítik. Népi hagyományaink és népművészetünk megismerése által felébred nemzeti ön tudatuk. szocialista hazaszeretetük, tisz telet ébred bennük saját népünk iránt. Takács András.
