Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1953 / 4. szám - Egri Viktor: Hűség (IV.)

Tibor (észreveszi a hajóbordázatról lefelé tartó Máriát): Megyek mindjárt. (Varga

el Sárogh-al.)

Mária (bemegy a hátsó irodába. Forrasztó sisakját otthagyja és kijön.)

Tibor: Mária!... Már meg- sem áH mellettem?!

Mária (megáll): Nézze. Tibor, nem akartam, hogy azt higgye, magára tukmálom a

barátságomat.

Tibor: Közönyös lettem magának ... Talán utál is.

Mária: De Tibori

Tibor: Igen, igen... érzem, megvet, hogy úgy kapaszkadom a múlt szemétdomb

jába.

Mária: Én mindent megpróbáltam, hogy szabaduljon tőle. De ha erőnek erejével

ragaszkodik.

Tibor (hevesen): Egész másról van szó. Véletlenről, szerencsétlen körülményekről...

És nem holmi hangulatról.

Mária: Miféle szerencsétlen körülményekről?

Tibor (nagy lélegzettel): Tudom, maga az egyetlen ember, aki segíthet... Elmon

dok mindent, csak egy kis időt adjon.

Mária( megérzi Tibor komoly nagy válságát): Miért halogatja... . ? Beszéljen!

Tibor: itt nem lehet... Hamar vége a szünetnek. A műszak után... vagy holnap

a Szigeten ... Megígéri ?

Mária: Furcsa ember maga, Tibor. Csupa talányt ad fel nekem. Na, jöjjön! Muszáj

egy kis levest, ennem. (Indul balra.)

Sinta (megjelenik): Ah, doktor!

Tibor: Jó estét, mérnök úr! *

Sinta: Nem látták véletlenül Holéczy kollegámat?

Mária: Láttam... A hajón találja. (El Tiborral.)

Sinta (hosszan néz utánuk, majd elindul, de nem az. átjáró felé.)

Sólyom (váratlanul előbukkan az orrtőke mögül. Munkaruhában van): Jó estét!

Sinta (összerezzen): Jó estét! (Óvatosan körülpillant.) Mit akar? -

Sólyom: Figyelmeztetni, hogy a kollegái amarra vannak a hajón. Biztosan folyik

az ellenőrzés.

Sinta: Igen, ez a szokás.

Sólyom: Mondják, a próbaút kitünően sikerült.,. Egy-két nap még és viszik a

hajót. Hát ez nem sok idő. (Két munkás jelenik meg a közelükben — Ker

tész és Mráz — Sólyom magatartása ebben a pillanatban megváltozik.). Az

egész üzem örül ennek a nagy sikernek.

Sinta (szórakozottan): Hát igen, roppant eredmény. És az öröm közös. A munká

soké és a miénk ... Azt mondja, a hajón vannak .. . !

Sólyom: Valamennyien.

Sinta (el az átjárón. Közeledik a szünet vége. Mindenfelől szállingóznak a munká

sok, de még nem fognak bele a munkába. Sört isznak, cigarettáznak.)

Mari néni (megjelenik és vedrébe rakja az üres üvegeket): Ki akar még sört?

Kertész: Nekem hozhat egy üveggel, Mari néni.

Mráz; Nekem is. (Pénzt adnak Mari néninek, aki később befelé elcsoszog.)

Furda (jön Gizivel. Gizi most munkaruhában van; Varga brigádjában dolgozik):

Gizka, én nem tréfátok. Eredj szépen haza.

Gizi: Megígértem Gabiékmák, hogy segítek nekik.

Furda: Össze fogsz rogyni, mint egy rongy. Mutasd a kezed . . . Csupa hólyag.

Gizi (nem hetvenkedik, csak ki akar tartani önérzetesen): Eggyel több vagy keve

sebb, már nem számít.

Furda: Reggel nem tudsz majd dolgozni .. . Jaj, osak szoknya ne jöjjön egy mű

helybe!

Halász (jön feléjük Kósával): Min veszekedtek, fiatalok? (Holéczy is megjelenik,

bemegy az irodába.)

Gizi: Furda hazazavar... Nem vagyok cukorból! Amúgy is csak a szerszámokat

adogatom.

Furda: Persze, attól csupa hólyag a keze!

Gizi (odatartja a kezét): Nem is igaz. Csak kettő van... És kesztyűt húzok. (Ha

lász int Furdának, hogy hagyja a makacskodót.)

Furda (mosolyogva bólint): Akkor szerbusz, élmunkásnö. Tízkor hazakísérlek! (El.)

Halász; Hogy bírjátok, fiúk?

Kertész: Pompásan. Most fekszünk bele csak úgy istenigazában!

Talász: Eredmény? ••

Gábor (közben odajött Tiborral és Sárogh-al): Tegnapig átlagban 125 százalék volt.

De ma még felnyomjuk.

Kertész: Fel ám!

Mária (megy a forrasztó sisakjáért az irodába.)

Halász: Akkor reggel kiírjuk a brigád nevét a táblára.

Kósa: Név szerint valamennyit. Úgy jobb lesz.

Halász: És a rádióba is beolvassuk a neveket.