Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Jankovich Imre: Nemzeti kifejezési forma az építészetben
egyik legkiválóbb müvét megalkotnia. Zítek főérdeme abban található, hogy felismerte és realizálni tudta egy egész nemzet vágyát. A prágai Nemzeti Szín ház építése valóban az egész nép kultu rális megmozdulása volt. Az egész mun kát a nép között rendezett gyűjtésből, a munkások, parasztok, cselédek filléreiből végezték, a kivitelezést pedig a nép leg kiválóbb művészei vállalták magukra. Zítek, Ales, Zenisek, Hynais, Mysíbek, az építészek, festők, szobrászok együttes munkájából született meg a cseh kultúra méltó temploma. Magyarországon még romantikus szem lélettel indul Lechner Ödön is. Hamar felismeri azonban a keleti formák hasz nálatának erőszakolt voltát. Figyelme in kább a népművészet felé fordul. Tisztán látja, hogy a magyar szellemet sem a bizánci, sem a perzsa, sem a török építé szeti formák nem fejezhetik ki, azt első sorban magának a magyar népnél kell keresni. A »Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz« című munkájában a kővetkezőket írja: »A magyar nemzeti stílus igenis meg van a magyar népnél, mégpedig határozottan, felismerhetően. A járatos szem megtalálja jellegzetes vo násait. Abíban a szűk körben, ahol a nép az ő kis szükségleteit elégíti ki, bámu latosan kifejlődött és meghatóan konzer válódott e formanyelv mind a mai na pig. Nekünk ezt a magyar népstílust meg kell tanulnunk mint valamely nyelvet, mint ahogy megtanultuk a görög nép stílust. Ki kell tanulnunk szabályait, be le kell mélyednünk sajátos szellemébe, hogy majdan mint kultúremberek bele vigyük e formák szellemét a mai kor nagyobb, fejlettebb, sőt monumentális építő feladataiba.« Lechner egyik nagy érdeme, hogy fel ismerte a hazai népművészet szerepét, a másik pedig, hogy formáiban igyekezett mindig anyagszerü maradni. Rájött arra, hogy a kőben és fában szegény magyar vidékek jellegzetes építőanyaga az agyag, melyet égetéssel és mázas Ieöntéssel igyekezett idő- és színállóvá tenni. Eb- Prága: Schwarzenberg-palota — XVI. század. (A reneszánsz Csehországra jellegzetes módosulása). bői az anyagból alkotja épületei népies ornamentikáját. Gyakran a népi hímzés nek elemeit igyekszik felhasználni épüle tei díszítésénél. Ezt látjuk a budapesti postatakarékpénztárnál, az iparművészeti iskolánál, a pozsonyi »kéktemplomnál« és a mellette lévő gimnáziumnál. Ebben az esetben még mindig érezni bizonyos keleti hatást, különösen a to rony befejezési motívumában. A század végi eklekticizmus nyomát, (a történel mi stílusok egyes elemeinek felhasználá sa), pedig a torony romános ablakain lehet érezni. Lechner hibát követett el azonban abban, hogy a magyarosságot még mindig csak a részletekben, a díszí tő elemekben igyekezett kifejezni, nem pedig az épület lényegében. Azzal, hogy épületei oromfalait népi csipketerítő mód jára formálta, a magyar vidékre jellem ző anyagból, még nem alkotta meg a magyar stílust. Épületei lényegükben minden magyaros díszítésük ellenére a nemzetközi szecesszió bélyegét viselik magukon. Mig Lechner Ödön szakít a történelmi építészet formáival, unokaöccse, Lechner Jenő éppen a múltból, a felvidéki rene szánszból igyekszik meríteni. Jelentős nála, hogy már nemcsak a díszítő ele meket használja fel, hanem igyekszik elsajátítani a magyar reneszánszra jel lemző kompozíciós elveket. Lechner Je nőt összehasonlítjuk a cseh Antonín Wiehllel, aki viszont a jellegzetes cseh reneszánsz formáit igyekezett a cseh nemzeti építőstnus számára felhasználni. A cseh reneszánsz jellegzetes elemei főleg a prágai Schwarzcnberg-palotán Sumbark: Bludenicei lakóházak terve. (A cseh reneszánsz formáinak mai alkalmazása).
